A játékosetika alapjai

A cím akár egy 1 kredites szabadon választható tárgy is lehetne egy felsőoktatási intézményben, most azonban néhány gondolatot osztanék meg ezzel kapcsolatban veletek.

A HKK-nak vitathatatlanul közösségformáló ereje van. Ezt bizonyítja az évek során fonódott számtalan barátság, haveri viszony a játékosok között. Ezt a vonulatot igyekszünk rendre erősíteni valamelyest a Blog táborral, a Blogos focival vagy éppen az egy ideig (kisebb-nagyobb) sikerrel futó pénteki Battle of the Week megtartásával. A mai világban egyre kevesebben járnak el valódi közösségekbe szórakozni. Inkább választják a sokkal kényelmesebb, otthonról is hozzáférhető, részben vagy egészében virtuális élményt nyújtó szórakozási lehetőségeket. Egy ilyen közösségben olyan szociális képességeket (szakzsargonnal élve ezeket social skill-nek nevezik a társadalomtudományokban), etikai normákat sajátíthat el bárki kortól, nemtől függetlenül, amit az élet számtalan területén kamatoztathat. Nem is beszélve arról a nem elhanyagolható tényről, hogy az egyik fő célcsoport (11-18 éves korosztály) esetén az ilyen hatások hosszú évekig, vagy akár életük végéig meghatározhatják a jellemfejlődést, társadalmi beilleszkedést, emberközi kapcsolatokat. Ezért tartom kifejezetten fontosnak valamiféle minimum követelmény felállítását, ami a játékos közösségbe frissen bekapcsolódó tagoknak is követendő példát mutat, ezzel emelve a jelenleg nem túl fényes TCG-s szubkultúra megítélését (kb. aki gyűjtögetős kártyajátékot játszik, az biztosan geek, gyökér).

A fentiekkel összhangban ne feledkezzünk meg arról se, hogy bizony a szülők megítélése az egyik legfontosabb a hosszú távú fennmaradás érdekében. A gyerekeket megfelelő módszerrel (lásd HKK Toborzás, szakkör) a mai napig meg lehet nyerni a játék számára, azonban a szülőknek teljesen más prioritásai vannak a gyerekeik hobbijával, szabadidős foglalkozásaival kapcsolatban. Lássunk néhány egészen alapszabályt, amik apróságok, de betartásuk sokat javíthatnak a megítélésen, hangulaton.

DSC09773

Ha egy új játékos ellen játszunk, mindenképpen mutatkozzunk be neki, fogjunk egymással kezet! Ez az európai kultúrkör egyik alapszabálya, amiről a versenyasztalok mellett sem illik megfeledkezni. A közösségen belül mindenki tegeződik egymással, így nyugodtan tarthatja mindenki ehhez magát. A bemutatkozás rendkívül praktikus is egyben, hiszen megtudhatod, hogy tényleg jó ellenfél ellen kezded-e meg az aktuális partit. A forduló végén mindig fogjunk kezet ellenfelünkkel és gratuláljunk/köszönjük meg a játékot a végeredmény függvényében! (Vereség esetén gratuláljunk a győzelemhez, győzelemkor pedig köszönjük meg a játékot.) Ez sokszor önmagunkon is segít, hiszen az ilyen éles lezárás segít hátrahagyni a sokszor érzelmekben, fordulatokban gazdag fordulót. Az esetleges elkövetett hibákat ki tudjuk értékelni, azonban azok emocionális töltete nem rontja tovább a játékunkat, könyebben túllendülünk azokon.

Játszma után soha ne becsméreld ellenfeled játékát/pakliját! Rendkívül sokszor látott jelenség, hogy egy vereség után elhangzik, hogy „mégis ki játszik ilyen fos paklival, a dalhoz semmi skill nem kell”. Először is a lehetőség mindenki számára adott, hogy az aktuálisan legerősebb(nek vélt) összeállítással induljon el versenyezni. Mindenkinek a saját döntése, hogy az eredményesség-személyes játékélmény tengelyen melyik oldalon szeretne elhelyezkedni (ideális esetben ez a két jellemző metszésben van egymással). Másodszor pedig az ilyenfajta minősítéseknek semmilyen személyes/társadalmi hasznuk nincsen hosszú távon.

Hasonló vonatkozik a húzásokra és topdeckelésekre is! Remek dolog a vereségünket ezen általunk nem irányítható körülményekre fogni. Az évek során sokan mesteri szintre fejlesztették az ilyen típusú „sírást”, ami se nem elegáns, se nem megalapozott. Egy kártyajátékban mindig is lesz szerepe a szerencsének. Ez a játék alaptermészetéből adódik, így aki ezt nem tudja elfogadni, annak ajánlatos valamilyen egyéb szabadidős tevékenység után néznie. Ellenfelünk aztán végképp nem tehet arról, ha éppen Timera a kegyeibe fogadja az adott parti során, ezt azonban felhánytorgatni neki finoman szólva is modortalanságra utal. Ez az a jelenség, amit leginkább átleng az érzelmi alapon történő szelektív emlékezés módosulása (katatym mnesztikus transzformáció). A notórius sírdogálok azok, akik saját szerencséjüket hajlamosak kizárólag egyéni képességeiknek tulajdonítani, miközben fordítva fűnek-fának elmondják ellenfelüket. Viseljük büszkén a vereséget is!

tiszta_jatekA csalás kérdésköre szintén ide kívánkozik. Vannak olyan ismert játékosok is, akik mindig bepróbálkoznak (sikerrel, vagy sikertelenül) valamiféle jogtalan előnyszerzéssel. A legkedveltebb módszer az erőforrásokat jelölő kockák manipulálása, ezzel többlet VP-hez vagy SZK-hoz jutva. Bármennyire is csábító a rövid távú előnyszerzés, soha ne próbáljunk meg csalni a játék során! A játékot hajlamosak emberek véresen komolyan venni egy-egy verseny folyamán. Természetesen a kultúrált versenyzés elengedhetetlen ahhoz, hogy kompetitív módon lehessen hódolni kedvenc hobbinknak. Azt azonban ne felejtsük el, hogy ez egy amatőr dolog, tehát a játékosok közül senkinek nem ez a megélhetési forrása. Ebből kifolyólag mindennemű csalás maximum néhány ezer Ft-os differenciát jelenthet a javunkra. Ezért egyszerűen nem éri meg csalni. Az egy más kérdés, hogy morálisan nagyobb tét esetén se, most azonban a HKK-val kapcsolatos aspektusokra térnék ki. Ráadásul sok hosszú távú előnytől eshetünk el egy esetlegesen lelepleződő csalás következtében. A megítélésünk romlása magával vonhatja, hogy bizonyos lapokat egyszerűen nem fogunk tudni beszerezni egy-egy versenyre (saját magam példáján tudnám bemutatni, hogy bár nagyon szívesen adok kölcsön kártyákat bárkinek a nem is kicsi gyűjteményemből, mégis vannak emberek, akiknek szinte soha nem adok semmit).

fair_playZárszóként essék néhány szó a verseny közbeni visszajátszásokról! Visszatérő téma, hogy meddig engedjünk módosítani egy-egy hibás játékot. Fontos kiemelni, hogy egyáltalán nem elítélendők azok, akik soha nem engednek vissza semmit. Bár a fenti bekezdésben kiemeltem, hogy maga a játék véleményem szerint nem veendő véresen komolyan, mégsem árt megtartani annak verseny jellegét. Ilyen szempontból egy-egy hibás lépést visszacsinálni sem ildomos. Jelenleg egy játékosnak kvázi korlátlan ideje van átgondolni a cselekvései sorrendjét, azok minden következményét. Ha bármit vissza lehetne csinálni, akkor ezzel elvennénk a döntéseink súlyát játék közben. A feledékenységből adódó hibákat is érdemes a helyükön kezelni. Az természetesen nem támogatandó, hogy valaki a körökkel korábbi lapjait/VP-jét utólag felhúzhassa/felírhassa. Bár a játék folyamán szabály szerint a megfelelő időben jártak volna neki ezen erőforrások, azonban a továbbiakban befolyásolta ellenfele játékát a birtokolt erőforrások összessége. Nem mindegy, hogy 1 lapcounterre hagyok VP-t a köröm végén, úgy, hogy 1 lapod lesz a húzási fázisodban, vagy utólag húzol mellé még kettőt. Ezzel kapcsolatban jegyezném meg, hogy a büntetőszabály véleményem szerint teljesen felesleges (ha egy profi játékos nem von le valamilyen erőforrást, akkor ezt duplán kell pótolnia). Az esetek jelentős részében ugyanis nem szándékos csalásról van szó, hanem szimpla feledékenységről. Ennek normális pótlása indokolt, azonban emiatt büntetni valakit szerintem felesleges szigorúság. Nem egyszer fordult már elő, hogy ez a győzelmet jelentette az „óvó” félnek, holott normál körülmények között nem nyerhetett volna (a normális pótlás mellett sem).

Ti mit gondoltok erről? Nektek mik az alap etikai elvárásaitok játékostársaitok és magatokkal szemben? Mi a véleményetek a „deckcheckről”, a lapkölcsönadásról?

Dávid Máté

28 thoughts on “A játékosetika alapjai

  1. Rólam mindenki tudja szerintem, hogy tiszta játékos vagyok, nem vagyok olyan csaló manó mester, mint pl a MOFE!!!!!!

  2. Ritkán jelenek meg pesti versenyen,így elég sokszor kell bemutatkoznom,sosem fordult meg a fejemben,hogy ezt ne tegyem meg,még akkor sem,ha a fórumokról tudom,hogy ki is ő. Minden meccs végén kezet nyújtok,habár legtöbbször akkor,ha veszítek,szerintem a győztes félnek nem kell megköszönnie a játékot,a vesztesnek illik kezet nyújtani. Akár még unszimpatikusnak is tűnhet,hogy 2 első körös magzatos kombó után megköszönöd a játékot.

  3. Meg kell köszönni a játékot, hogy vállalta a kihívást, leült veled szembe, időt szakított rá, stb. De nem mindegy hogyan teszed persze.
    Amúgy nagyon jól össze lette szedve minden, ami nekem is számít és én is elvárok.
    Amit méghozzátennék az a kölcsönkért lapok kérés nélküli visszaadása a leghamarabb. Ne az fusson a lapjai után, aki kölcsönadja. Ez számomra visszataszító.

  4. Köszönjük a témafelvetést. Itt szeretném megjegyezni, hogy a HKK Kódex mellékleteként megjelenik a versenybírók etikai szabályzata is, amiben nem csak az van leírva, hogy pontosan milyen jogai vannak a bírónak, hanem az is, hogy milyen egyéb elvárások terhelik a munkájukat. Nem csak a játékosoknak kell tehát morális alapon nyugvó viselkedést elsajátítaniuk a versenyeken, ámde a bíráskodásnak is megvannak a most már írott szabályai is. (Az óvásra vonatkozó részletszabályokat a Kódex mellőzi. Javaslatom szerint a vizsgázott versenybírók közösségének (van ilyen? kén legyen előbb-utóbb) kellene ezt megalkotnia.)

  5. Akkor egy érdekes eset arról, hogy van-e ‘visszacsinálás’ vagy nincs.

    A mostani frissen bontotton történt ez Pécsen. Ellenfelem kiteszi a mogokok törvényét, van egy passzív ezer világ őröm. Ellenfelem lő belém 3-at, levonom, majd azonnal korrigál, hogy nem, inkább az Őrbe lőne hármat. Gyakorlatilag a forduló múlt azon, hogy akkor most mi van, mert:

    – Az állás 1-1 volt.
    – Ha nem engedem, már maxmimum hármat tud belelőni az őrbe, ami kevés. A következő körben aktivizálom az őrt, kilövöm a Törvényt. Mivel asztalon fölényben voltam, és itt volna ott egy őr, ellenfelem meg kb. topdeckből élt, nem hiszem, hogy ezt innen ne oldottam volna meg.
    – Ha engedem: Frissen bontott verseny volt, a deckem összesen 2 lapleszedést tartalmazott, az egyik éppen az ominózus ezer világ őr volt, a másik egy varázslat, amit a meccs korábbi szakaszában elantimágiáztak tőlem. Mivel volt még egy aktív lapja az ellenfelemnek, kilövi az őrt. Hiába vagyok asztalon fölényben, a Törvénnyel valószínűleg egyesével oldja majd meg a lapjaimat, és kb. csomagolhatok.

    Na, ilyenkor érdekes a helyzet. Meddig lehet az ember ‘fair’?

  6. “Ezzel kapcsolatban jegyezném meg, hogy a büntetőszabály véleményem szerint teljesen felesleges (ha egy profi játékos nem von le valamilyen erőforrást, akkor ezt duplán kell pótolnia). Az esetek jelentős részében ugyanis nem szándékos csalásról van szó, hanem szimpla feledékenységről. Ennek normális pótlása indokolt, azonban emiatt büntetni valakit szerintem felesleges szigorúság. Nem egyszer fordult már elő, hogy ez a győzelmet jelentette az „óvó” félnek, holott normál körülmények között nem nyerhetett volna (a normális pótlás mellett sem).”

    Ezzel ilyen formában nem értek egyet. Véleményem szerint, mint lehetőség meg kell lennie a büntető szabálynak. Készséggel elismerem hogy az esetek jelentős részében ez nem több, mint egyszerű feledékenység. De a kulcs azon van, hogy ‘jelentős részében’. Ha a levonások elmulasztásának nincsen semmilyen következménye, akkor a notorikus csalók gyakorlatilag bármikor megpróbálhatják nem levonni a költségeket, ha húszból 19x nem jön be, akkor is ‘csak vissza kell csinálni’, ha egyszer bejön már megérte. Alapvetően fontosnak tartom, hogy a büntetőszabály elérje azt a funkcióját, hogy ne a figyelmetlenséget büntesse (vagy legalábbis ne az elsőt), de a másik végletet sem támogatom.

  7. Szerintem egyértelmű, hogy visszaengedni a dolgokat egy gesztus és nem elvárható cselekedet. Természetesen az ilyet nehéz megemészteni a hibázó játékosnak, de a kulturált versenyzéshez hozzá tartozik, hogy az ilyen helyzeteket is szó nélkül elfogadd.
    Bár a párhuzam picit távoli, de velem is előfordult már, hogy Ojuitlment raktam ki végül üresbe, mert a leszedés részét már drágította volna egy lent levő lap (nezopurafix). Nyilván sírdogálhattam volna, hogy had csináljam vissza (1-1nél történt és ki is kaptam e miatt). Egy életre megjegyeztem ezt a szituációt, így valószínű többet már nem fogok ilyen hibát véteni. A fairplay sokkal inkább a csalásmentes játékban és a kulturált viselkedésben kell, hogy megnyilvánuljon az asztaloknál és nem abban, hogy minden második mozzanatát 6x átvariálhatja az ember.
    Bár a cikkből kimaradt de a meccsleadásokkal kapcsolatban is érdekelne a véleményetek!

  8. Jancsár János:

    Sajnos ilyen ‘versenybírók közössége’ szintű témáról nem tudok, ha van ilyen, előlem jól titkolják🙂. Érdekes lenne egyébként egy cikk az ilyen helyzetekről, hogy hol ildomos óvni, mi az, amit illik megadni, mi az, amit nem. De akár az is érdekes lenne, ha mondjuk fiktív vagy megtörtént szituációkról írná le akár 5 különböző versenybíró, hogy ő mit döntene, és ez generálna egy vitaindítót.

    Egyébként erről a bírói etikai kódexről azt gondolom, hogy ezt érdemes lenne szélesebb körben is véleményeztetni, mielőtt megjelenik. Nyilván a kódexen egy kis létszámú (:)) munkacsoport dolgozik, legyen egy egzakt szabályrendszer ezáltal remek, de az etikai kódex jóval szubjektívebb, mint a szabályrendszer.

  9. Ez a “visszacsinálhatom” azért gáz, mert igazából azt hozod vele kellemetlen helyzetbe akitől kéred (ha megengedi veszíthet, ha nem engedi milyen rossz arc). A prágai wow EB-n volt egy ilyen szitu, hogy Varga Robi ellenfele megkérte, hogy visszacsinálhasson valamit, Robi megengedte, 1 körrel később Robi kérte ugyanezt, a srác nem engedte… érdekes🙂

  10. jetysfaction szerint:

    Hát ez az…pont ez volt az én gondom is, hogy nem mertem igazán agresszíven kiállni a mellett, hogy ‘márpedig kimondtad, ez így marad’, mert féltem, hogy abból hosszú távon is lehet konfliktus, meg esetleg én leszek szemét. Így végül elbuktam a meccset.

  11. @Bubu: megvitattuk. Kb ez volt az egyik legelso resz, ami elkeszult. Egyebirant pedig ezek a Kiado altal deklaralt kovetelmenyek az altaluk vizsgaztatott birokkal szemben az altaluk dotalt versenyeken. Ertelemszeru h a Kiado donti el, milyen szabalyok vonatkozzanak a birakra. Emiatt sem biztos h tarsadalmi vitara kell bicsatani az etikai szabalyokat. Egyebirant, mivel ez mar kesz es a Jatekvezetes egybehangzoan elfogadta, akar a Kodextol elkulonitve is megjelenhet.
    J.

  12. Nekem is az a véleményem, hogy ezt a visszaengedéses dolgot egy versenyen nem szabad elvárni a másiktól.Ha hibáztál benéztél valamit sajnos így jártál.Majd tanulsz belőle.Ok olykor és is szoktam élni vele és visszaengedek 1-2 dolgot,de általában szólok,hogy figyeljen mert kövit nem fogom.Elvárni pedig SOHA nem várom el senkitől, hogy visszaengedjen valamit.Nem a másikat kell ilyenkor cinkelni ha nem enged valamit vissza hanem jobban odafigyelni és maximum magunkat ostorozni(magunkba) kicsit.

  13. Szerintem is az a korrekt, ha inkább nem is kérjük a másikat, hogy visszacsinálhassuk, hiszen ezzel tényleg a szemben ülőt hozzuk kellemetlen helyzetbe.

  14. Én etikátlan játékos vagyok ezek szerint, mert egyes játékosok egyes paklijait fikázni szoktam a verseny közben. Ma is tanultam valami újat…

    És a toppdekkelési fázisban is néha elszakad a húr😀

    Jó az írás grat hozzá.

  15. Ákoshoz csatlakozva, néhány ordas malacnál azért nálam is elpattan vmi. A nemzeti bejutásom is egy ilyenen ment el (többek között), persze saját magam és a körülmények is ludasok voltak benne. Ellenfél 1 lapon él (Magányos torony kombó) 1-1 az állás. Kezemben volt egy Tiltott mágus, gyűjtöben Zajos léptek. Változóval játszik az ellen, ő következik, köv körben kb fixen kikapott volna. Kér egy válogatást eldobja a kezében lévő gittet. Húz két lapot, majd közli bocs. Mondom mi??? Erre rámesik a torony a délibábbal… Eztán elszakadt a cérna, addig 5/4em volt vagy 4/4. És ilyen történik. De ominózus eset volt az is amikor Erdős Viktor Ákossal játszott, aki kinekronozta 2 síkját a 3ból, majd egy Elmekaput használva a felő lap az utolsó sík volt, amit Viktor kitett és meg is nyerte velel hosszú távon a meccset.
    Vagy pl nálam, amikor egy Martian repertoár után 2 Haller ment ki a semmibe Nekron kapcsán…persze a 3. már elszállt korábban:)

    Na de ilyeneket lehetne írni napestig.

    Amúgy visszaengedést akkor szoktam engedni, ha kötelező lenne (pl húzz lapot, stb) persze max 1 kör elteltével.

  16. “Játszma után soha ne becsméreld ellenfeled játékát/pakliját!
    Játszma után soha ne becsméreld ellenfeled játékát/pakliját!
    Játszma után soha ne becsméreld ellenfeled játékát/pakliját!
    Játszma után soha ne becsméreld ellenfeled játékát/pakliját!
    Játszma után soha ne becsméreld ellenfeled játékát/pakliját!
    Játszma után soha ne becsméreld ellenfeled játékát/pakliját! ”

    Bár a cikked nagy részével egyetértek azért mindennek van határa.

  17. @MrPit

    2 Haller? Ugyan már… Várnai Peti ellenem 3 Hallert és 1 Búvópatakot tudott eldobni, és legalul volt a pakliban az utolsó nyerés az Óriássárkány személyében!😀😦

  18. Sírás, szövegelés, oltogatás nélkül unalmas a játék.

    “Behúúúúúúúúúúúúúúúúúúztad te kis mákos köcsög? Kijött a játéktudás.”
    Aki dal dekkel játszik, vagy szánalmas tekis kombódekkel, az meg bekaphatja, utálom mindkettőt, mint a szart. Szerencsére már nem kell hallgatni a szövegeimet a versenyeken🙂

  19. “Játszma után soha ne becsméreld ellenfeled játékát/pakliját!”

    Egy jó kis élcelődés vagy egy jó kis Bonyi féle sírás azért sose árthat🙂 Behúúúúúztad??? of the ügyileg.

  20. SZTORITIMEEEE
    Egyed Dávid ellen mindig elhangzott meccs előtt a „Jó, tuti nincs visszavonás”. Tíz perc múlva pedig általában „Jó, de ez az utolsó”. A jó szíved visz sírba, az, hogy kikaptam más kérdés. Juhász Ferinek is ismerős lehet, Nemzeti Korlátozás (Rob) vs 4 Követős Köd (Feri); ha jól emlékszem kb. mindent visszavonhattam, amit akartam. Aki nem érti miért, próbálja ki a matchupot, kb 0:10000 lesz az eredmény. Párágban más volt a helyzet, ellenfelem nekem már engedte a visszavonást, mondom az korrekt, ha tudtam volna, én sem hagyom neki. Van igazság, le lett utána húzva, mint egy halacska, de azért tanulságos. Abonyi Attilát már keményebb fából faragták, Szokatlan Ceremóniára nála csak egy lapot húztam, a bambiszemek és lelki zsarolás sem segített (Na g..milyen span vagy? #sadpuppyface). Ciki, mert előtte ezt eljátszottam már egyszer. Aranyi Ákos ellen még meg sem mertem kérdezni, olyan arcot vágott! A kedvencem Viktorral volt egy páros verseny, amikor ellenfelünk kijátszott valami hálós lényt amire nekem nem volt megoldásom, Viktornak meg volt. Miután megkérdezte, hogy visszavonhatja-e nyilván rávágtuk az Igen/Nem párost, amit követe az egymással farkasszemet nézés és erős arci gesztikulálás („te arra gondolsz amire én gondolok?”), lehet sokszor segítette a győzelmet hogy debilnek néztek az ellenfeleink. Bíró Tomi ellen megfordultak a szerepek miután megkérdeztem, hogy visszavonhatom; addig fajultak a dolgok, hogy ő győzködött, hogy vonjam vissza, én meg már hevesen ellenkeztem, szép!
    Első versenyemen Panyik Zoli ellen fordítottam fel sideolás közben a deckemet, a felső lap egy varkaudar pálinkára ragasztott sárga cédula volt, Cselvetés felirattal-> Mindjárt jövök.
    Sírni mindenki szokott, ér is, max. akkor idegesítő, amikor minden meccs végén jön kötelezően.
    Jó cikk DM!
    R

  21. “katatym mnesztikus transzformáció”
    Komolyan azt hittem hirtelen, hogy stroke-ot kaptam, amikor ezt megláttam. Még egy ilyen ocsmány, mordori nyelvet…

  22. Sajnálom h nem tértél ki arra a szerintem igencsak megosztó, részben etikai kérdésre, hogy mit csinálsz, ha külső szemlélőként hibát (rosszabb esetben csalást) látsz egy asztalon. Jó lenne ezt végre tisztázni, mert én el tudom fogadni mindkét álláspontot, de azt látom, h folyton leugatják azt, aki jelzi, h nem lehet azt csinálni, amit az egyik játékos éppen akar, holott csak a szabályok betartását segítette elő.

  23. Koranyig, ilyen esetben a bírónak jelezheted a szerinted hibának vélt vagy valós (csalás) dolgot.

    Beleszólni nincs jogod más verseny-játékába.

  24. Szerintem abba se,hogy ezt a bírónak jelezd. Hiszen nem tudhatod te sem biztosra,hogy azért lett leesszenciakapcsolva a kronotapír,mert nem tudta az illető,hogy nem lehet,vagy azért,mert be akarta próbálni. Most egy bíró meg odamegy,hogy ezt meg azt hallotta?

  25. Ha már a sztorik:

    Néha nálam is felmegy a pumpa, egyszer nagyon ez történt. Akkor éreztem, hogy ez a játék nagyon nem igazságos. Az ellenfelem alapjáraton ‘paklielőnyben’ volt, sok antimágiára épülő deckje egy kontroll jellegű pakli ellen. 1-1 volt az állás. Az első meccset elkezdi vmi eszméletlen kézzel, azt hiszem, végem, de azt éreztem, hogy taktikus játékkal visszahozom magam. Ezt követően betopdeckeli az egyik legjobb keresését/erőforrását, amikor már kezdtem azt hinni, nem áll sehogy. Innen simán el kellett volna hoznia a meccset, de elszúrta, ezáltal visszanegedett a játékba. Hibáját kegyetlenül kihasználtam, bár nem sok Ép-m maradt, de az angyalaim már fedezték az őrposztom, azt gondoltam, itt már nem lehet baj. Erre betopdeckeli az egyetlen paklijában lévő tömegirtást! Akkor voltam dühös, mert úgy éreztem, hogy a játék a lemákolt-visszahoztam-lemákolt-visszahoztam-lemákolt szériában ment végig az egész meccsen. Akkor közöltem vele a végén, hogy ‘ha sorba tehetted volna a paklid, akkor sem húzhattál volna jobban, mert úgyis elbalfaszkodtad volna’. Nyilván utólag én is bánom ezeket a hirtelen kijelentéseket. de a játék hevében benne van.

  26. Sztori…..
    Ennyév kártyázgatás alatt mát összejött néhány…..

    Egyszer egy pizzériában játszottunk az akkoriban uj Rage kártyával . Ez a Withewolf kártyajátéka vérfarkas sztorin alapul. (akkor még messze nem volt az Alkonyat cimű thras sorozat)
    Szoval játszogattunk a Rage-el és oda jöttek nézelődni páran köztük elég bűnöző kinézetű etnikum tagjai is.Kérdezték mi ez a kártya .Mondtuk nekik hogy vérfarkasokkal kell játszani egymás ellen.Egyből elhuztak mintha megijedtek volna ……
    Vásárhelyen meg a késdobáló vandéglőben egy versenyen átlag 2-3 részeg helybelinek kellett elmagyarázni hogy mi is ez a HKK.Egyszer össze vesztek a biliárdon és majdnem egymáshoz vágták a szeneskályhát…..na az bulis verseny volt……:)

  27. Egyetértek a cikkel. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy ha valaki egyértelműen nyerésre áll akkor ne próbáljon meg még bírót hívni evidens dologra hogy a bíró a kavarodásban beítélhesse rosszul is és amúgy is nyerne mégis ezt még jobban etikátlanul megerősítse ezzel.

ÉN IS HOZZÁSZÓLOK!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s