Mentális felkészültség (1. rész)

Mai bevezető cikkünkből kiderül, miért és mennyire fontos az, hogy egy versenyre szellemileg frissen érkezzünk.

Sokan úgy gondolják, hogy a HKK három alapvető tényezőből áll össze: pakli, játéktudás és szerencse. Ezek arányait sokan próbálták már kitalálni, vajon melyik számít a legtöbbet és melyik a kevésbé fontos tényező (azért a probléma nem ennyire egyszerű, mert ezek valamennyire egymás függvényei is). Ezekhez a pontokhoz még hozzátenném azt is, hogy szerintem van egy olyan tényező is, ami mellett semmiképp sem szabad elhaladni anélkül, hogy részletesen foglalkozzunk vele, ez pedig nem más, mint a mentális felkészültség.

BrainSzerintem a legtöbbünkkel előfordult már, hogy úgy éreztük, egy versenyen sokkal jobb eredményt el tudtunk volna érni, mint ahol valójában végeztünk, vagy sokkal többet is ki tudtunk volna hozni magunkból, mint amilyen eredményt elértünk. Nem volt rossz a pakliválasztásunk, sőt, az átlagosnál többször is kezdtünk, mégis egy közepes, vagy annál gyengébb eredményt értünk csak el. Akkor mi lehetett a probléma?

Gyakran hallom játékosoktól azt, hogy hajnali 2-3 óráig tesztelt egy paklit, vagy inkább nem aludt verseny előtt, már egyébként is későn ért haza. Sőt, régebben, ha jól emlékszem az Alanori Krónika hasábjain jelent meg egy interjú Baross Ferenccel, aki azt nyilatkozta, hogy ha nem pihen verseny előtt, akkor jobban tud a játékra koncentrálni. Mivel Feri igencsak szép eredményeket ért el HKK-s pályafutása során, elképzelhető, hogy számára ez volt a megfelelő mentális állapot ahhoz, hogy egy versenyen jól szerepeljen.

Úgy veszem észre, hogy az amatőr játékosok szeretik átvenni a profik néhány szokását (főleg, ha a játék egy ikonikus személyéről van szó), így előfordult már, hogy a fenti példára hivatkozva valaki nem kipihenten, fáradtan érkezett egy versenyre. Mondanom sem kell, hogy az eredménye nem a módszer helyességét igazolta, mondhatni katasztrofális volt, sőt, volt olyan is, aki fizikailag rosszul lett a kimerültségtől. Nem képes mindenki fejben ott maradni a verseny végéig, ahol otthon abbahagyta. Nagyon fontos tehát, hogy megismerjük magunkat, ki mennyit bír, mennyire terhelhető, milyen állapotban tudjuk magunkból kihozni a maximumot.

A cikksorozat további részeiben kitérünk arra, hogy miként kerülhetünk megfelelő mentális állapotba egy verseny előtt, hogy a legjobbunkat tudjuk nyújtani, miként tudjuk fenntartani a motivációnkat (igen, létező probléma, hogy beleunhatunk a játékba), illetve, hogy miként kezeljük azt, ha valaki lemákol minket (tilt-állapot).

Jó játékot és sok sikert!

Egyed Dávid

14 thoughts on “Mentális felkészültség (1. rész)

  1. Ez elég érdekesnek hangzik.
    Főként a motiváció fenntartás és a mentális állapot része érdekel.
    Kíváncsian várom a folytatást:D

  2. Nagyon örülök a sorozatnak!
    Nem kell attól marhaságot csinálni mert másnak ez bejött.Lehet még előrébb lehetnének bizonyos “profi” játékosok ha előző este nem hajnalig “tesztelnének” hanem rápihennének a versenyre.Sajnos ezzel majdnemhogy sikk már kérkedni és ezzel sajnos rossz példát állítsanak sok fiatal elé.Persze lehet mondani, hogy ez csak hobbi és ne vegyük már ennyire komolyan,de azért sokan ezt már nem csak annak tekintjük.Ez igenis egy sport,Aminek része az is, hogy fejben is ott legyen végig az ember.Sajnos én is ismerem a határaimat és sokszor elfogyok én is az utolsó fordulókra,de azthiszem ha 3-4 kor feküdnék verseny előtt jő eséllyel a paklim vinne csak az adott helyezésig és nekem sok közöm nem lenne hozzá…

  3. Jó kis sorozat lesz.
    Egyébként van abban valami,amit Baross csinált. Érdekes mód a legtöbb versenyem úgy nyertem meg,hogy előző éjszaka kimaradtam és néhány órát aludtam csak. Ezt követte még ugye egy kis utazás,ha éppen nem helyben volt a verseny. De valahogy jobban tudok figyelni az apró részletekre ilyenkor. Ha pedig van egy kis kábaság reggel,egy energiaital teljesen helyrerak. Lehet rossz példa,de nem érzem égető szükségességét annak,hogy kipihenten menjek,főleg,ha nem is hajt a verseny megnyerése(ilyen is van azért).

  4. A mostani dungeonösre megint úgy érkeztem, hogy szinte semmit (max 1 órát) aludtam, azt is a vonaton odafele :). Érdekes módon a szokásos mekis kávézást követően teljesen friss, és mellesleg iszonyat ambíciózus voltam (már jó ideje nem megy a játék). Jól koncentráltam, csak egy orbitális hibám volt (elfelejtettem a deckben levő Vlagyi szekercét), de még azt a meccset is megnyertem, 1 épből :). A 6 fordulóból hoztam 5-öt, csak a Trinigan végtelenkombót nem bírtam, 1:0-ról fordítt Khurgan mester. KF deckkel toltam, amúgy :D. Bevált a pakli, a meta 5 kontroll ellenfelet hozott, 4-et legyőztem.

    Ma pedig sakkcsapatbajnoki (NB I.) a hkk verseny, 5 és fél óra utazás aztán 4 óra alvás után. Reggel 10-es kezdés (ez a sakkozóknak kb a halál, alapvetően), és,,,, egy jó játszmában nyertem :). Valahogy a kevés pihenés ellenére is totál oda tudtam tenni magamat. Egyszerűen úgy ültem le játszani, hogy ma nyerni fogok (pedig sötéttel is voltam), ritka az ilyen derűlátás az esetemben :D.

    Szerintem az a legfőbb a “felkészülés” során, hogy legyen egy kitűzött cél mindenképp, ha fontos és van rá idő, tégy meg mindent azért, hogy legyen esélyed ennek a célnak az elérésére (hkk-ban: metagémpakli + univerzális side; sakkban: határozott fellépés a megnyitásban, ezt kell megalapozni a felkészülésnél, illetve fejben harcra készülni), és aztán amikor eljön az idő a megmérettetésre akkor koncentrálj ezerrel (viszont ne görcsölj, légy derűs), ha kell kockáztass a nyerésért, de mindenképp légy korrekt, sportszerű, ha a helyzet úgy hozza, mert, ha nem teszed később megbosszulja magát (akár az élet egy másik területén is előfordulhat, ezek a dolgok sztem hosszútávon kiegyenlítődnek).

    Megihletett Dávid írása 🙂

    Amúgy a fenti sztorit abszolút nem tekintem követendőnek, se példamutatónak, de az adrenalin annyira dolgozott bennem, hogy lehet, ha megpróbálok, akkor se tudok aludni. Elvetemülten lelkes tudok lenni, ennyi 🙂 És ha jól megy, bestiálisan is húzok a hkk-ban!

  5. Behós profit 3mat nyertem eddig, mindhárom előtt max 3-4 órát aludtam. Nem értek a pszichológiához, de sztem ilyesmi lehet a dologban: ha kialszom magam, akkor kevésbé pörgök fel, viszont ha nem, akkor az agyamban végig ott motoszkál, hogy “mindent gondolj át, full fáradt vagy, simán benézheted”. Nameg a másik elmélet: ha álmos vagy, nem kombinálsz túl semmit, és sokszor az a jobb 🙂

  6. Szerintem a jó szereplés titka az alapvetőkön túl két dolog: 1. kell egy barátnő/barát, kinek mi, akivel ellazulsz a verseny előtt, 2. IGYÁÁÁÁÁÁL!!!!!

  7. zorallkával egyetértek,pl legutóbb Debrecenben is ez történt mindketten mulattunk este,alig aludtunk és ő első én második lettem:D
    én is valamiért jobb vagyok ha keveset alszok és ez a szombati versenyeken általában így van,de alvás nélkül nem bírnám ki,tht kell minimum 2óra

  8. Tény, hogy emlékezetesebb lehet az, ha valaki félájultan pakolja ki csodamód a megfelelő papírokat, de a dolog kulcsa szerintem az, amit Bonyi írt: megijedsz, hogy nem vagy képben és jobban összpontosítasz. Ha valaki kipihent ÉS AKAR összpontosítani, akkor jobban tud, mint félájultan -> tény. Tehát mielőtt túlmisztifikálnátok az agypusztítás pozitív externáliáit érdemes azon is elgondolkozni, hogy miért nem akartok kipihent állapotban összpontosítani (hiszen akkor jobban megy). Az én tippem az, hogy ilyen állapotban a kudarc élményeket is intenzívebben éli meg az ember, így sokkal könnyebben elveszted a lelkesedésed (a vágyat az összpontosításra) ha éber vagy és pihent. Ebből nekem inkább az a tanulság, hogy a helyén kell kezelni a dolgokat. Ha a kellemetlen kimenetel már megtörtént, nincs mit tenni rajta, a következő meccsen nem azon kell rágódni, hanem az épp aktuális meccset kell behúzni (és oda kell figyelni…).

  9. A kipihentség hiánya miatt sokkal több akarator kell megmozdítani, h egyáltalán felkelj, elindulj – kénytelen vagy pályára állítani magad, h egyáltalán történhessen valami. A kevés energia miatt nem tudsz elmélázni, máson jártatni közben a fejed, s emiatt kénytelen vagy a játékra koncentrálni.
    Sajna az ilyesfajta bravúr már a hozzám hasonló öreg embereknek nem megy, max 3-4 fordulóig, legutóbbi versenyemen az uccsó fordulóban már megszűnt az agyműködésem 😀

    Amúgy ha a holtpontot átvészeli az ember, akkor ismét nagyon tisztán és magabiztosan lehet játszani (ezt a tapasztalatot inkább a sokáig húzódó póker versenyeken szedtem föl)

ÉN IS HOZZÁSZÓLOK!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.