Jövök? És most? Most már én jövök?

Brainstorming, deckswap, pure luck – avagy hogyan nyertem meg a hétvégi hagyományos versenyt a Dungeonben.

Azt kell mondanom, hogy a tavalyi Nemzeti után a második félévben nem igazán találtam a helyem, nem volt kedvem versenyezni, hiszen teljesen beállt (stabilizálódott az akkori) meta, nem voltak új paklik, csak az unalomig játszott koncepciók, éppen ezért vártuk olyan sokan a Mágusok alkonya megjelenését. Ahogy olvastuk az előzeteseket, bontogattuk a paklikat, rögtön kezdődött a flesselgetés, mit hova próbálhatunk majd be, mely lapok lesznek koncepcióteremtőek, és melyek férnek majd be már meglévő paklikba. Rengeteg olyan kártya került a látóterünkbe, amiken látszik, hogy jó, csak nem igazán találtuk még meg a helyét. Ilyen volt a Kronomágikus homokóra is, de ne rohanjunk ennyire előre.

Péntek délután még annak a Villámháborús paklinak a hagyományosított változatát teszteltem, amivel a Beholderes versenyen is indultam, de megmondom őszintén, nem szeretek kétszer egymás után ugyanazzal játszani, meg nem is éreztem most igazán azt, hogy nekem ezzel kellene aprítanom, és mivel DM-nek még nem volt paklija, ezért azt beszéltük meg, hogy ő fog vele játszani. Így én maradtam pakli nélkül, de csak kb. 3,7 másodpercig, ugyanis egy olyan lap ugrott be, amit már a megjelenés óta kinéztem magamnak, a fent említett időmérő eszköz. A MA sealeden még Képmással flesseltük az “addig jövünk amíg van paklink” effektre, időközben viszont bevillant, hogy hopp-hopp, ezt Kumulatív szimmetriával bizony nagyon könnyen lehet végteleníteni, csak be kell varázsolni két ilyet a gyűjtőbe. Így hát egy kiadós KFC-zés után otthon neki is álltam a pakli összehegesztésének. Először arra gondoltam, hogy egy amolyan good-stuff Korlátozást kellene összerakni, amiben benne van a kombó, azonban ahogy próbáltam párat húzni a paklival egyszerűen túl sok volt a blank, amivel nem tudok megindulni, így a pakli teljes fordulatot vett, az egészet megpróbáltam a kombónak alávetni. Ha végiggondoljátok, tulajdonképpen nincs másra szükségünk, csak arra, hogy minél gyorsabban leégessük a paklinkat, és onnantól kezdve easy gg, vagyis más dolgunk nincs, mint egyesével ledotolni valamivel az ellenfelet.

A kombó elemek tehát adottak, 3-3 Kronomágikus homokóra és Kumulatív szimmetria (lehet, hogy soknak érzitek a sárga vízióból a maximális darabszámot, de szükség volt rá ennyi semmizéssel játszó metában, illetve a kereső képessége is nagyon erős volt). A pakli összerakását tehát a gyűjtőgeneráló lapokkal kezdtem a kombó után (ja igen, azt azért hagy tegyem hozzá az egészhez, hogy váznak JuFe vízió pakliját vettem alapul, mert lehet, hogy ért hozzá a srác, és tudja, hogy egy ilyen paklihoz mi kell igazán), a legjobbakat igyekeztem összeválogatni, végül ők kerültek be a pakliba: A csontkupola ura, Megrontott lélek, Lidércúr, Lidércharcos, Morgan rontása, Óriás patkány, Jég bogyola. A pakli dinamikája amúgy nagyon jó volt, és ha megfigyelitek, hogy a fenti gyűjtős lapok közül bár sok 2 VP-ért jön, egy kis manatermeléssel már az első körben ki lehetett pörögni. A legmegfelelőbb kártya volt erre Suu’zy csillogása és a Búvópatak (sajnos utóbbiból csak 1 db állt rendelkezésre, utólag 2, de inkább maximális mennyiséggel játszottam volna), hiszen az alapstratégia az volt, hogy egy 0 vp-s manatermelést és egy 2 vp-s gyűjtőgenerálást kell megtartani, és ezzel tempófölénybe kerülve viszonylag könnyen meg lehet nyerni a játékot. A deck lényegében “készen is volt”, már csak ki kell egészíteni 45 lapra. Ha ilyesmi paklival indulok egy versenyen, akkor én mindig bepréselek valahogy Lélekgyűjtőket is: az egyik kedvenc lapom, amikor kicsit kifulladunk, pont annyit ránt rajtunk, hogy újra meg tudjunk indulni és be tudjunk pörögni (és mivel a manatermelő víziók ugye körönként csak egyszer használhatóak, ezért az a nüansznyi plusz VP is sokszor kihúzhat a bajból). Ha már Rhatt, akkor A felejtés ára, a másik kedvenc vízióm (bár a Világégés megjelenésekor nem tetszett ez a lap, azóta a Korlátozásos és Legfőbb követős paklik egyik legjobb fegyverévé vált, és bár sokan nem szeretnek hárommal játszani belőle – mondván sok, ne húzz kettőt stb. – én valahogy beerőszakolom, egyszerűen kell). A paklit végül stabilizáló víziókkal fejeztem be, belőlük egy-egy fért be a pakliba (kivéve magából a Víziók lapból, belőle kettőt használtam), A hallucináció börtöne, Tünékeny csábítás, Képzelt háló, Hosszú álom. Az utolsó két helyre pedig két Techiánaflux került, ha húzok megtartom és nem égetek lapot, ha nem húzok akkor meg középjátékban azt is lehet szimmetriázni.

A pakli

szabálylap: Korlátozás

3 Kronomágikus homokóra
3 Kumulatív szimmetria
3 A csontkupola ura
3 Megrontott lélek
3 Lidércúr
3 Lidércharcos
3 Morgan rontása
3 Óriás patkány
3 Jég bogyola
3 Suu’zy csillogása
1 Búvópatak
3 Lélekgyűjtő
3 A felejtés ára
2 Víziók
1 A hallucináció börtöne
1 Tűnékeny csábítás
1 Képzelt háló
1 Hosszú álom
2 Techiánaflux

45 lap

Az első fordulóban Barti volt az ellenfelem, Rox, a csontok ura (kedvenc) paklijával játszott, ami azért egy kicsit stressz, ha húz egy permanens csonttermelést (Niol vagy A túlvilág nagykövete), és bár alapból játszott Quwarg hangyabűvölővel, még ez sem volt elég, az első játékban megjelent a kombináció, a második játékban pedig egyszerűen nem húzott csontos lapot, csak a sokadik körre, amire már késő volt: 14-ből nullába lőttem magam (követőt szedtem, hogy egy Csontkupolával ne tudja coutnerelni a szimmetriát), Lélekgyűjtővel egybe gyógyultam, majd kipörgött a végtelen. A harmadik játékban kikaptam egy első körös Nioltól. A következő ellenfelem egy új játékos, Csabi (soniqfish) volt, ő Villámháborús szirénes-teknősös paklival próbált az utamba állni, itt az volt az előnyöm, hogy ő még nem ismeri igazán a metát, az első játékban például anti-mágiát kért, így a második körben kipörögtem, és bár side után sem tudott igazán mit kezdeni a paklival, hősiesen küzdött, remélem, hogy sok versenyen találkozunk majd még! A harmadik meccsen mester és tanítványa ki-ki küzdelem zajlott, ugyanis a sors úgy hozta, hogy Marcikát és a Sheran követős teknősöket dobta a gép, Marci azt kérte, hogy egybe dobjuk, ő dobott nagyobbat, így ő kezdhetett kétszer, ami azért stressz, hiszen ha egy tempódekk kétszer kezd, nincs sok esélyünk. A szerencse amúgy úgy néz ki, hogy párfogásába vett, hiszen Marci elfelejtette azt, hogy a Szánalmas teknős újrahasznosítása az ellenfél gyűjtőjéből is tud visszatekerni, ennek 1:1-es állásnál volt óriási jelentősége, amikor kb. 15 lapot tudott volna megoldani egyből – mivel ezt nem tudta, így nyertem.

Ezek után a negyedik fordulóban Valler doki Hálócsapdás (!!!) kontrollja ellen játszottam, ami enyhén szólva meglepő választás volt, bár a jelenlegi brutálisan pörgős metát nézve (és az eredményt) mindenképpen jó, nagyon jó meccseket játszottunk, és bár doki húzott Szökőkutat, 1:0-s állásnál hibázott egyet, ugyanis a Szökőkút mutatása után eltoltam egy Képzelt hálót, így azt nem tudta kirakni. Ám mégis az volt a döntő, hogy a paklimban maradt utolsó kártya a harmadik Felejtés ára volt, amivel pont 5-öt tudtam sebezni – pont annyit, amennyiben ellenfelem élt. Az ötödik fordulóban Elekes mester jött szembe, szintén Villámháborúval, ő is anti-mágiát kért, aminek az lett az eredménye, hogy az első köröm után még kétszer jöttem, neki nem volt asztala, és 1-ben élt. Kezdtük a másodikat, itt már Gabi hálót kért, viszont egy óriásit hibázott: a második lapom egy Kronomágikus homokóra volt, amit megakadályozott egy Fürge manóval – a probléma, hogy egy szimmetria és egy másik homokóra is pihent a gyűjtőmben. Ha nem csinálja meg, akkor végtelenszer nem tudok jönni (nem volt rá manám), de valószínű két kör múlva pont van a meccs végén. A döntőbe tehát veretlenül kerültem, és Makó G. ellen játszottam, ő a szokásos Zarknod bilincses lényes kontrollját hozta, viszont egy veresége már volt eddigre. Az első játék túl sok izgalmat nem tartogatott, kikaptam egy Szökőkút-Manifez párostól. A második játékban Gergő hibázott egy nagyot, megint húzott Szökőkutat, ezúttal viszont kirakta az asztalra, nem csak mutogatta, viszont ekkorra már lent volt egy Jég bogyolám, aminek elfelejtette a leszedős képességét, így kipörögtem a következő körben. Az utolsó játék igencsak vicces volt, egy Techiánaflux-szal indítottam, amire kirakott ő is egyet, amivel megakadályozta a bogyolát. Jön, leszedi egy Méonech fürkésszel az enyémet, passz, húzok egy fürkészt, dobatom a kezét, jön, flux, jövök, fürkésszel leszedem a fluxot. Aztán ő blankot húzott, én pedig egy generálást, amivel meglett a végtelen. Így veretlenül, óriási szerencsével sikerült behúzni a versenyt.

Próbáljátok ki a paklit, vagy fejlesszétek tovább, vagy találjatok ki valami újat bele – sok sikert mindenkinek!

Dév bácsi

Hírdetés