Interjú – Jancsár János, a blogverseny győztese

A szombati egyedi verseny győztesével beszélgettünk.

Jancsár János nyerte a HKK Blog októberi, egyedi versenyét, ahol minden ellenfelét legyőzte a Délibáb + Magányos torony kombóra építő Válogatásos paklijával (paklilista). Jánossal készített interjúnkat lent olvashatjátok.

HKK Blog: Szia János! Ezúton is gratulálunk az októberi blogos versenyen aratott győzelmedhez, kérlek mutatkozz be az olvasóknak!

Jancsár János: Nos, köszönöm szépen. 39 éves vagyok, és a HKK-val a játék indulása óta játszom. Nagykőrösön lakom, és ha időm engedi, a szabadidőben kizárólag a Beholder játékaival foglalkozom. Talán nem tudják túl sokan, hogy az Ősök Városa utolsó két szintjét én „szövegeztem”, és aktívan részt veszek a Túlélők Földje mindenkori fejlesztésében is, mint ötletelő szövegíró.

A HKK szűnni nem akaró nagy szerelmem a kezdetektől fogva. Mikor például 1996-ban, a nyári TF-találkozón először találkoztam Miklóssal, csak annyit mondott, hogy „aham, te vagy az az ötletgyáros” (utalva arra a cca 150 oldalnyi HKK lapötletre, amit kinyomtatva postáztam a Beholdernek. Az Aranyforrás és Ezüsthajnal kiegészítőkben nagyon sok ötletemet viszontláttam. Nem tudom, Miklós emlékszik-e még erre, de én nem felejtem el…

Egészen 2000-ig aktívan játszottam, és szinte hiánytalan gyűjteményem volt, beleértve a Hőskorszak kiegészítő lapjait is. Akkoriban úgy gyűjtöttem a lapokat, hogy minden ritkából legyen egy, és a nem-ritkákból három-három. Versenyekre is eljártam, főleg vidékre. Szolnokra, Ceglédre (akkoriban Cegléden nagyon komoly klubélet volt), de például a Társasjáték bemutatóversenyén, és sok más pesti versenyen is megfordultam akkoriban. Mivel mindvégig hobbijátékos maradtam, számottevő eredményekkel nem büszkélkedhetek.

Az Ősök Városa kiegészítő megérkezésekor a velem együtt kezdő két nagykőrösi HKK-s szép lassan feladta, és mind a gyűjteményépítéssel, mind a hobbijátékkal egyedül maradtam. Egy ideig még úsztam szembe az árral, de aztán 2001 környékén, valahol a Rúvel hegy kiegészítő megjelenésének idején én is kapituláltam a kártyalapok gyűjtéséből. A sokdossziényi addig összegyűjtött kártyalap persze megmaradt arra, hogy öcsémmel, és az ő haverjaival – ha tehettük – összeültünk kicsit játszogatni.

2008 elején nagylányom is kedvet kapott a játékhoz. Természetesen megtanítottam neki, amit tudtam, és mivel akkoriban Kecskeméten elég aktív klubélet folyt, eljárogattunk kártyázni. Akkor kapcsolódtam be ismét a versenyéletbe, és a lapok gyűjtögetésébe is. Mostanra már ismét komoly gyűjtemény birtokában vagyok, örök hála ezért öcsémnek, és az ő hathatós támogatásának is.

Mindig az egyedi formátumok vonzottak, ahol a kreativitását kiélheti az ember. Ezért szerveztem 2008 őszén-telén jómagam is különleges versenyeket Nagykőrösön.

HKK Blog: A formátum különleges volt, hiszen a Zénes és a gyakori – nem gyakori lapok kerültek előtérbe a normál ritkák kitiltásával. Hogyan kalkuláltál, milyen paklikat, láttál esélyesnek előzetesen?

Jancsár János: Jól látható volt, hogy ez a különleges környezet rendesen az asztalra kényszeríti majd a mezőnyt. Ezt úgy értem, hogy a kevés lényes kontroll ebben a formátumban csaknem életképtelen. Nincsenek igazán jó counterek, nincsenek olcsó, nagy, jól védett kontroll-lények. Idáig szerintem mindenki eljutott, de én kicsit tovább gondoltam ezt a tényt. Úgy véltem, hogy ha a mezőny nagyobb részt az asztalon játszik, akkor mindenki az asztalon játszó paklik ellen készül majd, és a szinte kizárólag kézből játszó paklik ellen senkinek sem lesz hatékony fegyvere. Így is lett. A pakliépítés pontos részleteit-lépéseit egy külön készített, kicsit olvasmányosabb és terjedelmesebb cikkben, az „Éjmágus-sorozat” következő epizódjában mindenki elolvashatja majd.

HKK Blog: Végül egy rendkívül érdekes és hasonlóan hatékony paklival húztad be a győzelmet. Honnan származik az ötlet, hogyan fejlesztgetted?

Jancsár János: Az ötlet nem az enyém, Gáspár Tominak köszönhetem, aki felhívta a figyelmemet a saját cseremappámban porosodó ezeréves Délibábok-ra, és a velük kapcsolatos kombóra. Mivel épp 6 db volt a Délibábból nekem, hármat el is cseréltünk, hármat pedig megtartottam magamnak, és elkezdtem őkelmét tanulmányozni… Ez lett belőle. A Beholder egyszínű versenyét követően szinte azonnal belekezdtem a tesztelgetésbe, de még a verseny előestéjén is sokat változott a pakli. Úgy ítéltem meg, hogy a versenyen felbukkanó koncepciók többsége tehetetlen lesz a kétlapos, kézből hozott kombó ellen, ha megfelelő védőlapokat találok mellé. Úgy tűnik, végül sikerült a megfelelő lapokat megtalálni.

HKK Blog: A pakli egyik legizgalmasabb eleme a mellé csatolt szabálylap, a Válogatás, amely csupán a Változó környezet megjelenése óta bukkan fel néha-néha, egyébként teljesen elfeledték már a játékosok. Te mégis őt választottad, és végül kiválónak is bizonyult.

Jancsár János: Eleinte Lépéselőnnyel próbálkoztam, mivel így akár az első körben kijöhet a kombó. Aztán elégedetlen voltam vele, mivel a két szóba jöhető kereső lap közül az egyik (A hasonlóság keresése) egy asztalon maradó lap, tehát olyan támadási felület, amit lehetőleg kerülni akartam. A Minőségi csere (új) pedig bármennyire is szerelemlap, valójában laphátrányt okoz, tehát egymaga alkalmatlan a tökéletes kereső funkció betöltésére. Az Abarrun segítsége természetesen nem hiányzott a kombóból, de összességében kevésnek találtam így a keresés szekciót. Mivel további kereső lapokat nem találtam, így megpróbálkoztam a kezdő kéz megnövelésével (Mulgan, a segítő; Krigis, a lélekkufár; A bőség zavara), de ezek is mind-mind elégtelennek bizonyultak. Végül gondoltam egy merészet, és bevállaltam a Válogatást. Elvileg ezt a szabálylapot kifejezetten kombó-paklikhoz találták ki! Hát akkor hová lenne alkalmasabb, mint egy kifejezett kombó-pakli mellé? Igazam lett.

HKK Blog: Kérlek mesélj a hat forduló történéseiről, főbb mozzanatairól!

Jancsár János: Sajnos még mindig nem tanultam meg a versenyre járó összes HKK-s nevét, bár nagyon igyekszem, így a nevekkel kapcsolatban – sűrű elnézéskéréseim közepette – majd kérek egy kis segítséget.

Az első meccsen meglepő módon egy másik Válogatásos paklival találtam magam szemközt. (Borbély János – a szerk.) Morgan tanítványa foglalt helyet a szabálylap mellett, és egy sokak által ismert kombót támogatott: Kókadt motyogó + Sorvasztó érintés + Préselés. Ha még hozzávesszük a követőt, mint kötelező tartozékot, valamint a háromlapos kezdést is, ebből máris borítékolható volt a győzelmem. Ezt átláttam már akkor, amikor leültünk játszani, és emiatt talán kicsit el is bíztam magam… Az első és a harmadik körben átadta nekem a kezdés jogát ellenfelem, a középső menetben pedig alapjáraton én kezdtem. Itt kérek elnézést ellenfelemtől amiatt, hogy mindhárom első körömben használtam a Válogatást, mert a második meccsen kikért bírói döntés szerint ezt nem tehettem volna. (Megjegyzem, bár a döntést akkor is vitattam, természetesen elfogadom. A vitát az gerjesztette, hogy a bírói ítélet egy pontatlanul megfogalmazott, ezeréves szabályon alapszik, ami bőven megérett már az újradefiniálásra).

Ha jól rémlik, az első és harmadik körben szépen kipörgött a kombó, az akadályozások és a counterek pedig jól bevédték azt. Összességében annyi esélye volt a fekete kombónak ellenem, hogy hamarabb kellett kijönnie, mint az enyémnek, ez viszont csak a középső összecsapáskor történt meg. Akkor a tanítvány eldobatta a paklim, és a kombó egyik fele a kezemben, a másik fele meg a Semmiben volt. Bedobtam. 2-1 ide. Megjegyzem, ha van egy kicsit több eszem, és bevetem a side-omban lapuló Védelmező elixírt is, azzal tökéletesen kiiktattam volna az 1 ÉP-ket sebző fekete kombót. Utólag bosszankodtam is emiatt, de mindegy, így is tudtam hozni.

A második meccsen Építő rakshallion, és egy újabb kombó: Akmal + A föld síkja + Sötét kastplom várt rám. (Galamb Dániel – a szerk.) Mikor megláttam a követőt, már tudtam, mire számítsak, és azt is, hogy ugyanaz a szitu, mint az előbb. Gyorsabbnak kellett lennem nála! Ez kétszer sikerült is. A harmadik meccsen kicsit korábban lőttem el a Fényrobbanást, mint azt szükséges lett volna, és meg is ittam a levét. Ellenfelem kombója kipörgött: felizmozott Akmal + üres őrposzt = végtelen. Összességében 2-1 ide. Megjegyzem itt is volt egy szitu, ami FAQ-ért kiált. Nálam ugye Válogatás, ellenfelemnél Időgyorsító. Végül az a salamoninak mondható döntés született, hogy a Válogatásnak nem dobhatunk, csakis az Időgyorsítónak. Érdekes szituáció volt, de a meccs szempontjából teljesen közömbös.

A harmadik meccsen Moschnitzka Ádám volt az ellenfelem. Krabberekkel játszott, és Tokozó rakshalliont választott melléjük. Eleinte nem tudtam, pontosan mire számítsak, de a Tokozó engem körülbelül semennyire sem zavart, lévén egyáltalán nem építettem az őrposztra és a lényeimre. A lényein lévő háló viszont aggasztó volt, hiszen a kétlapos kombót csak közvetlen védelem nélkül tudtam megindítani. Szerencsére iszonyatos húzásokat produkáltam. Az első meccsen kezdőkézre jött a teljes kombó és még két Cselvetés. Ezt azt hiszem, nem kell kommentálni. A második vagy harmadik meccsen pedig mindhárom A gyenge erejét behúztam, és ki is játszottam. Az biztos, hogy 2-1 lett a végeredmény, de a pontos részletekre már nem emlékszem. Nagyon örültem, hogy be tudtam gyűjteni a tavalyi Nemzeti Bajnok trófeáját.

Itt már kicsit kezdtem megnyugodni. A paklitól 6/4-et vártam el minimálisan, és a négy győzelemből három máris a zsebemben volt.

A negyedik körben egy Ősi rúna várt. Itt sem nagyon tudtam, mire számítsak, de elkezdtem a megszokott módon a játékomat. Kiderült, hogy ellenfelem végzeturakkal tolja, de nem teljesen a szokásos színösszeállításban, ugyanis a Fairlight-Raia-Rhatt kötelező trió mellé nem a megszokott Tharrt, hanem – gondolom a Szaporaság jutalma miatt – Dornodont választotta. (Krepuska Richárd – a szerk.) Összességében szerencsém volt, mert ellenfelem sokkal tapasztalatlanabb volt, mint én, és a kombómat sem ismerte. Az első körben a derült égből pottyant rá az 1000 ÉP sebzés. Aztán side-oltunk.

A második körben is volt egy érdekes szituáció. Elszámítottam magam, és azt hittem, a következő körben terülni fog, ezért Cselvetettem. Ő kivárt egy kört, hisz muszáj volt neki. A következő körömben azonban nem maradt Vp-m a Fényrobbanásra, és tehetetlenül néztem végig, azt az iszonyatos pörgést, amit produkált. Gyakorlatilag az asztalra tette a fél pakliját, miközben Crimson máris 0 ÉP alá sebzett engem, majd egy Páncélos lovag segítségével további 48 életpontot veszítettem. Fapofával számoltam az életpontokat, és ellenfelemnek fogalma sem volt, hogy mit tartogathatok a kezemben. Az őrposztban vagy tizenöt lény figyelt, és köztük volt az egyetlen, aki engem érdekelt: Peppe. Szerencsére ellenfelem egymásra tornyozta a lényeit, és valahová alulra került őkelme. Mikor a gyógyulási fázisban kijátszottam Avengír kívánságát, és ő elolvasta a lapot, széttárta a kezét, ilyen nincs! Én meg azon drukkoltam, csak eszébe ne jusson Peppe! Végül elfeledkezett róla, és átadta a körét. VP-je elveszett, én 20 Ép-n vagyok, simán hozom – gondoltam -, csakhogy a kombó még egy Minőségi cserére se jött össze, így a felállt asztalra tekintettel bedobtam. A harmadik körben pedig a kezemben volt a kombó, de ellenfelemnél kint figyelt megint Peppe. Csalinak ellőttem egy Abarrun segítségét, amit megakadályozott. Így aztán már simán kijött a kombó. 2-1 ide.

Itt már teljesen nyugodt voltam, hisz az elvárt 6/4 megvolt. Elégedett voltam, és különösebben nagy remények nélkül ültem le játszani Révész Bence komámmal, akivel ismerettségünk a már említett kecskeméti klub-verseny időszakra vezethető vissza.

Bence is Ősi rúnával játszott, és valamennyire ismertem a deckjét, ahogy valamennyire ő is az enyémet. Tudtam, hogy asztalról játszik, és sok szemét, akadályozó lapja van (Felfelé a lejtőn, Enyészet, Ostrom), illetve használja a Molitár dobos kombót is. Annyi esélyem volt, hogy hamarabb hozom ki a kombómat, mint hogy megver. Iszonyat szerencsével, nagy mákolásokkal hoztam 2-1-re ezt a meccset is, de megmondom őszintén, a részletekre nem nagyon emlékszem. Talán annyi érdekes volt, hogy egyszer Varázslatlopással kitettem rá a saját Ostromját, egyszer pedig a rám kitett Enyészetét akartam a tőle varázslatlopott Csipkerózsika álmával elvenni… persze gyorsan beáldozta. Jó meccsek voltak.

Itt már a legjobb amatőr cím szinte zsebben volt, és tudtam, hogy Kahn Evarth-tal fogom vívni a döntőt. Tudtam, hogy a nekron-horda Lassan járj!-nak semmilyen ellenlapja nincs ellenem, csakis a gyorsaságában bízhat. Azt is tudtam, hogy alapból ellene nagyon blank kb. 15 lapom. Az első meccsen ettől függetlenül lemákoltam. Nem húzott elég VP-lefojtást, és kijött a kombóm. Azt kiszedtem a 0-s és X-es lapokat, amik igen drágák Járj! mellett. Jöttek A sebek beforrnak, a Védelmező elixírek, és a Szükségmegoldás. Ez utóbbi ki is jött szépen, megmutatva, mit is tud a VP-lefojtás ellen. Evarth hibázott egy nagyot, mikor Martian repertoárját játszott ki laphúzásra, és volt a gyűjtőmben egy Manaevő féreg. Ez a hiba aztán végzetesnek bizonyult, mert az a felhúzott két grátisz lap kb. a győzelmemet jelentette. A harmadik meccsen már a kezdőkézre behúztam a kombót, csak a megfelelő alkalmat kellett kivárnom, ami hamar el is érkezett. 3-0 ide.

Így veretlenül nyertem meg a versenyt, ami most sikerült először. Mély tiszteletem minden ellenfelemnek, egyébként. Mindenki hősiesen küzdött.

HKK Blog: Miként látod a pakli jövőjét? Esélyes lehet egy hagyományos verseny behúzására is? Vagy jönnek majd a Thauglorendonok és az egyéb védekező side-lapok a játékosok részéről?

Jancsár János: A pakli szerintem hagyományos versenykörnyezetben nem életképes. Túl sok a jó counter a jelenlegi metagame-ben. De például egy sima hatalom korlátozása versenyre egyértelműen elvihető. A Zénes lapokat le kell cserélni gyak-nemgyakokra és kész. Thauglorendon ellen ott a Csonttű (gyngy versenyen a Sármanó). Én mindkettővel játszottam side-ból. Szerencsére nem futottam össze vele.

Egyébiránt, bár igazán sokat foglalkoztam ezzel a paklival, nem tartom a saját paklimnak, hiszen más is játszott vele, igaz kicsit más felfogásban. Másrészt én minden versenyre új paklival megyek. Nem szoktam ugyanazt a paklit kétszer vagy többször elvinni versenyre. Azt sem hiszem, hogy a versenyasztalokat ellepik majd a Délibáb-paklik, mert nem könnyű beszerezni ezt az igen régi lapot, és mint mondtam, hagyományos környezetben igencsak sérülékeny a pakli. A Hálócsapda például egymagában elintézi, hogy védtelen maradjon a kombinációnk. Persze azért nem fogok csodálkozni azon se, ha szembejön valamelyik versenyen ez a pofás kis kombináció.

HKK Blog: Köszönjük az interjút, és még egyszer szívből gratulálunk a győzelmedhez!

Jancsár János: Köszönöm szépen a gratulációt, a szervezést és a lehetőséget is! Találkozunk a következő blogos versenyen!

Csető Zsolt

12 thoughts on “Interjú – Jancsár János, a blogverseny győztese

  1. Még egyszer gratulálok!!!Nagyon örülök a győzelmednek Jánonsom!!!Remélem innentől megindul a szekér és gyakrabban látunk az első asztalokon!

  2. Gratulálok János!

    Egyébként eladó a 3 db Délibáb lapom (nagyon jó állapotban!), ha vkinek kellene, írjon levelet nekem a Beho honlapon.

  3. Köszönöm mindenkinek (előre is)! Szerencsés sorsolás, és még szerencsésebb húzások nélkül nem sikerült volna, de azért a rengeteg teszteléssel töltött munkaóra is meglátszott.

  4. Szia János

    Gratulálok az eredményhez,
    Az első körben hogy jön ki a kombó?

    Veres Péter

  5. Első körben sehogy. Arra utaltam a riportban, hogy eleinte Lépéselőnnyel játszottam, hogy kiférjen a kombó, de aztán a villámgyors nyerés esélyét feladtam a stabilabb győzelemért, és lecseréltem a Lépéselőnyt a Válogatásra.

ÉN IS HOZZÁSZÓLOK!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.