Interjú a nagy visszatérővel, Abbas Krisztiánnal

Krisztián a HKK Blog versenyén ideiglenesen újra versenyasztal mögé ült.

Az augusztusi HKK Blog versenyen egy ismerős, de mégis egyben rendkívül szokatlan arcot is láthattak azok, akik ellátogattak a megmérettetésre, a Dungeon tulajdonosa, Abbas Krisztián is elindult ugyanis a versenyen – ilyesmire pedig hosszú évek óta nem volt példa.

Ez alkalomból készítettünk interjút a korábbi Nemzeti Bajnokkal – ezt olvashatjátok most odalent. Jó szorakozást a tartalmas beszélgetéshez!

HKK Blog: Szia Krisztián! Gratulálunk a hétvégi versenyen elért jó eredményedhez! Kérlek, hogy mutatkozz be azon kevesek számára, akik esetleg még nem ismernek téged!

Abbas Krisztián: Sziasztok; a gratulációt köszönöm szépen! Röviden magamról: Abbas Krisztián vagyok, a Dungeon szerepjáték szaküzlet és klub tulajdonosa. „Régi motoros” vagyok, a játékkal 1995-ben ismerkedtem meg, a legjobb barátommal kezdtünk el játszani. (Úristen, de régen is volt már…) Hamar a játék szerelmese lettem, és még ebben az évben el is kezdtem versenyre járni: ’95 őszén, a Láng Művelődési Házban rendezett körülbelül 100 fős, egyenes kieséses versenyen sikerült direkt-sebző + védekező lényes (Nómenklatúra, Agglomerátor 🙂 ) összeállítással 3 fordulót mennem, ahol a későbbi döntős – és remek játékos – Szücsy Dániel állított meg.

1996-tól értem el figyelemre méltóbb eredményeket, megnyertem versenyeket és ezért az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek a játék tesztelésére / tervezésére is! (Az első általam tervezett lap az Önfeláldozás volt.) A haverokkal, barátokkal (Bolváry Gellért, Bori Ferenc, Dani Zoltán, Dezső Attila Csaba, Holtzinger Dániel, Husvéti Árpád, Klenovszky András, Németh Kálmán, Simon Dániel, Szegedi Gábor) nagyon sokat játszottunk és versenyeztünk, sokszor beutaztuk az egész országot – ugye a mai játékosok is ismerik ezt az érzést, hogy milyen jó együtt elmenni a barátokkal valahová HKK versenyre!

2002-ben értem fel a csúcsra, megnyertem a HKK Nemzeti Bajnokságot! A rákövetkező évben még „levezettem”, elindultam a Nemzetin, hogy hátha sikerül megvédeni a címemet, de nem sikerült – mint ahogy eddig még soha, senki másnak sem -, „csak” ötödik lettem.

A 2000-es évek elejére a cimborák java része már felhagyott a játékkal – tudjátok, a munka-család-gyerekek hármas -, és nélkülük már nem volt akkora élmény a kártyázás, így én is visszavonultam a versenyzéstől, ám a HKK még mindennapjaim részét képezi.

Ritka alkalom volt a mostani, hiszen régen felhagytál már aktív HKK-s pályafutásoddal. Milyen érzés visszatérni időnként a versenyasztalokhoz? Mennyivel másabb érzés a játék manapság, mint régebben? Nem aktív játékosként nehéz belerázódni a mostani felgyorsult játékba?

Tényleg ritka alkalom, hiszen lassan már 10 (!) éve, hogy nem indultam el egyetlen egyéni versenyen sem! Azóta ez a mostani volt az első, és egy kicsit nosztalgikus érzés is újra élesben játszani. Ám elfelejteni, teljesen elszokni tőle nem lehet, kb. olyan ez, mint a biciklizés! 🙂 (Az elmúlt években csak egy-két páros versenyen szerepeltem, a régi Nagy Öregekkel: Bakos Attilával és Kahn Evarth-al.) Ezen kívül az üzletben szoktam játszani, általában van is paklim a soron következő fontosabb versenyekre.

Már 17 éve találkozom minden nap a HKK-val, 1998-óta rendszeresen versenyeket is szervezek, így nem mondhatom, hogy a visszavonulásom után teljesen elszakadtam volna játéktól, a versenyasztaloktól. Számomra azonban teljesen megváltozott a hangulat a korábbi évekéhez képest: elillant az újdonság varázsa, a „játék bája.” De talán ez így is természetes.

A felgyorsult játékhoz egyáltalán nem nehéz alkalmazkodni, hiszen csak annyi történt, hogy jobban összesűrűsödtek egy körben az események / cselekvések, köszönhető az egyre olcsóbb lapoknak és képességeknek. Régen is lassabban, megfontoltabban játszottam, és ez még ma sincs másképpen! 🙂

Több paklit is próbálgattál erre a formátumra. Mely koncepciókat érezted előzetesen a legerősebbnek?

Azt hiszem, hogy még aktív versenyzés (és nagyképűség) nélkül is mondhatom, hogy a metagame változásaira kevés játékosnak van több rálátása, mint nekem. Látom, hogy milyen lapokat keresnek, miket cserélnek, mikre vadásznak. A legjobb játékosok zöme lejár játszani a Dungeonbe, beszélgetek velük, elmondják az előző versenyük tapasztalatait, hogy éppen milyen új paklit próbálgatnak, megkérdezik róla a véleményem stb.

Előzetesen úgy gondoltam, hogy körülbelül öt esélyes pakli fog jól szerepelni a versenyen: a vízió, az Edralian, a Terrgath, a Bilincs és a Hegymélyi keltető + Halhatatlanok nagymestere. Ezeken kívül ott lehet még a mindig stabil mező, és valami meglepetés-pakli is – egy szerencsés sorsolással. (Az első 10 paklit végignézve, tökéletesen bejött a számításom.)

Igazság szerint, én nem teszteltem több paklit erre a formátumra, csak egyet, amiben bíztam.

Végül egy Zarknod bilincsés összeállítás mellett döntöttél. Mesélj egy kicsit erről a pakliról.

Pár héttel ezelőtt beszélgettünk Kahn Evarth-tal az idei Nemzeti Bajnokságról, a paklikról és az esélyekről. A jelenlegi versenykörnyezetből és a korábbi sokszínűség verseny eredményéből kiindulva úgy gondoltuk, hogy egy megfelelően összerakott Zarknod bilincse pakli elérheti az áhított 6/4 –es célt a Nemzetin. Bokros teendői miatt Evarth sajnos nem ér rá, (az utolsó két „D”-s versenyen nem is indult) hogy kitesztelje a megfelelő összeállítást, ezért megkért engem, hogy segítsek Neki ebben. Nekiláttam hát összerakni a remélhetőleg majd jól működő bilincset.

Minden esszenciális spoilerből csak egyet rakhatok be, ezért megnéztem először, hogy az eddigi „alapszíneken” kell-e változtatni:

Lila: létjogosultsága nem vitás, a legjobb dobatások is itt vannak.
Fekete: itt aztán minden megtalálható, ami jól jön a pakliba: leszedés, semmizés, dobatás, erőforrások! Nem lehet kihagyni!
Kék: a gyűjtőből is működő lapok sokasága jellemzi, nagyon jó lopó lapok, erős lények, jó counterek, szóval nehéz nem játszani velük!

A negyedik színnek, a zöld – sárga – barna – fehér lehetőségek hamar kiestek, a számításba jöhető kevés erős lapjaik miatt.

Maradt Dornodon és Rhatt. Pirosban vannak ugyan erős lapok a koncepció szempontjából (pl.: Ryuku átokvarázs, Emésztő köd, Tirranda batyuja, Tolvaj klántag, Víziósólyom, Quwarg széltáncos, Dornodon mosolya), de nem esszenciálisak, mert ezek egy része helyettesíthető, másik része elhagyható.

Rhatt: ez lett a negyedik szín, kitűnő counterek, nagyszerű leszedések jellemzik.

Lila, fekete, kék és Rhatt, tehát a színeken nem változtattam.

Az előzetes metagame-elemzésből kiindulva úgy gondoltam, hogy a vízió-paklit nagyon sok semmizéssel és hálós lapokkal, a keltetőt olcsó és nagy lényekkel, a Terrgath-ot és Edraliant a „blank” erőforrás-lapjaik és nagy lényeim miatt jó eséllyel alapból; a másik bilincset pedig a jobb és eredményesebb pakli-összeállítással lehet megverni. Mező ellen okosan kell kivenni a hét lapot, úgy lehet sokat közelíteni az esélyeken. Szerintem meglepetés-pakli a bilincset nem verheti el – legalábbis ezen a formátumon.

Ezeknek a feltételeknek megfelelően kellett a paklit összeállítanom. (Amely lapokból van felújított változat, ott mindig azt használtam.)

Semmizések: Fontos volt, hogy elég sok legyen belőlük, mert a vízió deck mellett szinte mindegyik pakli jelentősen épít a gyűjtőjátékra. Az is lényeges volt, hogy ne csak semmizésre lehessen használni a betett lapokat. Ezek alapján a következők kerültek be: Baghar (Hatalmas lény, kitűnő áramlással. Egyszerre több kritériumomnak is megfelel!) Peppe, A lelkek démona, Lopakodó ganüid, Geomi, a gömböc. Ők több funkciót is elláthatnak a semmizés mellett. (Semmizhet még a Tleikan enyészvarázs és a Szikráció, de őket a countereknél említem.)

Nagy lények, hálós lapok: Óriás pöfeteg, Thegedis McWhagdall (ugye, mire üt, már életes, 5/5-ös és tovább hízik), Morin tigris, Tigroszlán ( ez a cica „nagy szerelmem” 🙂 anno a régi verziójával is évekig játszottam), Izmos pegazus, Pszionikus entitás, Sötét nagyúr. Ebbe a sorba kívánkozik még a Börphaug is, de ő most csak a side-ban kapott helyett. Utólag belátom, hogy be kellett volna szorítanom alapból, hiba volt kihagyni.

Counterek: Itt aztán volt miből válogatni, végül ezekre esett a választásom: Az esszencia elnyelése, Lélekcsapda (nagyon jól jött mindkét lénycounter!), Szikráció, Túlzó szeretet, Tleikan enyészvarázs, Tudati blokkolás, Csekély motiváció, Bomtar vétója, Illúziócsapda (Csábító, hogy minden körben ott „figyel”, még ha drága is egy kicsit. Mágia síkja mellett volt igazán jó.), Lélekszolga, Demizra.

Dobatások: A tébolyodott (a „Matyi” itt megint nagy sztár lett! :), Martian repertoárja, Őrült Szajonn, Kiüresedés, Kreatív affinitás, Vérfarkas preventor. (A Sötét nagyúr képessége is leginkább ebben a szegmensben kamatozik.) Azt hiszem, hogy kétség sem férhet hozzá, ezek a legjobb dobatások.

Erőforrások: Kevesen vannak, ám annál fontosabbak! A mágia létsíkja, Élőholt kémek (Grrrr… a verseny során a 18 partimból ezt egyszer sem húztam fel! 😦 ) Végtelen formázás, Nyomorult gyűjtögetés (a „nyomidzsí” a metagame miatt alaplap a koncepcióban!), Kifordított varázsdoboz.

Leszedések: Nagyobb életszívás, Álomhozó (Kicsit drága már, de baromira megérte az árát!), Galaktrosz, Tömegbájolás, Bomtar trükkje, A túlvilág hívása, Samantha, Szörnybűvölés, Tűnékeny csábítás, Bomtar rendje, Az élet és halál ura, Aratás (Igazi spoiler volt, a legtöbbet használtam, mindig jól jött!), Chosuga, Deego.

Készen is lett a pakli, 48 laposra sikeredett. Kicsit több, mint amennyinek elsőre szántam, de nem volt szívem kihagyni egyik lapot sem. Figyelem, ez hiba lehet, óvakodjatok a „szerelem-lapoktól!” Bár ennek az ellenkezője is igaz néha: ha nagyon bíztok egy lapban, mert eddig szinte mindig jól jött, vagy sokszor kihúzott már titeket a sz@rból, akkor ne hagyjátok magatokat lebeszélni róla! 🙂

A puding próbája az evés, ezért a klubban az elmúlt 2 hétben ki is próbáltam a paklit. Játszottam sok partit, és egyikben sem okozott csalódást a deck. Versenyen azonban eszem ágában sem volt elindulni vele, nagyjából a hátam közepére kívántam! Viszont lapóra jött a Blogos verseny, mert ha már úgyis ott kell lennem, akkor már miért ne próbálhatnám ki élesben is a paklit? Gondoltam, legalább nem unatkozom… bár lett volna mit csinálnom, csak ahhoz meg kedvem nem volt.

Nagy csatákat vívtál a verseny hat fordulója alatt, végül a remek ötödik helyre futottál be. Mesélj kérlek a hat fordulóról és a főbb mozzanatokról.

Az első fordulóban Palotai Milán – Bálint testvére – volt az ellenfelem.

Ősi rúnás kontrollal játszott, ezért ennek a paklinak nem igazán tudtam örülni. Ahogy annak sem, hogy kétszer is behúzta a második körre A furfang templomát! Milán tehetséges és ügyes játékos – már látszik rajta, hogy rengeteget fejlődött ezen a nyáron. Testvérével együtt nagy játékosokká válhatnak! Szerencsém volt ellene – az egyik partiban a Tébolyodott kicsavart két „fincsi” lapot, az Álomhozóm bealtatta az őrposztjában ülő „dögöt” és visszacsábította nekem a gyűjtőjéből (a frissen kidobatott) Trok Rakont, aki egy Morin cicc társaságában bevitt 14 ép sebzést. Párbajoztam még egyet: -17, így pont elfogyott Milán életpontja a kitett templom miatt – megvertem 3-0-ra.

A második körben Fischer Zsolt volt az ellenfelem.

Ha emlékezetem nem csal, Terrgath-kontrollal játszott. Zsolt remek játékos, most is igazolta ezt, mert nem hibázott talán egyszer sem. Az egyik partink során a köröm végéig kellett valahogy lezárnom a játékot, mert ha át kell adnom, akkor nagyon „rossz világ” jött volna: Szajonn „őrülten” bekajálta Az élet és halál ura által lelőtt, a Chosugával „kiherélt” és az Entitás jelzőivel leszedett lényekből nyert 3 szörnykomponenst és ketten együtt ütöttek egy szépet: 8. Ezután aratással visszavettem az Entitást a kezembe, majd újból kirakva a jelzőjével besebeztem még 2-őt. Ezen a ponton Zsolt „expedicíója elfogyott”, az ÉP-je 1 alá került! Jó kis partikat játszottunk, amelyekben most nekem jött ki jobban a lépés, nyertem 3-0-ra.

A harmadik ellenfélnek Dömény Balázst sorsolta a gép.

Hegymélyi keltető + Halhatatlanok nagymestere összeállítású, „kontroll-izzasztó” paklival játszott. Nekem is van egy ilyen paklim és nagyon szeretek vele játszani, de ellene már nem annyira… 🙂 – készültem a deck ellen, a héten rendesen el is tettem őket. Most azonban csak egy partiban láttam a „durung” lényeimet, a maradék kettőben a jó kis varázslatok jöttek fel… 😦 Az egyik partinkban Balázs csinált egy olyan pörgést, hogy azt még a „ventilátor is megirigyelhette volna”! A rossz első körök után nem volt visszaút: 2-1 arányban vereséget szenvedtem. Balázs teljesen megérdemelten nyert, ma csak Ő tudott megverni, és nem véletlen a profi kategóriába való bejutása sem: a játéka precíz, határozott, gyors és hibátlan volt! Gratulálok Balázs!

Következő ellenfelem a 4. körben Sepsei Sándor volt.

Lassan járj! paklival játszott, követő nélkül. A Járj! – bilincs összecsapások 100 partiból általában döntetlen körüli eredménnyel zárulnak, esetleg 55-45 arányban nyer egyikük. Ennek megfelelően nagyon izgalmas partikat toltunk, a játék során szinte körönként változott, hogy éppen melyikünk volt „eltemetve.” A körében nála 3 lap az asztalon, nálam semmi – jövök, és a köröm végén Nála semmi, nálam 3 lap! Ezt többször is eljátszottuk! 🙂 Két partinkban is Ő kezdett, és mindkétszer hamar „rámtette a stresszt”: Zu’lit mérlege a második körétől ott figyelt rám, s immáron 2 VP-vel volt drágább szinte minden lapom! Izgalmas játék volt, annyi szent! A szerencse nekem kedvezett, nyertem 5-1-re, mivel lejárt az időnk.

(Sanyi! Nálam van az Ezer világ őre lapod, ne keresd! A side-omba került, 26. lapnak az én Őröm mellé! Hoopsz, illegális lett a side…)

Jött az 5. kör, és jött JÁTSZANI SiZo is.

Semleges csatamezővel játszott, ezt a Bilincs annyira nem szereti. A paklijának gyors átnézése után rájöttem, hogy „SiZo bizony nem kispályás” játékos! Ezt a magamban tett megállapításomat, a lejátszott partijaink során csak megerősíteni tudta. (Amikor az óriás deckkel megnyerte a Dungeonös versenyt, már akkor felfigyeltem különleges játékintelligenciájára.) A játék elején gyorsan megbeszéltük, hogy Ő nem sokat aludt a verseny előtt, mert – ha jól emlékszem – bulizott; én pedig hajnalig pókereztem a cimborákkal. 🙂
Ha mindketten kipihentebbek vagyunk, talán a harmadik partinkra is lett volna elég idő. Az első parti nem volt hosszú, mire felocsúdott Zoli, már adtam is neki átnézésre a side-om. 1-0 ide. A második játékban Ő állt jól, de egyre kevésbé: ahogy teltek a körök, úgy jöttem fel – hogy hogyan, azt magam sem tudom! Az idő lejártakor még volt egy köre, nekem meg egy nagy adag életpontom. Addig variált, míg kipörgette a kezét és Sajbival húzott két lapot, amiből az egyik pont a Gormathion bosszúja volt, s pechemre pont az a 6 ép hiányzott még Neki az ütés után az egyenlítéséhez.
(Itt azért hibáztam egy „aprót,” mert ha figyelmesebb vagyok – ejj, az a póker… – akkor nem hullajtom el a lényem az őrposztomból!)

A verseny egyik legszórakoztatóbb partiját játszottam Zolival, aki a „minden hájjal megkent” öreg rókákat megszégyenítő módon játszott! Zoli, köszönöm a partit, NAGY voltál!

Az utolsó fordulóban KisFec „nézett le rám” egy Terrgath-kontroll mögül.

A boltban játszottam minden meccsemet, mert a verseny közben azért még dolgoztam is egy keveset. Feri egy acélvázas széken ült, és így pont akkora volt, mint én állva! 🙂 Na, szerencsére nem csak a méret volt a lényeg, mert az első partiban a papírforma jött: nem könnyen, de nyert a bilincsem ellene. A második partira KisFec olyan remekül side-olt, hogy szinte még csak a kockáimat rendezgettem, amikorra Terrgath már „össze is szegelte a koporsót nekem.”

Keverjük a paklinkat a döntő parti előtt, amikor jön Zsolt, a főbíró (ma természetesen nem én voltam): 7 perc a fordulóból, 7 perc a fordulóból, 7 perc a… Ha két partink volt 48 perc, akkor itt bizony X lesz. Összenéztünk Ferivel: gyerünk, kezdjük gyorsan! Este 6 óra volt, itt már kijött rajtam a fáradtság, ezért nem emlékszem pontosan a történetre – majd Feri kijavít, ha tévedek. 10+ ÉP-ben ültünk mindketten, az asztala Neki erősebb volt, mint nekem. Aztán érdekes módon a körömben megnyertem a játékot! Őt szemlátomást megviselte ez a vereség – biztos jobban emlékszik rá, mint én, hogy mi is történt az utolsó körben. Feri, segíts légy szíves!

Egy végigjátszott versennyel a hátad mögött, hetekkel a Nemzeti Bajnokság előtt nem sajnálod, hogy nem lehetsz ott az év legfontosabb versenyén?

Eddig több mint száz versennyel a hátam mögött, hetekkel a Nemzeti Bajnokság előtt nem sajnálom, hogy nem leszek ott az év legfontosabb versenyén. 🙂

A viccet félretéve: neeem, nem, nem. Köszönöm, de egyáltalán nem sajnálom! Amíg aktívan játszottam, nem hiányoztam soha az „év HKK-s fénypontjáról” de azok az idők elmúltak már. Azt azért nem tagadom, hogy ha bejutottam volna (az egy szem páros versenyről, amin indultam…) akkor valószínűleg elmentem volna.

Számíthatunk arra, hogy a jövőben is fel-felbukkansz majd egy versenyen (akár gyakrabban is)?

Az elmúlt pár hónapban, illetve pár évben megint egyre több jó és erős játékost „termelt ki” a HKK. Ebben nagy szerepe van a HKK Blognak és elődjének, a Vigyázz Autónak!

Elég, ha „csak” olyan versenyjátékosokat említek nevek nélkül, mint pl.: aki fiatal kora ellenére 4-5 nyelven beszél, vannak, akiknek szakmájukból adódóan (nyomozók) egyfolytában jár minden agytekervényük, vannak több diplomával rendelkező ügyvédek, ügyészek, orvosok, fizikusok, mérnökök, pedagógusok és tiszta jeles bizonyítvánnyal rendelkező tanulók. Általuk a versenyek mezőnye is egyre színvonalasabbá vált. Ez már újra – a ’90-es évek mezőnye után, amikor előzetesen 20-25 játékosnak is reális esélye volt a Beholderest megnyerni – nagy kihívást jelent, egy pesti versenygyőzelmet elérni újfent dicsőséggel jár.

Elképzelhető, hogy elindulok majd pár versenyen, de ennek a prioritása nálam azért már eléggé alacsony.

Az elmúlt 10 évben nem terveztem ilyet, ám bevallom, hogy az utóbbi időben volt kedvem játszani a HKK-val! A klubban viszonylag sűrűn játszom, így vannak, akik tanulhatnak tőlem és vannak akiktől én is tanulhatok! (Mert azt vallom, hogy mindenkitől (!) lehet valamit tanulni.)
Ami azt illeti, formában is szeretnék maradni, mert a Fiaim is szépen cseperednek, és reményeim szerint a nagyobbik gyerkőcömet, Krisztiánt pár éven belül megismertetem a HKK-val, és nem lenne jó, ha nagyon „kiszednének” majd egy–egy HKK-partiban! 🙂

Köszönjük az interjút, a legjobbakat kívánjuk neked és a Dungeonnek a jövőben!

Én is köszönöm szépen, sziasztok!

Csető Zsolt

 

 

 

6 thoughts on “Interjú a nagy visszatérővel, Abbas Krisztiánnal

  1. grt Krisz
    hát az történt hogy jött egy álomhozó és csúnyán eltette az őrposztomat a helyéről, és még kaptál is egy lényt 😛

  2. köszönöm a dicséretet, én is jól éreztem magam. este azonban nem buliztam, hanem a paklimat csináltam hajnalban, mivel amit előző nap teszteltem, egyáltalán nem győzött meg. és azért egy csatamező összepakolása pláne egylaposra, nem 10 perc:) így teszt nélkül indultam a versenyen, viszont irdatlan mázlim volt végig

ÉN IS HOZZÁSZÓLOK!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.