A döntés hatalma

Mikor mi alapján érdemes vajon dönteni?

Amikor otthon, a “lámpa” ellen gyakorolunk a paklinkkal, akkor nyilvánvalóan minden tökéletesen működik, egy hús-vér játékossal szemben azonban minden megváltozik, és hirtelen azok a “fix második körös győzelmek” is átértékelődnek, melyekkel előszeretettel dicsekednek sokan paklijukat fényezve. Mindez természetesen az interaktivitásra vezethető vissza: az ellenfelünktől, és annak paklijától függően mindig más és más játékot kell játszanunk az esetek többségében, és ebben rejlik a HKK szépsége is, hiszen az így előjövő döntési szituációk adják a játék savát-borsát. De vajon mikor mi alapján döntünk?

szikracioA cikket a hétvégi Dungeonös verseny inspirálta, ahol Szatmári Bálinttal volt egy rendkívül tanulságos meccsünk. Ő Roxozott, én Börtönöztem, és 1-1-nél, egy rendkívül kiélezett szituációban fontos döntést kellett hoznom, melyről már akkor tudtam, hogy jó eséllyel a mérkőzés végkimeneteléről fog dönteni. A helyzet az alábbi: van egy lapja a kezében, valamint egy Nekromanta vezére és három Nekromanta csontváza az asztalon, nekem pedig két Fürge manóm az őrposztban, a kezemben semmi. Jövök, húzok: egy Szikráció. Felmerül a nyilvánvaló kérdés: mit csináljak?

Az előző kör történései alapján tudtam, hogy nem varázslatcounter van nála, így abban biztos lehettem, hogy ha most kijátszom a Szikrációt, az mindenképpen létre fog jönni. Biztos leszedés, biztos dobatás, biztos gyógyulás, ez állt tehát a mérleg egyik serpenyőjében. A másik verzió nyilván az, hogy megtartom, és az ő körében még hatékonyabban tudom használni, akár counterként is bevetve, ez azonban már kockázattal is párosul, hiszen ha countert vagy dobatást húz, akkor buktam a Szikrációt, és az általa nyújtott tetemes előnyt is. A dolog tehát úgy nézett ki, hogy ha az utóbbi lapokat húzza, akkor ki kell játszani, ha lényt, akkor lényegében mindegy (pontosabban ekkor megérte beáldozni a potenciális “maximumértéket” a biztonság oltárán), ha pedig egyéb varázslatot, akkor kifejezetten rossz döntés kijátszani. Végül a pesszimizmusom és a biztonságra való törekvésem diadalmaskodott, és kijátszottam a Szikrációt. Meglepetésre egy Démoni bölcsesség lapult a kezében, amivel egyáltalán nem kalkuláltam – mint kiderült, alapból játszott belőle eggyel (a side-jában nem láttam).

karacsonyEzzel persze sokat romlott a helyzetem, hiszen két lappal jöhetett a következő körben, melyek közül ráadásul az egyik egy Karácsony volt. Ezzel visszavett egy Hétfejű hidrát és lepusztította az asztalomat. Én hiába húztam ezt követően Neuroblasztot, mellyel – illetve az általa visszavett Ouitmlennel – három lapját is megoldottam, a következő körében egy A halál dalával leszedte a lényemet, és a három megmaradt csontvázával könnyedén leütötte a megmaradt 8 ÉP-met. A konklúzió egyértelmű: rosszul döntöttem, és ha inkább megtartom a Szikrációt, akkor szinte biztosan nyerek. A Démoni bölcsességet persze ekkor is eldobattam volna, de csak egy körrel később húzott volna rá, akkor, amikor már leírtottam az asztalát, és egy Ouitmlen is van az őrposztban (a Fürge manók sorsa kérdőjeles).

Egy verseny sosem ér véget az eredményhirdetéssel – egészen pontosan nem szabad, hogy véget érjen akkor, ha folyamatosan fejlődni szeretnénk. Le kell pörgetni magunkban újból a kritikus szituációkat, tanulni kell belőlük és le kell vonni a következtetéseket. A fenti esetnek leginkább az lehet a tanulsága, hogy képesnek kell lennünk mind az elvonatkoztatásra, mind pedig arra, hogy ha kell, szembe menjünk játékstílusunkkal. Előbbi alatt leginkább azt értem, hogy a játék során nagyon gyakran szubjektív szempontok, prekoncepciók vagy jellemző forgatókönyvek alapján döntünk, és olykor a biztos haszon érdekében cselekszünk, ahelyett, hogy vállalnánk némi kockázatot, és előfordul, hogy éppen emiatt bukunk el – mint én a fenti esetben. Ennek elemzése azonban már egy teljesen más szintje a játéknak: segítségül kell hívnunk a valószínűség-elméletet, és várhatóértékeket kell számolnunk. Ez az, amit én nem tettem meg, és úgy döntöttem, inkább “kiiktatom” a lapoknak azon szeletét (~30-40 százalékát), melyek a biztos vereséget jelentik, és inkább más jellegű kockázatot vállaltam – a dologban az a szép, hogy végül egy jóval kisebb valószínűségű esemény (Karácsonyt vagy Hétfejű hidrát húz) okozta a vesztemet.

Ezzel az egésszel természetesen nem azt szeretném mondani, hogy mindig valószínűségek alapján döntsünk, hiszen még egy pókerjátékos sem tesz így – és valószínűleg a szemben ülő ellenfél sem, ami még tovább árnyalja a képet. Érdemes azonban fejben tartani, hogy ha komoly dilemmával állunk szemben, olykor segíthet, ha képzeletben felállunk az asztaltól, és inkább hideg fejjel, objektív szempontok alapján döntünk. Ne feledjük ugyanis: a rossz és a hibás döntés egyáltalán nem ugyanazt jelenti.

Csető Zsolt

14 thoughts on “A döntés hatalma

  1. Egyetlen pici hozzáfűznivalóm van csupán. Míg mondjuk 10-12 évvel ezelőtt a HKK-ban jellemzően a negyedik-ötödik kör környékén volt egy-két ilyen kritikus döntési szituáció, addig most már általában az első vagy második (kivételesen akár az ellenfél első, azaz a mi 0.) körünkben több ilyen döntési helyzet is adódhat. Ez persze nem baj, de a kezdőkéz és a kezdés szerepe mellett, ez a harmadik olyan tényező, ami nagyon felértékelődött, és simán eldönti a játszma kimenetelét már az első körökben.

  2. Emiatt, nem szabad túl sokat törnie az embernek magát rajta. A formátumtól adódóan játszik az ember sok olyan lappal amire nem tud felkészülni. A biztonsági játékról meg az a véleményem, hogy általában megéri inkább azt játszatni, de úgy hogy ne legyünk túl kiszámíthatóak. Nem egyszer tapasztaltam, hogy kényes szituációkban nem mindig merik felvállalni a kockázatosabb döntést az emberek. Sőt szerintem ilyenkor egy kicsit befolyásolhatóak.is. Jobban befolyásolhatóak külső tényezőkkel, sőt általában ez úgy működik hogyha bonyolult a szituáció akkor a döntéshozatali folyamatba megzavarhatók, Elfelejtenek cselekedni apró, de fontos dolgokat. Vagy nem merik megjátszani, mert félnek a kántereléstől.
    Levonva a saját következtetésemet egy stabil eredményhez elegendő a biztonsági játék, de kiugró eredményhez általában kockázatot kell vállalni. (persze mindehhez kell egy jó deck is.)

  3. Sztori tanulsága: tökmindegy, mennyire vagy jó pléjer, ha a retard ellenfél berak poénból egy lapot a dekkjébe, ami full felesleges a szituban (laphúzás vs böri), feljön neki, majd kimakkolja, hogy épp eldobasd… oh Fortuna😀

  4. 2. körös nyerés??? bahh azt még a lámpa is megveri:P
    Nagyon jó cikk!!Ilyenek mutatják meg jól a játék mélységét,
    Én is valószínűleg ezt húztam volna meg egy rox ellen.Sajnos most odaát egy orbitális szerencse malac lakozott,de hát ez is benne van a játékban.Mi is ülünk olykor a a másik oldalon(3 kifejlett xenó ftw???)

  5. Szerintem ígyis-úgyis kikaptál volna ebben a szituban. Egyébként énis megnyomtam volna és nem várok.

  6. A játék lehet nem ér véget a versennyel, de fölösleges sztem ezen gondolkozni. Sokszor inkább a faszmák dönt, kár azon filózni, hogy mi lett volna ha. Amugy meg az adott szituációban védhető a választásod, de Szata pakliját olvasva, counterekben azért annyira nem tobzódott, szóval a második opció is járható. Saját eseteimre visszagondolva, van amikor bejön a kockáztatás, van amikor egy biztosnsági játék kúrja el azt a meglévő sanszot, hogy nyerj. Jelen szituációban így jött ki, legközelebb majd épp ő írna rólad hasonló cikket.

  7. Imho jól nem akkor döntesz, ha az eredmény Téged igazol, hanem akkor ha a valószínűségeket megfelelően értékelted. Ezt megtetted Zsolti, peched volt, de jól döntöttél.🙂

  8. Leinád,ez szép gondolat,de ha nyerte volna a fordulót,akkor döntött volna jól🙂 (“De jól tettem,hogy megtartottam azt a szikrit!”

  9. Szerintem is jól döntöttél zsoletto, de a probléma felvetése attól még remek. A megfelelő döntések irányítják a HKK-t, de erről hajlamosak vagyunk elfelejteni és mindent a szerencsére fogni.

    Ebben az esetben pl Szata alapból használt, meglepő lapja volt a mérleg nyelve, jó döntésnek bizonyult számára bevállalni. Klisé tudom, de már a pakli összeállításnál (egyet, kettőt vagy hármat használok, egyáltalán ez a lap-e a legjobb döntés) jó döntéseket kell hozni. Mennyi rejtőző spoilert köszönhetünk játékosok jó döntésének.

    Biztos nem vagyok egyedül azzal sem, hogy rohadt mákosan topdeckelek versenyhelyzetben. De ehhez ugye azért az is kell, hogy legyen mit behúzni, ami adott szituban életmentő pl egy életszívást, magmarobbanást, visszavágást, és még sorolhatnám az általam elkövetett mákolásokat.

    Meccsek múlnak az olyan döntéseken is, keresel-e pl Kurtzot. Lehet eldobatják, és pont a visszaáramlásával kapott manán múlna a győzelem. De lehet kiélezett szituban húzod be, mert előző körben nem kerested elő. Persze számít a valószínűség is, de a jó döntések megléte nélkül semmit nem érnek a statisztikák. Ezért él még mindig a HKK, mert az emberi faktor kikerülhetetlen benne, ami rendkívül csábító.

    Nincs lehetetlen match up. Egy éve kb a köderdő tombolásakor, mikor leültem a kis börtönömmel barti ellen, nem magamra fogadtam volna. Az első fordulóban behúzta az összes nem ködös lapját. Side után meg a drágíthatatlan mágiagyilkos rakott rendet. Bár mindenki tudta, mennyire jó az erdő, ez a semmizős antimágiás lap kb csak az én side-omban fordult elő. Meglepő volt, és hatékony, pont mint az alapból használt 1 démoni bölcsesség. Ettől még rosszul döntött ellenfelem bármiben is? Nem hiszem.

    Ha egy amatőr játékosnak és egy örök profinak össze kell állítania 1-1 60lapos sokszínűség decket, állítom, hogy 100-0 lesz a profi javára. De ha odaadjuk ugyanazt a mirror sokszínt nekik, 100ból legalább 90et ismét a profi fog nyerni, erre fogadni is mernék. Ezt az arányt pedig már nem lehet se a deckösszeállítás, se a szerencse és lapjárás számlájára írni. Itt azok a döntések számítanak majd, mit keresel, mit szedsz le, ütsz/nem ütsz és sorolhatnám.

    Egy szó, mint száz a mák csak annál jön elő, aki felkészülten áll a kiélezett szituk elé. Ott, abban az adott helyzetben. Mind fejben, mind a paklija és side-ja összetétele okán. A “hülyének van szerencséje” a HKK-ban nem téma.

  10. a szitú volt a szar.. csak veszíthettél..:) egyébként nyilván meg kellett nyomni a szikrát..:)

  11. Esetleg, ha nem a top lapja volt a karácsony, akkor lehetett volna jó döntés a szikráció, dobatás nélkül -hiszen tisztába voltál hogy nincs kántere, de a leírtak alapján nem tudom mennyire volt sejthető hogy vmi blank van a kezében, ez nem derült ki, ha volt erre utalás, ahogy arra is hogy nem kánter akkor dobatás nélkül megtolva csak 1 lapot huz ami elég lehetett volna, csak a mohóság (amit gyakorlatilag ilyenkor mindenki meg is húz)…

ÉN IS HOZZÁSZÓLOK!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s