Counterherceg leszek (1. rész)

Hogyan countereljünk jól – Dávid Máté tovább boncolgatja a kérdéskört.

A legutóbbi alkalommal egy kissé provokatív cikkel sikerült előrukkolnom Nektek. Odáig merészkedtem, hogy a blog csapatával kezünkbe vesszük azt a bizonyos botot, amit egyes próféták szoktak lóbálni, ha valami nagyon okosat osztanak meg a nagyérdeművel. Ahogy az utolsó karaktert leütöttem már tisztában voltam vele, hogy ez bizony nagy vállalás volt. Hiszen annyi mindennel kell kalkulálni egy ilyen döntéshozatalnál, akár másodpercek, vagy azok tört része alatt, hogy már csak egy egyszerű felsorolás sem egyszerű. Erre szokás mondani, hogy a feladat kellően nemes ahhoz, hogy tegyünk egy próbát a dologgal.

az_eros_erejeSzinte minden cikket lehetne azzal a klasszikus mondattal kezdeni, hogy bizony a „meta” ismerete nélkül nem lehet sikereket elérni. Ezt a mondatot módosítsuk úgy, hogy a játék és a paklik, valamint azok mechanikájának ismerete nélkül szinte lehetetlen jól counterelni. Mindenképpen ismerjük a paklinkat töviről hegyire, ha jól szeretnénk kihasználni counter lapjainkat. Ha szükséges, mondjuk fel magunknak verseny előtt a pontos darabszámokat, IK-val együtt. Az egyes lapok szövegét többször olvassuk át előző este. Akkor is, ha már ezerszer játszottunk a lappal, mindig előbukkanhat valami apróság, ami fontos lehet. Jelöljük ki a paklink kulcslapjait, hogy mik azok, amiket mindenképpen meg akarunk védeni. Sokszor egy sima erőforrásunkba jó belerántatni egy countert, hogy a következő körös lapunk nagyobb eséllyel jöjjön létre az egy szem ellenvarázslatunk oltalma mögött. Ezzel viszont ne elégedjünk meg. Nekünk az összes szembejövő paklit ismernünk kell. Ezért javasolandó csak nagyobb játéktapasztalat után nekiállni egy kontroll decknek. A fentiekhez hasonlóan tudjuk, hogy mi az, amit ne hagyjunk létrejönni. Vannak egyértelmű kártyák, amik jobb, ha kihagyják: Őshangya here, Dalnok, Lidércúr, Életadó stb… Ezek jellemzően olyan lapok, amik túl nagy előnyt termelnek egy olyan párharcban, ahol alapvetően a lapelőny kialakítására törekszünk.

Kevésbé egyértelmű az úgynevezett „tartalékolás”, amikor bár megfoghatnánk a lapját az ellenfelünknek, de mégis kivárunk egy jobb lehetőségre. Tapasztalataim szerint ezt a legnehezebb egy amatőr játékosnak elsajátítani. A kézben lévő counter nem egyenlő az automatikusan beváltandó „az ellenfél következő lapja nem jön létre” szöveggel. Nagy vonalakban a következőket érdemes átgondolni:

terszag1. Mekkora előnyt termel ez az ellenfelemnek?

Elsőre nézzük csak a lap nyers szövegét. Hány lapot hú, mennyi VP-t kap, ez mire lehet elég neki? Mennyit üt körönként az adott lény stb.

2. Mennyiben tudja a továbbiakban hasznosítani a lapot, amennyiben asztalon maradó kártyáról van szó?

Egy zanszilánkos pakli ellen mindig számoljunk minden lényt 1+1-gyel olcsóbnak, minden asztalon maradót 1-gyel olcsóbbnak. Így lehet, hogy önmagában nem akadályoznánk meg a kártyát, ám ha nem fogjuk tudni az elején tartani a tempót, akkor egy kevésbé jó kártyába is bele kell tenni az ellenvarázslatunkat. Ugyanez a helyzet a körönként működő lapokkal. Mivel ismerjük a paklinkat, ezért tudjuk, mivel oldhatjuk meg a legolcsóbban az adott zavaró kártyát. Ezeket mekkora eséllyel húzzuk be? Biztosan a counter a legjobb megoldás?

3. Épül valamilyen kombó az adott lapra?

A nyilvánvaló kombók ismerete, mint fentebb taglaltuk elengedhetetlen. Mindig azt a részét fogjuk meg egy kombónak, ami önmagában (!) is hatással lehet a játékunkra.

foldanya_ereje4. Hogyan akarunk nyerni, és ezt mennyiben hátráltatja az aktuálisan kijátszott lap?

Ha például végtelen Triniganos deckkel játszunk, és az ellenfél le akar hordázni minket, akkor mindig számoljuk ki, hogy hány körig tudunk túlélni az asztalra kerülő lapok mellett. A “következő körben nyerünk” típusú helyzetek meglehetősen egyszerű döntési szituációba kevernek minket. Had jöjjenek a dögök, úgyis őrposzt nélkül nyerek! Viszont mennyire fájó tud lenni, ha az egyedüli counterünket ellőjük, majd a következőben a biztos nyerésünk nem tud létrejönni. Ha az ellenfélnél két ellenvarázslat van, akkor nem a counterlést rontottuk el ebben a helyzetben, hanem egyszerűen rosszul mértük fel a szituációt, hogy mikor próbálkozhatunk meg a nyeréssel. Túl sokat kockáztattunk / nem jól számoltuk ki az esélyeke t/ egyszerűen meglepett bennünket az ellenfelünk egy szokatlan pakliösszeállítással.

5. Mennyire speciális az adott counter a kezünkben, és lesz-e egyáltalán esélyünk egy következő lapra kijátszani?

A Solisar auráját napjaink csúcs counterei között tartjuk számon, azonban mindenki tudna pikáns történeteket előadni arról, hogy a hátránya sokszor meccsekbe került. Gondoljuk el a szituációt, amikor Raia deck ellen alkalmunk van megfogni vele valamit. Bármilyen rossz opció is kínálkozik, minden esetben countereljünk bele egy ilyen lapba, ugyanis a játék érdemi része alatt tekinthetünk úgy is a kezünkben lévő Solira, mintha eggyel kevesebbet húztunk volna.

solisar_aurajaAmennyiben ezt az 5 pontot végigpörgettük a fejünkben, és arra jutottunk, hogy használnunk kell az ellenvarázslatunkat, akkor mindig ugyanazzal a rituáléval tegyük. Minden kártyajátékban fontos, hogy mit tudsz kiolvasni az ellenfél mozdulataiból, mimikájából. Lehet, hogy 50 játszmából csak egyszer tud segíteni rajtunk egy ilyen apróság, de akkor nagyon fogunk örülni neki. Nem véletlenül láthatjuk ugyanezt profi játékosoknál is, gondoljunk csak a jó öreg konstans „behúztad” felkiáltásra Bakától, vagy játékuktól megfosztott óvodásokat megszégyenítő Bonyi sírdogálásokra. Ezek remek apró fogások, amikkel könnyen össze lehet zavarni egy kevésbé tapasztalt játékost.

Van egy szempontrendszerünk és egy begyakorolt mozdulatsorunk, de honnan fogjuk tudni, hogy melyik countert mire érdemes használni? Támadó vagy védekező counterként tekintsünk rá? A következő cikkben tovább boncoljuk a témát.

Dávid Máté

8 thoughts on “Counterherceg leszek (1. rész)

  1. Remek cikk, még veteránként is élvezetes az ilyet olvasni.

    Külön tetszett, hogy említetted a Bakát és Bonyit, remek példák😀😉
    Bonyi sírásai egyébként elképesztő hatásosak, olyannyira, hogy legutóbb annyira kizökkentett (pedig általában immúnis vagyok az ilyenekre), hogy majdnem elvesztettem egy totál nyert szituációt😀

  2. Ha mar a magusaid ereje nem elegseges, ha mar a pokol valogatott fattyai ostromoljak tornyodat, ha mar minden veszni latszik – a szo hatalma talan az utolso szalmaszal.

  3. @Bonyi G:
    “– a szo hatalma talan az utolso szalmaszal…”
    Baromi hatalmas😀

  4. Egyébként ez a tudomány sztem nagyon szép szegmense a játéknak.
    Nekem is van egy nagy élményem/emlékem ezzel kapcsolatba:
    Mikor trinigan ellen játszottam, volt egy zilankom, de nem tettem bele egy ingyenes trinigan manakonzervbe (volt egyébként is elég manája, meg nem is termert akkora nagy lapelőnyt) amit a körömbe nyomott el. Helyette beleraktam egy thuzad utazásába, mert azt hitte nincs kánterem😀
    Imádom ezt a játékot :DD

  5. Jo a cikk!
    A HKK egyik legnehezebb (egyben legerdekesebb resze) a ‘na most ez lufi, vagy sem?’ cimu kerdes.
    (lufi = olyan lap, amit csak counter-kiszedes miatt jatszanak ki, utana jon majd az igazi – esetleg meg egy lufi😉 )

    Ugyanez persze masik oldalrol is: ha tudom, hogy van countere, milyen modszerrel oldom meg, hogy a legfontosabb lap letrejojjon?

  6. Jó kis cikk. Gondolom a counter-counter párbajról a következő cikk fog szólni, Illetve egy külön cikket érdemelne a speciális counterek használata is: pl manaevő féreg, majd legközeleb stb.

  7. Jó és hasznos írás lett, köszönjük!

    “…játékuktól megfosztott óvodásokat megszégyenítő Bonyi sírdogálásokra…”🙂🙂

ÉN IS HOZZÁSZÓLOK!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s