Interjú Csető Zsolttal – Végső megoldás a halál

Ezúttal a jellemek harcán tomboltak szerkesztőtársunk kedvenc xenói, akivel a HKK jelenéről és a versenyről beszélgettünk.

HKK Blog: Az első kérdés előtt engedd meg, hogy (századjára is) gratuláljak az első helyhez, ha jól emlékszem egyéniben kevés ehhez fogható sikerben volt részed a Beholderes versenyeken.

Csető Zsolt: Köszönöm! Igen, így igaz, “egyéniben” ez az első sikerem a Beholderes versenyeken. Régi cimborámmal, Pohner Ádámmal egy párost sikeresen behúztunk már néhány éve, feltalálva az akkor még totálisan outsider, ám később a formátumot hosszú ideig uraló Edralian paklit, de egyedül most sikerült először ilyen magasra jutnom. Az elmúlt hónapokban kezdtem elkapni a fonalat, így ha őszinte akarok lenni, akkor nem mondanám, hogy totálisan váratlanul ért a dolog, de ettől függetlenül természetesen óriási öröm és eredmény ez számomra.

DSC07126

HKK Blog: Ha már Beholderes versenyekről beszélünk, az utóbbi pár évben meglátásom szerint rengeteget változott a játékosok, és főleg a profi mezőny összetétele.

Csető Zsolt: Ebben abszolút egyetértek. Természetesen most is rengeteg kiváló játékos van, de úgy gondolom, hogy régen sokkal erősebb volt a profi mezőny, olyan játékosok alkották az elitet, akikhez foghatót manapság alig-alig találni. Nem szívesen példálózok, mert nem akarok senkit sem megsérteni azzal, hogy nem hozom fel, de amikor egy Panyik Zoli vagy Baross Feri kaliberű játékossal ülsz le szembe, az teljesen másmilyen.

Én sosem tartottam magamat top játékosnak, amit szerintem az eredményeim is többnyire alátámasztanak, de manapság már nem érzek ilyet, egész egyszerűen nincs olyan, hogy lélektani hátrányban ülök le az asztalhoz – sőt. És ez szerintem csak kisebb részben köszönhető a felgyűlt tapasztalatnak.

HKK Blog: A saját magadra vonatkoztatottakon kívül mit gondolsz, hogyan hat ez a versenyekre, és magára a HKK-ra?

Csető Zsolt: A mezőny összetétele szerintem nagyon eltorzult az évek során. A fentebb felvázolt jelenségnek éppen az az alapja, hogy nincsen megfelelő utánpótlás, nincs egyensúly. Kicsit olyan az egész, mint a fejlett társadalmak demográfiai problémája az öregedő és csökkenő népességgel, csak itt nem arról van szó, hogy nem születik elég gyerek, hanem hogy nincs elég játékos, aki a távozók helyére tartósan belépjen.

Ebből aztán olyan dolgok következnek, hogy a legtöbb versenyen rendre több profi van, mint amatőr, ami persze csak látszólagos, hiszen ez nem azt jelenti, hogy manapság több “jó játékos” van, mint régebben. Sőt, éppen ellenkezőleg! Mivel már szinte minden kicsit is ügyes és szorgalmas játékos profi lett, ezért az a kevés amatőr, akiben éppen benne van a potenciál, hamar feljut a magasabb kategóriába. Az amatőr mezőny ezáltal egyre csak fogy és fogy, ami nagyon egészségtelen, hiszen az új játékosok egy – amatőr szinten persze – jóval kiélezettebb mezőnyben kell helytállniuk, és ezáltal könnyen lehet, hogy hamar elszáll a lelkesedésük.

Bízok benne, hogy a Dungeon amatőr versenyei javíthatnak majd ezen a helyzeten. Sokan bizonyára nem is tudják, de évekkel ezelőtt kizárólag amatőrök (és fiatal profik) játszhattak az ottani versenyeken, ami egy egészen remek “játékosneveldének” bizonyult. Örülnék, ha az új arcok ezentúl nem csak egy-egy versenyre bukkannának fel, hogy aztán eltűnjenek nyom nélkül.

DSC07122

HKK Blog: Elég is a szentimentális nosztalgiázásból, koncentráljunk inkább aktuális témánkra, és hétvégi sikeredre. Újabban ahogy te is említetted elég jól megy neked a játék, a 2013-as évben eddig rendre jól szerepeltél a versenyeken.

Csető Zsolt: Igen, az idei év eddig igen jól alakul, ami első sorban a xenóknak és Chara-din követőjének köszönhető, melyekkel sokat foglalkoztam mostanában. A Dungeon januári egyszínű versenyén kezdődött a kísérletezés, ahol picit nagyobb szerencsével a dobogó is összejöhetett volna, de így is elégedett voltam, mert igazából csak éles tesztnek szántam ezt a versenyt a Beholderes hagyományos megmérettetésre. Végül meg is érte, hiszen egy nyolcvan százalékos teljesítményt sikerült hozni, ami hagyományos formátumon egy etnikum decktől szerintem mindenképpen remeknek számít.

Február egy kis kitérővel indult, a Blogos 5×9-es versenyen ugyanis kicsit háttérbe szorultak a xenók (és a Hegymélyi keltető), de azért így is fontos szerepük volt a 4. hely elérésében. Ezt követte a mostani győzelem, lényegében megkoronázva az eddigi sikereket.

HKK Blog: A xenókkal való kísérletezést, a pesti mezőnyben szinte kizárólag te vetted a válladra, hány százalékban köszönhető az ismételt érdeklődés az új lapoknak?

Csető Zsolt: Nagyon is! Lényegében az új xenókat gyűjtöttem össze elsőként a friss kiegészítőből, rögtön megragadták a fantáziámat. Valóban nagyon szeretem őket egyébként, az egyik kedvenc etnikumom: két éve már értem el néhány egész jó eredményt a Molluszkos verzióval, ez az új irány azonban már mindenképpen több egyszerű móka decknél, nagyon erősek az új xenók.

Első blikkre egyértelműen a Kifejlett xenomorf tűnt a legerősebbnek mind közül (ha magát a képességet nézzük, akkor efelől nem is lehet kétségünk), ám a pakli működése szempontjából a többieket sokkal fontosabbnak tartom. A Xenó atka kiváló lap: remekül elindítja mind a hordázást, mind pedig a dobatást, az olcsó lap + olcsó kiegészítő képesség kombináció pedig nagyon jó, szinte minden szituációban hasznos. A főnök azonban valójában a Xenó arctámadó: ő az, aki a legtöbb meccset nyerte nekem. Egy lappal hármat dobatni nem újdonság ebben a játékban (gondoljunk csak az Agykéreggyalura), de ha azt nézzük, hogy ez egy 3-ért jövő keltető-kompatibilis lény, akkor hamar rájövünk, hogy az arctámadó egészen más dimenziót képvisel.

A Xenomorf harcos szintén szuper: két lényt lőni egy lappal nagyon erős, és alternatív képességeinek hála ritkán jön rosszul, a Xenomorf vadász pedig a csak Chara-din követőjét vagy Zarknod börtönét használó összeállításokban ügyeskedhet.

DSC07137

HKK Blog: Tényleg elég kemények így együtt, plusz ha a régi sztárokat is ide vesszük, garantált is a siker. Milyen támpontok mentén építetted a paklidat a versenyre készülve?

Csető Zsolt: Maga a pakli igazából már nagyon jól kiforrt mostanra a sok kísérletezésnek hála. Egyedül a kiegészítő lapok (Okulüpaj, Nagyobb vércápa, Életadó, Az élet és halál ura) darabszámán variáltam egy keveset, de ez már igazából csak finomhangolás, a pakliépítés ezen fázisában a személyes preferenciák szerepe sokszor már nagyobb, mint a tényleges hatékonyság növeléséé.

Sokkal inkább a jó side összerakására fókuszáltam. A Semleges csatamező kapta nem meglepő mód a legtöbb slotot: Fenyő Zoárddal, A követő láncaival, Yeti remetével, Káoszteknőccel és egyéb gonoszságokkal készültem ellene, melyek más paklik ellen is szóba jöhetnek adott esetben. De a Kragorutól is tartottam egy kicsit (leginkább az őrposzt szempontjából), ezért A megtestesült sötétség is bekerült.

HKK Blog: Végre rátérhetünk a fordulók izgalmaira is, oszd meg velünk a meccsek legjobb pillanatait.

Csető Zsolt: Az első fordulóban Elekes Gábor ellen játszottam, aki Manaáramlással és Antimágikus rakshallionnal, azon belül is moás-lefojtós vonallal tolta. Ő is játszott már hasonló paklival, mint az enyém (sőt, ellenem is), ezért tudta, hogy követőlövés nélkül kevés esélye van törékeny lényeinek, így mindhárom meccsen szüntette azt. Az első menet elég egyoldalú volt: két Kelegish és két Masina is az asztalra érkezett, egyetlen lapot sem tudtam kijátszani – bíztam benne, hogy még egy ennyire szélsőséges(en jó) húzással nem fog megörvendeztetni. Ennek örömére a második meccs szintén Kelegish-sel indult, ám ezután szerencsére nem érkezett hasonló terror, így miután végre lett elég varázspontom, egy Xenomorf harcos rendet tett, és onnan már nem volt megállás. A harmadik meccsen már végleg elmaradt a brutál lefolytás. 2:1

A második körben Gergely Ferenc érkezett, aki Lépéselőnyös KF-es paklival játszott. A keltető szerencsére zavarta, és dobatásaimmal se nagyon tudott mit kezdeni, így az első meccset – amit én kezdtem – viszonylag simán sikerült nyerni. A második összecsapást ő kezdte, és bízott benne, hogy a szó szerinti lépéselőny és a követőszüntetés elég lesz, én azonban egy beside-olt Az enyészet porladó lovasával válaszoltam az elképzelésére. Nem tehetett mást, mint hogy ráment a “biztonsági X-re”, bízva, hogy az utolsó meccsen még összehozhat egy döntetlent. Szerencsére azonban sikerült itt is kezdenem, így végül itt sem tudott komoly ellenállást tanúsítani. 2,5:0,5

DSC07135

A harmadik fordulóban Valler Krisztián és az ő Zarknod börtönös kontroll paklija következett, amely ellen első sorban a követőmben bízhattam. Hamar lapelőnybe is kerültem általa, ráadásul a keltető drágítása is zavarta őt, így nem tudta tartani a lépést a fattyak hordájával. A második meccsre kemény side-lapokkal (Csáp-istenség, Nagyobb életszívás stb.) készült Krisztián, ám a játék elején három lapja közül sikerült kidobatnom az asztalpusztító avatárt, amely két kör múlva rendet rakhatott volna – így már sosem tudtuk meg, hogy akkor miként alakult volna a meccs, hiszen így ismét hamar elvérzett. A harmadik meccsen simán elúsztam, itt már sokkal jobban jött ki a lépés az ellenfelemnek. 2:1

A negyedik ellenfelem Molnár Ferenc volt, aki régi kedvencét, Edraliant vette elő. Három lapos kezdés mellett kemény a követő dobatása, de tudtam, én azért jóval hatékonyabb vagyok ilyen szempontból, a kezdeti laphátrányt pedig visszahozhatom a követővel – nem is beszélve a szabálylap drágításáról. Az első meccsen a fentebb már dicsért Xenó arctámadó hamar megmutatta, hogy mit is tud – a masszív dobatásból MoFe már nem bírt felállni, így ezt sikerült hozni. A második meccs egy érdekes szituációról lett emlékezetes. Nekem öt varázspontom volt, MoFénak pedig öt lapja – a kezemben levő Xenó arctámadó és A tébolyodott éppen ideálisnak tűnt ebben a szituációban. A kalandozóval kezdtem, akit Feri megpróbált elcsípni egy A béke megőrzésével, ám az ezt előhívó Kedvenc trükkömmel sikeresen kisemmizte azt, így terve végül nem jött össze. Igazából nem volt sok jelentősége, hiszen annyi lett volna csak a különbség, hogy 0 vagy 1 lapon marad, de jogosan bosszankodott az eset után. Innen ezúttal sem tudott felállni. A harmadik meccsen sorra jöttek a Yeti remeték, ami nem lett volna nagy gond – az annál inkább, hogy a túloldalon egy Óriások földje figyelt, így itt esélyem sem volt. 2:1

Ott ültem tehát a döntőben, ahol Vámos Csaba és kreatív Semleges csatamezős hoki-paklija várt rám, ám igazából nyugodtan ültem le, hiszen tudtam, hogy itt már kizárólag neki van veszítenivalója. A két nagyon kemény permanens keresést (3 Ravasz vérfarkas, 3 Harq al-Ada) és egy Végtelen formázást szedtem ki tőle, úgy éreztem, hogy így csökkenthetem a leginkább a paklija stabilitását.

DSC07136

Az első meccsen aztán ebből nem sok érződött: Csabi Hydronokkal kezdett, akiket Tirranda batyuk és egyéb finomságok követtek. Igazából egy pillanatig sem volt esélyem, de mégis végignéztem a közel negyed órás hokit. Egyrészt akartam látni működés közben is a paklit, jobban megismerve azt, közben pedig fejben készültem már a folytatásra, és bíztam benne, hogy a későbbiekben talán Csabi figyelme is lankad majd egy kicsit, hiszen azért fárasztó egy ilyen paklival végigjátszani egy versenyt. A side-olásom merészre sikeredett: a xenós vonal nagy része kiszállt, a Xenó arctámadó, a Xenomorf harcos, a Xenomorf keltetőfészek és a Xenó savköpülő is kikerült, de úgy voltam vele, hogy ha nyerni akarok, akkor nem építhetek ezekre a lapokra követőm és szabálylapom híján. Jöttek hát a korlátozó lapok a sideból: 3-3 Csodatevő Fenyő Zoárd, Az enyészet porladó lovasa, Káoszteknőc, Yeti remete és A követő láncai került be, ezekbe vetettem minden reményemet.

A második meccset én kezdtem, és az életjelzős lényeknek – ezúttal A tébolyodottnak és Az élet és halál urának hála – sikerült annyira megakasztani Csabit, hogy ne tudjon igazán beindulni. Később aztán egy Zoárd is érkezett, amely végleg az én oldalamra billentette a mérleg nyelvét. Sikerült egyenlíteni.

A harmadik meccset ismét Csabi kezdte, de itt már éreztem, hogy én vagyok lélektani fölényben. Egy jó húzás persze pillanatok alatt el tud dönteni mindent az ő részéről, de valahogy minden rossz érzésem elszállt már ekkora, ami a forduló előtt még megvolt. Ő egy manából passzolt, én pedig A követő láncaival nyitottam, amit kapásból le is lőtt A túlvilág hívásával. Ezt követően manát termelt A pokol szemével, majd Morgan rontásával próbálkozott, de semmi igazán hasznos nem pottyant be neki, így egy Vérfarkas felderítővel kirakott Tirranda batyuja érkezett csupán – igaz, a zömmel 2 VP-s lapok ellen ez is bőven elegendő lett volna. Ekkor azonban jöttem, húztam, és tudtam, hogy igazából nyertem. A kezemben az alábbi lapok voltak: 3 Kifejlett xenomorf, 1 Nagyobb vércápa, 1 Ében kehely. Ez három hálós lap most, és éppen 20 sebzés a következő körre, és szinte teljességgel biztos voltam benne, hogy ő a következő körben is a visszavetetett batyut fogja erőltetni, amire elmegy a két lapja és az összes manája is. Így is lett, én pedig veszélytelenül vihettem be a 20 sebzést – amire ő persze nem igen számíthatott. Így végül 2:1-re nyertem a döntőben, side után fordítva.

DSC07152

HKK Blog: Nem voltak egyértelmű győzelmek tehát, volt min izgulni minden egyes fordulóban. Milyen formátumon érzed még a kis xenókban az erőt, hol érdemes próbálkozni velük?

Csető Zsolt: Mivel kvázi-egyszínű pakliról van szó, ezért szinte bármilyen formátumon bevethetők – mint látható, én is négy különböző versenyen indultam velük az elmúlt hetekben. Kisebb-nagyobb alakítást persze mindig igényelnek, de összességében reális alternatívaként vannak jelen szinte minden formátumra. Erejük sokkal inkább a metagame-től függ.

HKK Blog: Saját terveiddel kapcsolatban is avass be minket pár részletbe? Újra hiperaktív versenyzést láthatunk tőled az idén?

Csető Zsolt: Igen, az idén mindenképpen többet szeretnék versenyezni, mint tavaly. Örülök is, hogy a HKK Blognak hála több versenyzési lehetőség van, mint régebben, a formátumokról nem is beszélve, úgyhogy szerintem számíthatnak az olvasók olyanra, mint a legutóbb, amikor hárman is ott voltunk a mezőnyben a szerkesztőségből. Úgyhogy ajánlom, hogy te is ott legyél, mert szükség van ám BÍRÓRA is! 😉

Bíró Tamás

10 thoughts on “Interjú Csető Zsolttal – Végső megoldás a halál

  1. Gratula Zsolti! A második játszmánkban amúgy a yeti remetés kezdésed zavart legjobban. Utána pedig mivel élet és halál urád és tébolyodottad is volt, szinte nem is számított, hogy az asztalról vagy kezemből esnek le/ki a lapjaim… Lekontrolláltad a nem túl fényes kezdésem! A 3.ban pedig valóban nem számítottam rá, hogy egy kör alatt végezni tudsz velem, próbáltam batyús játékra és körönként 6-10 gyógyulásra és vptermelésre berendezkedni az isteni igazságtétel segítségével…de nem hagytál erre időt! 🙂

    Érdekesség: Zsolttal egy helyijárattal érkeztünk a versenyre, mindketten szürke pulóverben voltunk, viszont ha jól emlékszem ő előbb lépett be a klubba, mint én és ez mindent el is döntött! 😀

  2. Gratulálok Zsolti! 🙂
    Aranyos lett a cikk! De ez nagyon hiányzott! 🙂
    “Kedves Zsolt, gratulálunk és kérlek, mutatkozz be a HKKBlog olvasóinak! ” 🙂

  3. Klassz interjú! A bemutatkozás viszont vicc nélkül jöhetett volna.

    Az elejéhez:
    Abszolút egyetértve, hogy nagyon fontos az amatőr utánpótlás:

    Az utóbbi 4 versenyünkön így alakult a részvétel:
    33 amatőr és 26 profi
    20 profi és 18 amatőr ( 😦 )
    33 amatőr és 26 profi
    27 amatőr és 31 profi

    ez utóbbi ugye a mostani.
    Szerintünk az amatőrök és profik száma akkor jó, ha kb. egyenlő (már csak a nálunk levő 2 kategória miatt is). A jobb amatőröknek fel kell kerülniük profiba, hogy másoknak is legyen esélye. A profik néha visszacsúsznak, néha abbahagyják.
    Szóval ez így rendben van (több versenyző nyilván jó lenne).
    Most egyébként amiatt nőtt a profik száma, mert a Dungeonos és Blogos versenyekre bekerült az update-elt, korrektebb 2-2-2-1 pontszámítás.
    Ha úgy látjuk, hogy túl sok a profi, módosíthatunk a feltételeken (ahogy egyszer ezt meg is tettük, 4->5 ponttal), de remélem, jönnek amatőrök, így nem lesz erre szükség.

    A profi mezőny színvonalával semmi baj, szerintem van 8-10 olyan, igen jó játékos, aki eléri vagy hamarosan eléri a ‘Baross-Panyik szintet’. (ne feledjétek, én már több ilyen ‘profi generáció váltást’ láttam, volt ‘Sass-Kis Borsó szint’ is).

  4. Grat a győzelemhez és az interjúhoz! Brutális ez a CHd követő, elég erős a folyamatos lényutánpótlást.

  5. Nagy grat Zsolti! Tács Miki a kedvedért még a műtétet is vállalta nem kevés sikerrel! Ez minden HKK versenyzőnek jelenthet motivációt! 😀

  6. Gratulálok én is. Az amatőr mezőnyről és úgy általában a játékosállományról én nekem pozitívabb a véleményem. Szerintem az amatőr mezőny átlagos játéktudása kifejezetten emelkedő tendenciát mutat, minden tekintetben. A versenyeken pedig folyamatosan bukkannak fel új arcok, és a visszatérő régiek. A három legutóbbi nagykieg pedig kifejezetten alkalmas arra, hogy becsalogassa a játékosokat a versenyekre, mert nagyon jól sikerültek. A versenypaletta rendkívül színes, és változatos. Emellett üdvözlöm a kezdeményezést, a Dungis amatőr versenyek vonatkozásában. Ettől az amatőr mezőny számbeli növekedése joggal várható.
    Esetleg a Hatalom Szövetségén belül külön lehetne díjazni a legjobb amatőröket is, ami tovább növelhetné a jelentkezési / versenyzési kedvet.

ÉN IS HOZZÁSZÓLOK!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.