Közösség vs. játékélmény

Vajon melyik tényező kerül előtérbe hosszú távon?

Ha valaki kezdő játékosként belecsöppen a HKK világába, eleinte minden bizonnyal csak kapkodni fogja a fejét, annyi újdonság zúdul rá hirtelenjében, így alapvetően elmondható, hogy a legtöbbekben kezdetben a kíváncsiság kielégítése tartja fenn a HKK iránti érdeklődést. De vajon mi történik a későbbiekben?

Sajnos vannak olyan szomorú esetek, amikor a kezdeti érdeklődés érthető mód alábbhagy, és mivel a játékost nincs mi benntartsa a játékban, ezért a HKK iránti szerelem szép lassan elmúlik, a kártyák pedig bekerülnek valamelyik polc mélyére. Aki azonban túljut ezen a kezdeti akadályon, az az esetek többségében két dolog egyikét tudja megnevezni, mint legfőbb motivációt a játék folytatására, hosszú távú űzésére. Ezek:

  • a játékélmény: élvezi a HKK-t, mint játékot, jó esetben azért, mert sikeres benne
  • a közösség: szereti a HKK-sok társaságát, a személyes kapcsolatok fontosak számára

a_kozosseg_erejeA legjobb természetesen az, ha mindkét dolog jelen van, hiszen ilyenkor még szorosabb kapocs alakul ki köztünk és a játék között. Miután azonban két, egymást tökéletesen kiegészítő elemről van szó, ezért nincs különösebb “gond” akkor sem, ha valakinél az egyik dolog dominál. Hiszen könnyen előfordulhat például olyan, hogy valaki annak ellenére is képes hosszú távon élvezni a HKK-t, hogy nem ér el komolyabb sikereket, de szeret a “csapat” tagja lenni – vagy épp ellenkezőleg, nem mondható igazán közösségi embernek, de a sikerek bőven motiválják őt a folytatásra.

Mindezt valójában egy kérdés felvezetésének szántam, arra vagyok kíváncsi ugyanis, hogy ha csak egyetlen dolgot választhatnátok, akkor ti mit mondanátok? Mi az, ami miatt még mindig HKK-ztok, a játékélmény vagy a közösség? Kíváncsian várom a kommentjeiteket!

Csető Zsolt

17 thoughts on “Közösség vs. játékélmény

  1. Kb. fele-fele arányban.
    A játékélmény nálam mondjuk nem abból áll, hogy sorra nyerem a versenyeket, hanem hogy a paklikkal, amikkel játszom, szeretek játszani🙂

  2. Ja a sör is fontos.
    Barti+1

    De amúgy sztem a játékélmény az elején a fontos hosszútávon a közösség ami megtart(hat)ja az embert.

  3. Közösség.
    Ez fogott meg, tartott itt. Soha nem leszek első asztaloknál játszó játékos, de nem is baj, mert a közösségi élmény, a hangulat, egy jó beszélgetés a játékosokkal bőven kárpótol az esetleges kudarcokért a játékban.

  4. A barátaim régen abbahagyták a játékot, már csak néhány haverom van a “páston”, Így jelenleg a közösség egyáltalán nem meghatározó szempont, ha néha a játékot választom.🙂

    Ha csak egyetlen dolgot választhatnék, akkor azt mondanám, hogy nálam a játékélmény, a kikapcsolódás a HKK-zás mozgatórugója.

  5. Vidéken szerintem a közösség. Legalábbis itt Pécsen nagyon jó a társaság…És mindig b*szogatnak,hogy ne hagyjam abba🙂

  6. Ez egy nagyszerű, páratlan játék, és kiváló időtöltés. Én nem is játéknak, hanem hobbi- (esetleg verseny-) sportnak tekintem, akármilyen furán is hangozzék ez. (Mondjuk a csapatjátékokat is lehet sportként űzni, ezt aláírom.)

    Miért inkább (elme-)sport, mint játék?

    Először is, mert kell hozzá kitartás, nem is kevés. A versenyek pedig külön állóképességet, és kondíciót igényelnek, ami azért természetesen fejleszthető.
    Másodszor, mert a felkészülés, és a tesztelés az edzésekkel áll nagyon komoly hasonlóságban.
    Harmadszor a már említett verseny, minden aspektusában pont olyan, mint egy sport-megmérettetés.
    Persze van, aki ezt a “sportot” hobbiszinten űzi, és van, aki versenyszinten, de akár így, akár úgy tesz, kiváló időtöltés. Ez nem is lehet vitás!

    Ha így tekintjük, akkor engem a játékélmény húz a kártya mellé.

    Ugyanakkor a HKK egy nagyon szűk (de reméljük, hogy egyre táguló) személyi kör játéka. Az pedig, hogy a 40+ éves, és az alig tini player egyazon asztalnál ülve ugyanazt a csodálatos játékot játssza, mindennemű alá-fölé rendeltség nélkül, fantasztikus dolog.

    Hogy Hobo-t idézzem: “Megtanít gondolkodni, jó ízlésre és tiszteletre nevel.”

    Ha pedig így tekintem, a társaság is nagyon fontos. Számomra minden nap ünnep, mikor eljutok egy versenyre. Ilyenkor el tudom felejteni a gondjaimat, épp ezért minden pillanatát próbálom feltöltődésre használni, és hogy mennyire komolyan veszem a játékot, az bizonyítja, hogy igyekszem nagyon alaposan felkészülni ezekre a napokra.

  7. Egy kezemen megszámolni se tudom, hogy hányszor hagytam abba, mégis valami mindig visszahúzott. Kell az embernek egy hobbi, na!
    Ráadásul ez a hobbi közel rentábilis, vagy legalábbis hobbik terén az igen olcsók közé tartozik. (Jól érezheted magad UR-ek nélkül is, illetve ha szükségesnek érzed egy versenyhez, az már befektetésnek minősül, hiszen növeli a várható nyereményed.)
    Maga a közösség tíz év távlatában rengeteget fejlődött. Engem pl. már nem tud aggasztani, ha kikapok egy meccsen, illetve hogy legtöbbször a középmezőnyben végzek, és elmúltak az általam sokat emlegetett “Sass idők”, ahol minden vesztett forduló után deckcheckeltek a profi asztalokon. Jó ez így, ahogy van. Mondhatni minden játékosnak megvan a maga szezonja. Nekem is volt egy 2004-ben a tekikkel.
    Mégis a fő szempont a társaság, és ehhez nagyon sokat kellett érnem, hogy megértsem. Elég csapongó személyiség vagyok, emiatt nem is alakult ki komplex baráti köröm, de valahogy mégis sikerült kialakítani a HKK által. Kötődtek életre szóló barátságok [Bonyi, gyere vissza :'(], volt hogy 2010-11-ben MINDEN második pénteken összejött a NYAN csoport “tesztelni”, ahol a 12 órából, ha 2-t kártyáztunk. Aztán az idő meg az élet másfelé terelte útjaink, de itt még mindig össze-össze találkozik az ember olyan barátokkal, akik vigyáztak rá, amikor még a csöves is kijelentette, hogy: “ilyen részeg embert, ő még életében nem látott”.
    Tehát sokkal többet köszönhetek a játéknak, mint magát a játékot.
    OFF-ként még annyit fűznék hozzá, hogy a toborzásnak lehetne egy veterán vonulata, ahol régi játékosokat megkeresve nosztalgiarendezvényként valami ókieggel lehetne játszani. (Ebbe belefér egy draft, majd abból helyszínen cserélgetve különböző formátumok. Díjazásként pedig nem HKK, de akár ahhoz kapcsolódó tárgyi nyeremények, illetve a kiegek toborzásba visszaforgatásaként a nevezési költség csökkentése.)

  8. Nálam kb. egyformán erős mind a kettő. Ha csak az egyik lenne fontos (vagy egyik sem), akkor abba hagynám a játékot.

  9. Engem senki nem vádolhat azzal, hogy a nyereményért játszok… Viszont pl. Egy JuFe vagy Dév elleni meccs miatt nekem megéri felkelni szombat reggel😀 (Elnézést, hogy kiemeltem embereket)

  10. nekem is kb. egyformán erős a kettő

    ha tetszene a játék, de nem lennének jó hangulatúak a versenyek, akkor nem hiszem, hogy szívesen mennék a versenyre
    és fordítva, bármilyen jó hangulatú lehet a verseny, ha maga a játék már nem tetszik (mondjuk az is igaz, hogy ilyen esetben azért bontottakon, draftokon szerintem azért látható lennék, de reméljük, sose fogok elpártolni a játéktól és maradok rendszeres játékos)

  11. Mind a kettő nagyon fontos szerintem, de a közöség felé egy picit jobban billen a mérleg. Kevés ilyen jó “gamer” közösség létezik.

ÉN IS HOZZÁSZÓLOK!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s