HKK gyorstalpaló kezdőknek (2. rész)

Folytatódik a kezdőknek szóló rovatunk felvezetéséül szolgáló alapozás.

A HKK gyorstalpaló kezdőknek című írásunk első felét egy hete olvashattátok, melyben a játékkal kapcsolatos alapvető tudnivalókkal ismerkedhettetek meg: szó esett a játék jellegét illető tudnivalóktól, kiderült, hogy mennyi pénzből lehet és érdemes elkezdeni a játékot, de kitértünk az egyes kiegészítőkre, a lapok ritkaságára és az első pakli kiválasztására is. A második, és egyben utolsó részben egy fokkal mélyebbre ásunk – elsőként a múltkori zárótémához, a pakliösszeállításhoz térünk vissza.

A pakliösszeállításról

Bármivel is kezded a játékot, első paklid (feltéve, hogy te magad cserélgeted és állítod össze) vélhetően igencsak messze lesz attól, hogy kiforrottnak nevezhessük – leginkább csak bele fogod hajigálni az összes lapot, ami megtetszik, és amit hasznosnak találsz. Azonban akárcsak a HKK szabályait, illetve a játék közben felmerülő szituációk megoldási módját, úgy a pakliösszeállítás mikéntjét is alaposan el kell sajátítanod, méghozzá tapasztalat útján – minél többet foglalkozol vele, annál jobb leszel benne.

A pakliösszeállítás első lépése igen egyértelmű: ki kell találnod, hogy mivel is szeretnél játszani. Erre több módszer is létezik – hogy melyiket kell használni, az sosem mondható ki egyértelműen, a kiindulópont ugyanis paklinként változó.

Dönthetsz például úgy, hogy egy lapcsoport köré építesz decket. Egy korábbi példánknál maradva: elhatározod magad, hogy te most egy teknős paklit fogsz készíteni. A kiindulási alap tehát itt 10-20-30 lap, amelyek egy viszonylag homogén csoportot alkotnak – legalábbis olyan szempontból, hogy egymás mellé találták ki őket. Ha például megnézed az Eszement teknős és az Ifjú teknős lapokat, akkor látható, hogy mindkettő annál hasznosabb, minél több teknőst használsz melléjük, így nyilvánvaló, hogy mire kell építened a paklidat. A deck összeállítása talán ebben az esetben a legkönnyebb, hiszen a magot képező lapcsoport adott (pontosabban a legjobbaknak vélt kártyákat kell kiválasztanod ezek közül, hiszen hiába illik társai közé a Teknős vezér, ha a többihez viszonyítva már egyértelműen gyengének mondható). Ezután már csak követőt és / vagy szabálylapot kell választanod a paklid mellé, na meg persze meg kell találnod azokat a kiegészítőlapokat, amelyek jól pótolják az egyes koncepciók hiányosságait, vagy épp ellenkezőleg, jól építenek azok valamely erősségére – na meg persze biztosítják, hogy meglegyen a 45 lapos paklid. Hogy ezek kiválasztásánál mire kell figyelni, arra kicsit később még visszatérünk.

Előfordulhat, hogy a pakliösszeállítás egy jóval fókuszáltabb pontból indul, és nem egy lapcsoport, hanem mindössze egy-két-három kártya képezi az alapot. Azokat a lapokat, amelyek lehetővé teszik, hogy komplett paklikat építsenek rájuk koncepcióképző lapoknak szokás nevezni. Példaként említhetjük mondjuk a Vízitündért: mellé értelemszerűen sok olyan lappal fogunk játszani, amely aktivizálást igénylő képességgel bír. Itt mindössze a tündér adott, hiszen a többi lapot egy hihetetlenül széles és sokféle felhozatalból kell kiválasztanunk, és magát a paklit számos irányba elvihetjük. Dönthetünk például úgy, hogy egy kizárólag lényes paklit építünk rá, de épp ugyanilyen eredményes lehet egy úgynevezett kontrollos* verzió is.

*Kontroll jellegűnek nevezzük azokat a deckeket, amelyek első sorban az ellenfél lapjainak és paklijának “kordában tartására”, a játék uralására törekszenek.

Az előbb tárgyalt kategóriába sorolhatjuk a kombó deckeket is, amik nem egy darab kártyára építenek, hanem két-három lap kombinációjára, melyek együttesen valamilyen okból sokkalta erősebbek, mint külön-külön. Tipikusan ilyenek a Zanszilánkok kiegészítőben megjelent orglingok: az Orgling ősanyára és az Orgling mágusra építő pakli már pusztán ezzel a két lappal képes komoly gondokat okozni. Sok kombó pakli nem elégszik meg azonban ennyivel: olyannyira nem, hogy a legtöbb ilyen jellegű deck valamilyen “végtelen kombóra” épít, vagyis egy olyan lapkombinációra, amely képes a játék valamely mozzanatát bárhányszor megismételni. Ilyen kombó például a Sötét kastplom + Akmal, ahol a kastplommal 1 VP-ért rakunk egy izomjelzőt (+1/+1) a varkaudarra, ezután pedig Akmal képességét használva egy -1 ÉP-s jelzőért cserébe visszakapjuk a varázspontot. Ezt bárhányszor megcsinálhatjuk, így a végeredmény egy végtelen izmos, és így végtelent ütő lény.

Végezetül kiindulási alap lehet még egy követő vagy egy szabálylap is. A követők jellemzően sokkal inkább behatárolják, hogy milyen jellegű lapokat fogunk használni, hiszen általában egyértelműen hivatkoznak egy bizonyos lapcsoportra. A pakliösszeállítás ilyenkor könnyen átléphet az első felvázolt “módba”. Kedvenc példánknál maradva: ha rápillantunk A teknősök öregapjára, akkor egyértelművé válik, hogy teknős paklit építünk, amik ugyanakkor egymást erősítve már rendelkezésre állnak, ahogy azt pár bekezdéssel ezelőtt már levezettük. Nem minden esetben ilyen egyértelmű a helyzet azonban. Ott van például a Kragoru familiárisa, amely a mágikus védelmű lényeket erősíti. Itt hirtelen olyan lapok kerülnek egymás mellé, egy pakliba, melyeknek ezen alapvető tulajdonságukon túl sok közük nincs egymáshoz. A pakliösszeállítás itt tehát egy meghatározott “kapaszkodó” alapján történik, ami maga a használt követő.

A szabálylapokra történő pakliépítés némileg máshogy néz ki, mint a követőknél. Ahogy a nevük is mutatja, ezen lapok többsége valamiféle szabályszerű változást hoz a játékba, melyek mindkét játékosra hatnak – a feladat itt az, hogy mi a lehető legjobban kihasználjuk ezt a pakliépítésnél. Az egészet itt is egyszerűbb példával bemutatni: válasszuk mondjuk a Lassan járj! nevű szabálylapot, amely a 4 VP-nél olcsóbb lapokat drágítja. Itt mi nyilván arra a stratégiára építünk, hogy az ellenfél kénytelen drágábban kijátszani az olcsó lapjait, míg mi olyan kártyákkal játszunk, amelyek mentesülnek a szabálylap “hátránya” alól, vagy legalábbis jó viszonyban vannak azzal. A cél itt a szabálylap által generált új “környezet” fenntartása és erősítése (a Lassan járj! esetében például olyan lapokkal, mint az Eldüeni vándor), ahol a mi általunk megváltoztatott játékszabályokra építve próbálunk felülkerekedni ellenfelünkön.

A fenti példákon keresztül tehát jól látható, hogy a pakliösszeállítás első lépése, a kiindulópont meghatározása esetenként más és más – sőt, könnyen lehet, hogy egymással párhuzamosan kell alkalmazni a “módszereket”. A kezdő játékosoknak első körben mindenképpen valamilyen lapcsoportra vagy követőre érdemes építeniük, hiszen a szabálylapokból, illetve a koncepcióképző lapokból kiinduló paklik összeállításához a HKK lapkészletének komoly ismerete szükséges, míg előbbiek valamelyest diktálják, hogy milyen lapokkal kell és érdemes játszanunk.

(A pakliösszeállításban óriási segítséget nyújt a hkk.hu weboldalon található lapkereső, melyben a játék összes lapja megtalálható, és számtalan szempont szerint szűrve lehet közöttük keresgélni.)

A mostani fejezetben tárgyaltak tehát mindenképpen fontos alapok a pakliösszeállítás elsajátításához, ismeretük azonban önmagukban még kevés ahhoz, hogy jó paklit tudjunk készíteni. Hogy ez utóbbihoz mi is kell pontosan, az a következő fejezetből derül ki.

Miket használjak?

Ahhoz, hogy egy pakli jó legyen, nem elég összehajigálni az alapelképzeléshez illeszkedő kártyákat, hanem szem előtt kell tartani azok funkcióját is, és ennek tudatában kell építkezni. Ha azt szeretnénk, hogy a megálmodott deck valóban helyt tudjon állni másokkal szemben, akkor az alábbi kategóriák létrehozására kell törekednünk a paklin belül: nyerés, védelem, erőforrások és leszedések.

A nyerés a legnyilvánvalóbb csoport: nem meglepő mód szükségünk lesz olyan kártyákra, melyeknek az ellenfél sebzése a feladatuk. Van, hogy külön ezekkel nem is kell foglalkoznunk: állandó példánkban, vagyis a teknős pakliban például alapból számos olyan lény van, amely ezt biztosítja, így külön energiát nem kell fektetnünk abba, hogy megtaláljuk a nyerést szolgáló kártyákat. A kategória sokkal inkább akkor kap figyelmet, amikor valamely másik irányból indítjuk az építkezést, hiszen az említett Vízitündér esetében például első sorban nem olyan lapok fognak eszünkbe jutni, amelyek a nyerést biztosítják, így ezeket gondosan ki kell választani. A nyerést biztosító lapok kiválasztásának mozzanata a kontroll jellegű pakliknál kapja a legnagyobb hangsúlyt, hiszen itt általában kevés ilyen lappal fogunk játszani, éppen ezért a lehető leghatékonyabb kártyákat kell kiválasztanunk erre a célra.

A védelem kiépítése több vonalban is történhet – gyakran már magával a követővel vagy a szabálylappal megkezdődik. Minden esetben fel kell készülnünk arra, hogy az ellenfél bele fog (vagy legalábbis bele szeretne) szólni a játékunkba – ez ellen kellenek az úgynevezett védekező lapok. Tipikusan ilyenek a reakciók, más néven counterek, melyek képesek megakadályozni az ellenfél lapjait (ilyen például A gyenge ereje, Az erős ereje vagy a Térszaggatás), de népszerű védekező lapok például a Cselvetés és a Kreatív affinitás is, melyek más módon biztosítják számunkra, hogy bevédjük játékunkat.

Látható, hogy az ilyen lapok többnyire varázslatok, éppen ezért a lényes, épületes, tárgyas paklik számára a védelem kialakítása különösen fontos kérdéskör, hiszen itt gyakran más megoldás után kell nézni. Előfordulhat például, hogy sok anti-mágiás lénnyel játszunk, vagy éppen olyan lapokkal, amelyek drágítják a varázslatokat, így számunkra nem opció azok alkalmazása. Ilyenkor kell olyan lapokhoz nyúlnunk, mint a Quwarg harcmágus, a Káoszteknőc, Az idő tornya vagy a Varkaudar merénylő, melyek más módon biztosítják az ellenfél hátráltatását.

Szintén a védelembe tartoznak a gyógyító lapok, melyekkel sebeinket ápolgathatjuk. Általánosságban elmondható, hogy ritkán érdemes olyan lapokkal játszani, amelyek kizárólag gyógyítani tudnak – a legjobb megoldás az, ha van egy-két olyan lap a paklinkban, amely kiegészítő vagy alternatív képességként tud bennünket gyógyítani. Ilyen például a Szikráció. Mindig ügyeljünk arra, hogy legyen néhány olyan kártyánk, amivel tudunk gyógyulni.

Hasonlóan fontos szerep az erőforrásoké. Minden pakli arra törekszik, hogy a lehető leggyorsabban nyerjen, amit pedig úgy tudunk biztosítani, hogy felgyorsítjuk lapkijátszásainkat. Ehhez több varázspontra és lapra van szükségünk – összefoglalóan épp az ezeket biztosító kártyákat, vagyis a VP-termeléseket és a laphúzásokat nevezzük erőforrásoknak. Ezeknél mindig oda kell figyelni a pakli egyensúlyának fenntartására: hiába játszunk például sok manatermeléssel, ha aztán nincs elég lapunk, hogy elkölthessük varázspontjainkat, illetve a rengeteg laphúzás sem ér semmit, ha aztán nincs VP-nk, amiből kirakhatjuk az extra kártyákat.

Egyik említett kategóriába sem tartozik bele, de az erőforrások közé sorolják a kereséseket. Ezekből két fajta van, és a pakli jellegétől függ általában, hogy melyeket használják: az univerzális keresésekkel (ilyen például az Ősi legendák) nagy lapkészletből meríthetünk, vagyis azt a célt szolgálják, hogy mindig az adott szituációhoz leginkább illő kártyát szedhessük elő a paklinkból, míg a speciális keresések (mint mondjuk az Abarrun segítsége) jellemzően azért kerülnek a paklikba, mert fontos, hogy bizonyos kulcslapok minél előbb a kezünkbe kerülhessenek. A keresések – bár erőforrások – már nincsenek jelen minden pakliban: sok deck nélkülük is elboldogul, vagy egész egyszerűen csak nincs olyan keresés, amely jól illeszkedik az adott pakliba.

Végül, de cseppet sem utolsó sorban az úgynevezett leszedésekről kell még szót ejteni. Bármennyire is jó a védelmünk, fel kell készülnünk arra, hogy az ellenfél egy-két lapja át fog jutni azon, melyek között könnyen lehet olyan, ami jelentősen zavarja a mi játékunkat – ezek ellen kellenek a leszedések. Hogy mennyit érdemes használni belőlük, az attól függ, hogy mennyire erőltetjük a kontroll-játékot (ahogy azt korábban már leírtuk, ez azt jelenti, hogy első sorban az ellenfél megakasztására és kézbentartására törekszünk). Bárhogy is teszünk azonban, arra mindenképpen figyelnünk kell, hogy lehetőleg mindenre legyen megoldásunk: hiába vagyunk például jók a lények ellen, ha egy zavaró bűbájjal nem tudunk semmit sem kezdeni.

Nem az asztalon lévő lapok ellen jók, mégis a leszedések között kell számon tartanunk a semmizéseket. Ezek azok a lapok, amelyek az ellenfél gyűjtőjéből távolítják el az olyan zavaró lapokat, mint például a víziók vagy a Quwarg széltáncos. Egy-két kártyával érdemes ezek ellen is készülni, ahogy azonban a gyógyulásoknál, úgy itt is érdemes olyan lapokat használni, melyeknek csak az egyik funkciójuk a semmizés (ilyen például a Megrontott trikornis). Szintén egy speciális kategória a leszedéseken belül a lopások: ezek olyan kártyák, melyek nem pusztán eltávolítják a zavaró kártyát, hanem a mi oldalunkra állítják azt.

Hogy az egyes lapcsoportokból mennyit érdemes használni, az paklinként eltérő – mindig koncepciótól függ, hogy mire kell a hangsúlyt helyezni. Elsőre minden esetre a legjobb és legtapasztaltabb játékosok sem találják el mindig a helyes arányokat: szükség van a pakliépítés egy további mozzanatára, az optimalizálásra is. A következő fejezetben erről lesz szó.

A pakli optimalizálása

Amikor tehát elkészül egy paklid első változata, még közel sem érnek véget a tennivalók: ilyenkor kezdődik az optimalizálás. Ez tulajdonképpen a deck finomhangolása, melynek célja az arányok optimális értékének beállítása.

Az előző fejezetben tárgyalt kategóriák közötti egyensúly az optimalizálás segítségével lőhető be a leghatékonyabban. Kevés a VP-termelés, feleslegesen sok a nyerés, ritkán húzunk leszedést – ezek olyan dolgok, melyek sokszor csak játék közben derülnek ki. Ha ezekre folyamatosan figyelünk, és a tapasztalataink függvényében változtatjuk a deck összetételét, akkor könnyedén javíthatunk a lapok arányán.

Még nehezebb megérzésből, már a pakli összeállításánál eltalálni, hogy mennyit használjunk egy-egy lapból. Három darabra van szükség azokból a kártyákból, melyek a pakli alapját képezik, és amit szinte bármikor, a játék elején és a középjátékban is szívesen behúzunk. Szintén hármat kell használni azokból a lapokból, amik ugyan nem mindig jók, de mindig szeretnénk húzni belőlük a játék elején – tipikusan ilyen a korábban már példaként felhozott A gyenge ereje és Az erős ereje. Kettő darabot jellemzően azokból a lapokból szoktak használni, amikre a játék elején nem feltétlenül van szükség (mivel csak kettővel játszunk, ezért ugye kisebb eséllyel húzzuk be), a későbbiekben azonban hoznak annyi hasznot, hogy bőven megéri helyet szorítani nekik a pakliban. Az egy példányban jelenlévő lapok célja sokféle lehet: ezek általában olyan kártyák, amik után nem sírunk különösebben, ha nem húzzuk be, ugyanakkor ha esetleg hozzánk kerülnek, akkor sem bizonyulnak majd haszontalannak. Emellett sokszor azért használnak csak egy-egy darabot bizonyos lapokból, mert valamelyik másik lappal elő lehet őket keresni, és egynél többre nincs szükség belőlük a pakliban.

A pakli optimalizálásánál leginkább azokra a lapokra kell figyelnünk, melyekből csak 1-et vagy 2-t használunk, hiszen ezek ritkábban jönnek fel – meg kell néznünk, hogy valóban van-e létjogosultságuk a pakliban. Azok a lapok, amikből hármat használunk bizonyára okkal kerülnek a pakliba, így ezek lecserélése általában nem szokott kérdés lenni – kivéve persze, ha van valami, amivel jól, hatékonyabban helyettesíthetjük őket. Ezeknél a lapoknál sokkal inkább arra kell figyelnünk, hogy valóban szükség van-e a 3 darabra, és nem elég-e belőlük 1 vagy 2 darab.

A paklioptimalizáláshoz elengedhetetlen, hogy kellően kritikusak legyünk lapjainkkal szemben. Mindenkinek vannak nagy kedvencei, ám sokkal jobban járunk, ha folyamatosan megkérdőjelezzük az egyes lapok létjogosultságát a paklinkban (még a látszólag legerősebb kártyákét is!), hiszen könnyen előfordulhat, hogy egy szerelemlap teljesen feleslegesen foglalja a helyet a jobb alternatívák elől.

Nem beszéltünk még a pakli méretéről, pedig ez is rendkívül fontos dolog. Általánosságban elmondható, hogy a 45 lapos minimumtól nem igen érdemes eltérni: a gyakorlat azt mutatja, hogy a 45-48 lapos paklik a legeredményesebbek. Ennél többet akkor érdemes csak használni, ha sok nekronos lappal játszunk.

Ahhoz tehát, hogy paklink jobbá váljon érdemes minél többet tesztelni azt. Első körben ezt megtehetjük egyedül is: csináljunk próbahúzásokat és játsszunk ellenfél nélkül. A pakli tényleges erejét illetően ez persze nem túlságosan reprezentatív, mégis rendkívül fontos: egyrészt azért, mert rövid idő alatt rengeteg húzást megnézhetünk, így viszonylag nagy minta alapján vizsgálhatjuk azt, hogy jól választottuk-e ki a lapmennyiségeket és az arányokat, valamint hogy jó-e a pakli “tempója”, kellő egyensúlyban vannak-e a rendelkezésre álló erőforrások (VP, lap) és a kijátszott lapok. A nagyon kontroll-jellegű paklikkal az ilyesfajta teszt persze nehézkes, a sok asztalon maradó lappal játszó deckekkel azonban akár órákig is gond nélkül próbálgathatjuk a húzásokat anélkül, hogy beleunnánk.

A lámpa elleni játék (így nevezik viccesen azt, amikor otthon, egyedül próbálgatjuk a paklinkat) persze hosszú távon még kevés: élesben, hús-vér ellenfél ellen is le kell tesztelnünk paklinkat. Játssz sokat, sokféle pakli ellen. Gyűjts sok tapasztalatot: jöjj rá, hogy milyen pakli ellen milyen stratégiát érdemes használni! Soha ne utasíts vissza egy ellenfelet vagy egy paklit azért, mert túlságosan erősnek érzed: a későbbiekben épp az ilyen tapasztalatok segíthetnek ki a legkeményebb szituációkból!

Ha már van egy kellően kioptimalizált paklid és sok-sok tapasztalatod, akkor felmerülhet benned, hogy egy versenyen is próbára tennéd a tudasodat. A gyorstalpalónk utolsó fejezetében ezek kerülnek bemutatásra.

A versenyekről

A játékosok hétről hétre számos verseny közül válogathatnak: nem telik el úgy hétvége, hogy ne szerveznének versenyt Budapesten, illetve az ország rengeteg egyéb pontján. Néhány hét, hónap játék után benned is megfogalmazódhat, hogy próbára teszed magad egy ilyen versenyen – lássuk, hogy mit érdemes tudnod róluk.

A HKK versenyek fordulókból állnak, melyekben három meccset kell játszanod az ellenfeleddel, a fordulót tehát két győzelemmel lehet megnyerni (kivéve persze, ha lejár az idő – kb. egy óra van a három meccsre). A versenyek úgynevezett svájci rendszerben zajlanak. Ez azt jelenti, hogy az egyes meccsek vesztesei nem esnek ki, hanem mindenki végigjátssza az egész versenyt. Az egyes fordulókban mindenki olyan ellenfelet kap, akivel azonos eredménnyel áll: ha például három forduló alatt kétszer nyertél és egyszer kikaptál, akkor a negyedik fordulóban olyan ellenfeled lesz, aki szintén két fordulót nyert eddig (kivételek persze lehetnek, de ebbe most nem mennénk bele). A verseny végeztével (a létszámtól függően 4, 5, illetve 6 fordulósak általában) megállapítják a végeredményt. A játékosokat első körben természetesen az alapján rangsorolják, hogy hány fordulót nyertek. Az azonos pontszámmal álló versenyzők között az dönt, hogy kinek voltak erősebb ellenfelei – összeadják az ellenfelei által szerzett pontokat, és akinek több (vagyis jobban zártak az ellenfelei), az végez előrébb. Ha esetleg ezután is holtverseny van (ez ritka), akkor az dönt, hogy ki nyert összesen több meccset a versenyen.

A versenyeknek több fajtája létezik. A legáltalánosabb a hagyományos verseny, ahol nincs semmilyen különleges szabály, csupán annyi, hogy legalább 45 lapos és maximum négy színből álló, vagyis legálisnak számító paklival kell játszani. Ezen kívül számtalan speciális formátum létezik: van olyan például, ahol csak egy színt lehet használni, de olyan is, ahol egy lapból sem lehet egynél többet a pakliba rakni.

A formátumtól függően más és más paklik kerülhetnek előtérbe. Általánosságban elmondható, hogy mindig van néhány pakli, amelyek stabilan ott vannak a versenyek élmezőnyében, és amelyek a legnagyobb eséllyel pályáznak a győzelemre. Ezek persze folyamatosan cserélődnek, a játékosok reagálnak a trendekre, és folyamatosan a legerősebb paklik ellenszerét kutatják, hogy legyőzhessék őket. Ezt nevezzük metagame-nek: ez alatt a játékkörnyezetet kell érteni – azt, hogy milyen paklikra lehet számítani, illetve hogy egyes játékosok milyen paklik mellett dönthetnek. Egy egyszerű példával jellemezve a jelenséget: ha összeülök három barátommal játszani, méghozzá úgy, hogy tudom, milyen paklikkal fognak jönni, akkor én olyan paklit fogok választani, ami a legnagyobb eséllyel indul ellenük. Nagyon leegyszerűsítve ez a metagame.

A dolog persze ennél jóval bonyolultabb, köszönhető a játék kő-papír-olló mivoltának, hiszen mindennek megvan az ellenszere, és nem lehet mindent legyőző paklit építeni. A metagame ettől függetlenül egy rendkívül fontos dolog: ha versenyre mész, akkor mindenképpen foglalkoznod kell vele. Ha ugyanis nem számolsz azzal, hogy milyen ellenfelekkel futhatsz össze a legnagyobb eséllyel, akkor könnyen lehet, hogy olyan paklit fogsz választani, amely az adott környezetben sok kemény ellenfélre számíthat.

A felvázolt jelenség miatt jut óriási jelentőség az úgynevezett side-nak, vagyis a kiegészítő paklinak. Ez egy 25 lapból álló stóc, amit a versenyeken használhatsz: az első meccs után minden fordulóban cserélhetsz lapokat a paklid és a kiegészítő paklid között. Ez lehetővé teszi, hogy kivedd a paklidból az éppen haszontalan lapokat (például Zarknod bilincse ellen a húzásokat és kereséseket), illetve hogy betedd azokat, amikkel kifejezetten bizonyos paklik ellen készültél.

Természetesen a side-ot is a metagame függvényében érdemes összeállítani – mindig az ellen kell a legtöbb lappal készülni, ami ellen a leggyengébbek vagyunk. Érdemes emellett előre lepörgetnünk magunkban a verseny előtt, hogy mi ellen mit fogunk cserélni, hiszen a pakli mérete a side használata után sem változhat. Hiába van például 18 olyan lap a paklidban, amit ki kellene venned Zarknod bilincse ellen, ha csupán 12 olyan van a side-ban, amit be tudsz rakni ezek helyére. Ekkor marad 6 darab “blank”, vagyis semmire sem jó lap a paklidban – vagyis hibáztál a side összeállításánál. Ne elégedjünk meg tehát a tökéletes deckkel: fektessünk nagy figyelmet a kiegészítő pakli összeállítására is!

Zárszó

A HKK gyorstalpaló összeállításával egy olyan elméleti alap megteremtése volt a célunk, amely jó kiindulási pont lehet a kezdőknek, és amely biztosítja számukra, hogy kellően széles képpel vághassanak bele legújabb hobbijukba.

Olvashatsz azonban bármennyit, a HKK igazából magáról a játékról szól, és mint ilyen, akkor tudod a legjobban elsajátítani, ha sokat foglalkozol vele a gyakorlatban is. A tapasztalat ugyanis egy olyan dolog, amit semmivel sem lehet helyettesíteni.

Nincs más hátra, mint hogy jó játékot kívánjak minden újonc HKK-snak, aki végigolvasta a cikket – bízom abban, hogy kellő segítséget nyújtott számotokra. Ha pedig esetleg épp ezen írástól jött meg a kedved a játékhoz, akkor csak bátorítani tudlak: új barátok, remek szórakozás és egy sokoldalú hobbi vár rád, ha belevágsz!

Csető Zsolt

10 thoughts on “HKK gyorstalpaló kezdőknek (2. rész)

  1. “Általánosságban elmondható, hogy a 45 lapos minimumtól nem igen érdemes eltérni: a gyakorlat azt mutatja, hogy a 45-48 lapos paklik a legeredményesebbek”
    Azért a 100+ lapos Semleges csatamező-“rúd” használhatóságáról Bonyi tudna mesélni. 🙂
    Egyébként gratulálok, kiváló cikk!

  2. Bár nem sok újat olvastam benne, de azért végigolvastam. Iszonyat jó, nagyon örültem volna, ha annó van egy ilyen segédlet, amikor elkezdtem pörgetni. Ősi )

  3. 10/10!
    Csatlakozom Bonyihoz, ennek a cikknek az előzővel együtt ott kéne lennie minden kieg szabálykönyve mellett!

  4. Illetve meg annyit, hogy a versenyre keszulesnel a tiltott lapokra figyeljunk! mar a Hagyomanyos versenynel is.

  5. Sziasztok! Most ismerkedünk testvéremmel a HKK-val, van alappaklink, meg jónéhány kapott kártyánk. Most éppen az első pakli összehozásán mesterkedünk, ezért olvastuk el ezt a cikket. Az érdekelne, hogy hányféle színből állhat a pakli? Van erre valamilyen általános érvényű szabály? Hogy mely istenek lapjai kerülhetnek össze, maximum hány színből állhat a pakli? Amúgy köszönjük a cikket, nagyon informatív volt!

  6. Szia! A pakli legfeljebb 4 színből állhat (a színtelen és a Bufa nem számít bele), de más korlátozás nincs, ez bármelyik négy szín lehet.

  7. Köszönöm a gyors választ! Kicsit nehéz belelendülni egy teljesen ismeretlen világba! De szépen, apránként majd csak sikerül! Ez a blog nagy segítség, köszi, hogy összehoztátok!

ÉN IS HOZZÁSZÓLOK!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.