Vendégcikk – Drakolderek menetelése a Veszélyes fajon

Kalugyer Roland beszámolója a Beholderes második helyet követően.

A szombati amatőr Veszélyes fajon – meglepetésre sok esélyesebbnek tartott paklit maguk mögé utasítva – két dobogós helyet is elcsíptek a korábban alig látott triklem drakolderek. Az egyik koncepció gazdájaként írnék most a versenyről, és az arra történő felkészülésről.

A verseny előtt szinte biztos voltam benne, hogy nem szeretnék játszani se a korábbi nagy kedvenc éjfattyakkal, se az utolsó Blogoson használt pókokkal. Előbbire szinte már mindenki készül side-ból, ráadásul a Lassan járj! drágítása is évről-évre egyre könnyebben körbejátszható, arról nem is beszélve, hogy más járjas deckek (vérfarkas, Chara-din fattya) jobb tempót tudnak menni követő nélkül. A pókokhoz egyszerűen nem volt kedvem, ráadásul legalább 2-3 szuboptimális lapot be kellett volna erőltetni a listába a 30 lapos korlát miatt.

A szerdai Excelsioros főpróbára/versenyre végül egy Semleges csatamezős teknőssel készültem, amit láttam már korábban több versenyen, legutóbb Erdős Viktor darált le vele az egyszínű pörgős Blogoson. Sajnos nekem aznap csak 50 százalékra voltak jók, mert vagy lepörögtek az első két körben, vagy nem tudtam beleszólni valamilyen olcsó lappal az ellenfél körébe. A szabálylappal viszont elégedett voltam, így péntek délelőtt nekiültem, hogy kitaláljam, miként tudnék egy egyszerre tempóorientált, de a játék minden szakaszában stabil dekket összehozni a narancssárga lap köré.

Általában hajlamos vagyok egyes lapoktól elindulva kitalálni, hogy mivel is szeretnék játszani. Ahelyett, hogy egy bizonytalan erejű koncepcióba próbálom a legerősebb lapokat összeválogatni, több értelme van szerintem a hagyományos környezetben is bizonyított, erős lapokra építeni. Így hamar beugrott, hogy mennyire durva lehet ezen a lényközpontú formátumon egy Guolg császár, ami ütőlényként és asztaltakarításként is kiváló, ráadásul spellcounter nem fogja, valamint a Drakolder negátor, ami a lényes bilincs egyik legjobb lapja. Fajon szinte mindig lapcounter lesz, mert sárgából a drakoldereken kívül még a gnómok vannak, amivel nagyon kevesen játszanak (nem ok nélkül), de ha leszedni kell vele, akkor is brutális. Nem ritkán három lapot old meg az ellenfélnél: amit leszed/counterel, leüt egy kisebb-közepes lényt az őrposztban, majd esetleg még egyet védekezésből, vagy le kell szednie az ellenfélnek.

Így a választás végül a triklem drakolderekre, és velük együtt a játék egyik legerősebb színére esett. Segített a döntésben, hogy rendelkeznek egy olyan helyszínnel, amivel nem botorság alapból is játszani. Kevesen ismerik, pedig a Drakolder citadellával egy kvázi beépített Kyorg tudást tudunk megnyomni körönként, ez pedig az olcsóbbítás, rezisztencia és sebzésnövelés mellett hihetetlen tempó- és lapelőnyt adhat egy olyan ellenfél esetében, aki nem tudja leszedni onnan hamar egy másik helyszínnel. Mivel a használható drakolderek jelentős része 3-4 VP-ért jön, ezért elsőre egy másik OP lapot is megpróbáltam a koncepcióba erőltetni: Trinigan manakonzervátora még mindig az egyik legbrutálisabb első-második körös erőforrás, nem véletlenül utálják még manapság is sokan a szebb napokat is látott Szúnyogírtásos decket. Ez a vonal azonban már a lámpa ellen is tévútnak bizonyult: 4 lapos kezdésnél a lehető legritkábban jön ki jól a konzerv, a szimulált kezdőhúzásokból talán minden 4-5 alkalommal tudtam volna elindulni – ha egyáltalán létrejön a lap. A nem kevésbé erős Szúnyogirtás már bele se fért, mert a fajos korlát miatt muszáj volt használnom Drakolder testőrt és Lomha morfot is. Nem csupán kényszerűségből: a morf kiválóan megvéd az első körökben a már sokat emlegetett lepörgéstől, a testőr pedig egy személyben védelem, őrposzttorlasz és speciális keresés, mindössze két manáért. Nem szerettem volna kockáztatni, hogy a versenyen akadozik majd az egész alapötlet, így a dekk gerincét raktam össze előbb, és csak utána a körítést.

3 Drakolder negátor
3 Dezintegrátor
3 Drakolder poronty
3 Drakolder varázslat
2 Drakolder citadella
3 Brutális morf
3 Alvó drakolder
3 Lomha morf
3 Drakolder testőr
2 Alakváltó ősköd
2 Guolg császár

Sok mindent nem kell magyarázni, a Poronty és a Dezintegrátor szintén lapelőnyt biztosító kártyák, az Alvó drakolder lehet VP-túltengésnél brutális ütőlény, de asztaltakarítás is. Amiből nem játszottam maximális darabszámmal, abból természetesen 1-1 darab figyelt a side-ban, hogy a kivett 7 lap után még legyen esélyem találkozni velük. De mi értelme Guolggal és Negátorral játszani, ha úgyis kiveszik a játék elején? Ha egy mezőből tud az ellenfél jól kivenni, akkor az nincs jól összerakva. Így a kötelező lényes-kontroll szekció mellé olyan lapokat választottam, amik már az első köröktől megakadályozzák, vagy lelassítják az ellenfél terülését, tanulva a nem ritkán tempótlan tekis próbálkozásból.

4 Időlassító
3 Ősi béklyó

Időlassítóból csak a fix 52 lapos pakli miatt nem játszottam maximális darabszámmal, de így is elég volt. Egy első körös laphátrány nélküli háló álomkezdés egy olyan paklinak, aminek eleve ez az ideális sebessége. A Béklyó szintén hibátlan az első körökben, később pedig el lehet dobni a citadellának és a Guolgnak is.

3 Sebzett vérfarkas
3 Fürge manó
3 Techiánaflux
3 Solisar aurája
3 Kyorg tudás

A maradék 15 lapból szedtek ki az ellenfeleim a leggyakrabban, teljesen érthető módon. Számítottam is rá, hiszen ezen a formátumon egy Flux-Béklyó kezdés nem ritkán azt jelenti, hogy nyertél. A Sebzett vérfarkas és a Fürge manó is azt tudták általában, hogy nem jön létre az első lényed, aztán még oldd meg az enyémet is. A Solisar pedig nagyszerű lapcounter egy olyan fajos metában, ahol a Raia/Elenios párost csak a bajosan összerakható szirének, illetve az ellenünk Villámháború nélkül, viszont 4 színből kiálló manók képviselik.

Side-ból készültem tekik, moák és éjfattyak ellen, de ezekkel szerencsére nem találkoztam, a Most már elég viszont gyakran bekerült a dekkbe, 2 Domináns morffal egyetemben.

Az első fordulóban Moldován Peti A bőség zavara + Átkozott követős manóit dobta a gép – meseszerű kezdés. Az első meccs szinte evidens győzelem volt, hiszen 6 helyett 3 lappal kellett indulnia, ráadásul a manók fizikailag is gyengébbek voltak az én lényeimnél. A másodikban hamar brutális lapelőnyre tettem szert: védekezésből és első körben manából is eltoltam egy-egy Kyorg tudást, majd a második körben húztam még egyet… Inkorrekt, de ez van. Nem zavart, hogy cserébe nem nagyon volt VP-m eleinte, hiszen a Drakolder varázslattal rendszerint ingyen tudtam bármit leszedni, és ezt a verseny során gyakran meg is tehettem. Drakolder poronttyal mindig jó buli előhúzni, ahogy Kyorg tudást is. A harmadikat némi szerencsével hozta, egy Lélektraszportálással (!) nemcsak megoldotta egy Guolgomat, de kapott is egyet, és megoldás híján hamar összevert.

A másodikban Schmidt Edit Zarknod börtönös sziréneit kaptam. Mivel igazán kis lényekkel nem játszottam, így örültem is neki, de sejtettem, hogy elég kontrollos lehet a paklija fennmaradó része. Ennek megfelelően elég kiegyenlített volt az első meccs, majd’ fél órán keresztül hol egyikünk, hol a másik állt jobban, majd a topdeckeléshez érve Edit egymás után kétszer is Szánalmas teknőst húzott, míg én Sebzett vérfarkast és még valami erős lényt – innen már megvolt. A másodikban legjobb emlékeim szerint némi síkcsatába is belebonyolódtunk, de lejárt az idő, így továbbra is veretlen voltam.

Ezután Simon Richárd Zarknod börtönös xenóit kaptam ellenfélként. Itt az első meccsen alaphangként védekezésből kaptam egy Torqant, én meg sikítófrászt, mert rájöttem, hogy alapból csak a Drakolder varázslat tud Semmizni – nagyon nem szerettem volna úgy kikapni, hogy minden lényem a tartalékban szundikál, míg bucira verik a fejem. Innen azonban elég pofátlanul mákoltam: szinte minden lapja kapott countert, hol egy Fürge manó, hol egy Sebzett vérfarkas érkezett. Hamar bejött egy Drakolder testőr is, akit már fel tudtam tolni az őrposztba védekezni, mert pont nem ütötte le a Torquant, viszont cserébe az se volt képes kinyírni őt. Így szép lassan el tudtam ütögetni mellette a győzelemig. A másodikban egy korai Xenó arctámadó szétdobatta a kezem, de valahogy vissza tudtam jönni egy Guolggal annyira, hogy eljussunk a topdekkelésig, ahol hol egy Negátor, hol egy azt másoló Alakváltó ősköd partiban tudott tartani. Valahogy ezt is behúztam, a harmadikban viszont már nem volt esélyem, reális 2-1 született.

Drakolder vs. drakolder! Szerintem ilyen se volt Veszélyes fajon még soha, Kállai Máté is jobban örült volna, ha ez így marad, mert Moldován Petihez hasonló ő is jelentős fórt veszített a szabálylapja nélkül (A fókusz meglelése mellett Átkozott követőzött is, így három lapból kellett indulnia). A versenyt megelőző nap egyedül ellene teszteltem a decket, ami akkor még több sebből vérzett, viszont szombatra sokat csiszolt rajta. Így az első meccsen hamar azon kaptam magam, hogy gyengén állok, telepakolt őrposzttal terrorizált. Mivel azonban ő játszott Manakonzervátorral is, így gyakran meg kellett mutatnia a kezét, így mindig tudtam, mit érdemes megfogni-leszedni. Így idővel felül tudtam kerekedni rajta. A másodikban megpecsételte a sorsát egy védekezésből és egy simán kirakott Techiánaflux, így arra játszott, hogy elpasszolgatja az első pár körét, majd 10 VP környékén kiszórja a kezét, amiből csak két lapot tudok majd megfogni. Viszont a lapelőny nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is nálam volt, így egyszerűen túlcountereltem Sebzett vérfarkassal és Drakolder varázslattal. Talán vannak, akik szerint ez a kontrollozás nem illik a faj versenyhez, de ma már minden pakli vagy a gyors darálás vagy a kontroll felé hajlik, és még mindig az utóbbi az, amivel stabilabban lehet kezelni nehéz játékszituációkat.

A döntőben az addig szintén veretlen, az elmúlt hónapokban kimagasló eredményeket hozó Sziklai Krisztiánnal mérkőzhettem meg, aki Roxos nekromantáival még akkor is nehéz ellenfélnek tűnt, ha a követőjére nem számíthatott. Az első meccsen pár kör után már láttam, hogy sajnos idáig tartott a szerencsém: hiába húztam be sorban a jobbnál jobb kontroll lapjaimat (mindketten egy-egy Techiánaflux-szal kezdtünk), a drakolderekből a morfokon kívül semmit sem láttam, így az asztalon egy elvesztett counterpárbaj után behozhatatlan hátrányba kerültem. Side-ból beugrott Sir Rasolphius és a Most már elég, előbbit sikerült is behúzni – sajnos ez is egy Flux áldozatává vált. Krisz hamar elhelyezett egy A csontkupola urát az asztalon, amit 2 körig nem tudtam rendesen megoldani, így hiába daráltam a csontvázakat és A túlvilág nagyköveteit, mindig visszajöttek. Aztán nagyjából a halál szeléből jöttem vissza egy Alvó drakolderrel, ami 5 lapot leszedett tőle (a teljes asztalát), a nagy comebackhez ez kevés volt. A kör végén húztam még két lapot egy Kyorgra, ha bele tudok szólni a körébe, talán van esélyem. Citadella-Dezintegrátor. Köszönöm a játékot. (A harmadikat azért elhoztam, annak ellenére, hogy egy kicsit be is rage-eltem, egy Most már eléggel lesöpörtem az asztalt, majd leütöttem.)

A második helyre azért jók voltak a sárga bestiák, de igazán kevesen múlott, hogy versenygyőzelemre is jók legyenek. Mindenkinek ajánlom kipróbálásra a decket, mert bár fajon kívül nem érzek benne ekkora kraftot, ezen a formátumon érzésem szerint hosszabb távon is egy konzisztensen erős koncepció lehet belőlük.

Kalugyer Roland

Hírdetés