Egy friss profi őrlődései

Elakadtam, baj van.

-Csáo. Ráérsz egy picit ?

-Csoki. Ma csak ha nagyon SOS, holnap vizsgázom aztán fókusz ezerrel.

-Csak annyi lenne, hogy ki szeretnék szállni.

-Micsoda? De miért? De tábor? Meg hatalom kártyái, gyűjtsd és játszd?

-Rájöttem, hogy nem az én világom ez az egész. Ami nem megy azt ne erőltessük.

-Sajnálom, hogy csak így feladod.

-Hát, talán ez lesz a legjobb.

-Én azt mondanám, tolj egy olyan hónapot, amikor csak HKK-val foglalkozol, elemzel, pakli leírásokat olvasol, stb…

-Köszi a kedves szavakat de ez nem így megy. Ez az év tökéletesen prezentálta, hogy nem nekem való. Ez nem nekem való. F*sza a társaság meg minden a játék is csak egyszerűen nem megy. Nem kell erőltetni, felesleges beleölni pénzt, ha nincs semmi eredménye. Ez ennyi. Sajnos el kell ismerni, ha az ember valamiben nem jó. Jobbnak érzem most kiszállni, mint később ugyanígy.

Ez a beszélgetés játszódott le köztem és egy nem túl öreg motoros, sőt viszonylag friss profi játékos között kedden, és úgy gondoltam néhány gondolatot megér egy ilyen cikk, hátha tudtok belőle építkezni a közeljövőben. Én 2007-ben kezdtem el aktívan versenyezni, januárban volt az első versenyem, egy D-s hagyományos verseny volt (az első évemben szinte csak ilyen versenyre jártam) ahol amolyan szedett-vedett Manafamiliárisra építő életjelzős lead_lassan_jarjpaklival ugyan, de a középmezőnyben végeztem. Utána pár hónap teljes sikertelenség, majd Pohner Ádám segítségével sikerül egy 14. helyet elcsípnem Lassan járj!-ra építve amire nyilván lehet mondani, hogy nem nagy szám, de mint amatőr játékos nagy lökést adott az első olyan hely, ahol a top egyharmadban végeztem, az rákövetkező versenyt pedig meg is nyertem. A mai napig emlékszem, hogy mennyire boldog voltam utána. A következő verseny előtt sokat gondolkoztam, hogy mivel lehetne meglepetést okozni, és a kezem ügyébe akadt a jó öreg A gyík lesújt nevű csoda, amiben szinte biztos voltam, hogy jól fog működni, mert tomboltak az Összeesküvéses kontrollok, és egy ilyet elcsípni bizony nem kis mulatság, kb megfordíthatatlan előnyt adott. A versenyen közepes eredményt sikerült csak hozni, nem voltam elkeseredve, csak a verseny után elég erősen ki lettem nevetve az elképzelés miatt egy akkori profi játékostól, pont attól, aki behúzta a versenyt, meghallgattam a „Na mi van gyíklesújt, nem jött össze?” meg hasonló gúnyos mondatokat – nem voltunk jóban, ez nem az féle oltogatás volt. Két lehetőségem volt, vagy elbattyogok és „lehúzott sz*rként végzem a klotyóban” – istenem, a Csillagközi inváziót mennyire szeretem! – vagy még többet, még keményebben fogom tesztelni a paklimat és több munkát rakok bele, plusz megpróbálom a saját hibáimat megérteni és tanulni belőlük. A következő versenyt újra megnyertem, rá 2 hónappal pedig profi lettem.

Ezt a történetet nem sokan ismerik amúgy, nem szoktam róla túl gyakran mesélni, de hátha ad egy lökést azoknak, akik úgy érzik, hogy elakadtak. A mai top profi játékosok nagy része nem azért van ott folyamatosan a top 5-ben, vagy nyernek versenyeket, mert minden lapjuk megvan. Iszonyatosan sok munkát és időt kell ahhoz belerakni, hogy igazán jó legyél. Azt is nagyon fontos észben tartani, hogy az egyes paklikat nem egyformán könnyű kezelni, egy lead_eben_ijSokszínűség nem fog ugyanúgy működni mindenkinél. Lehet új játékosként vele játszani, de ne várjuk azt rögtön, hogy az eredmények maguktól jönnek majd egy ilyen összetett paklinál. Ha most úgy érezném, hogy amatőr vagy friss profi lennék, és nem menne a játék akkor valószínű azt csinálnám, hogy keresnék egy egyszerűbben kezelhető, de tier 1-es versenypaklit. Ilyenek például az Ében íjászok, vagy a Raia horda (követős kontroll vagy ötkövetős horda) is, bőven össze lehet őket rakni egy hagyományos versenyen is ütőképes paklivá őket, majd megtanulnám tökéletesen, hibákat minimalizálva játszani. Lehet szidni bizonyos játékosokat, mert „egydimenziósak”, mindig ugyanazt hozzák el egy versenyre (én az első két évben 95%-ban járjaztam), de én úgy gondolom, hogy főleg az említett kategória játékosainak ez a legjobb út, hogy a játék alapjaival tisztában legyenek (tempó mint erőforrás, mit mikor érdemes leszedni, lekánterelni, hogy tudok győzelmi kondíciót kialakítani stb).

Ti mit gondoltok, mennyi idő alatt lehet egy közepes játékos jó profi? Segítség nélkül is menne a dolog? Mi a legnehezebb része a folyamatnak?

#nevergiveup

Dév bácsi

33 thoughts on “Egy friss profi őrlődései

  1. Érdekes gondolatmenet, de szerintem mindenki hobbijában van mélypont, ahol egy kicsit le kell pihenni. Esetleg kísérletezni lehet szokatlan paklikkal, vagy csak egyszerűen tét nélkül játszani.

    Én spec pont most akarok beszállni a HKK világába. 15 éve a hazai konkurenciával játszottam anno kb. 2 évig, ma már megbántam, hogy eladtam minden lapomat. Szuper volt versenyekre járni és próbálkoztam a Hearthstone-al, de valami hiányzik belőle. Szóval most én a fenti sztori másik oldalán vagyok. Azt sem tudom, hol kezdjem, de szerintem majd beiktatok egy toborzós akciót. Az jó alapnak tűnik.

  2. A megszámlálhatatlanul sok előny mellett pont ez az egyik hátulütője annak, hogy van lehetőség a progressre(kezdő liga->amatőr->profi). Az ember az elején elhiszi, hogy ő amatőr vagy éppenséggel profi. Mindenkinek kell(és jönni is fog) az a bizonyos “pofon” ami után vagy képes újragondolni a helyzetét, vagy befejezi. Azt is látni kell, hogy a kezdettől nagyon gyorsan fogsz fejlődni egy pontig(esetünkben legyen a profi státusz). Van kedved csinálni mert van sikerélményed. Amatőr leszel, aztán profi. Innentől jön a meló, és az a rész amikor lehet, hogy sok ideig nem leszel sikeres, ide kell a kitartás. Ez egyébként szerintem a hkk-n kívül is igaz szinte mindenre. Pl. fociban(ha már Eb van) is csak 20 évente születik egy Ronaldo vagy egy Messi. Ők és még kb. a játékosok 10%-a azok akik arra születtek amit csinálnak. A többiek szerintem azért vannak ahol vannak mert kitartóbbak és fejben erősebbek mint azok akik valahol az úton elbuktak.
    Végszóra egy idézet Benedek Tibor, 3x olimpiai bajnok vízilabdázótól:

    “Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszok túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos.

    Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Magasságomat nézve ma már kicsinek számítok a csapattársaim között, súlyra viszont 15 éve elértem a 100 kilót.

    Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra.

    A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv, 16 éve csuklószorítóval játszok, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek.

    Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban.

    Ez ez én tehetségem.”

  3. Valamilyen szinten hasonlo cipoben jarok az emlitett szemellyel (egy eve kezdtem ujra), en azt tanacsolnam, hogy minel tobbet jatszon tapasztalt profi jatekosokkal. A mai napig vannak benezeseim, de az elejen rengeteg volt… De neztem a jatekukat, mit miert csinalnak, hogy oldanak meg, vagy alakitanak ki kellemetlen szituaciokat, es ebbol rengeteget tanulni. Meg a kodexet legalabb egyszer elolvasni (koszonjuk Janos!).
    Jo amit Dev ir, hogy egy koncepciot fejlesszen az ember, de szerintem ha tobb paklit forgat az ember, jobban megismeri a metat, es ha olyan pakli jon vele szembe, amivel mar jatszott, konnyebben hozhatja ki a sajat javara a meccset.

  4. Másfél éve játszom a Hkk-val, előtte nem is hallottam róla.Az első versenyemen pont Dév volt az első ellenfelem és iszonyat izgultam. Mérgekkel kezdtem el játszani, amivel 4 hónap után sikerült egy behós kezdő ligát nyernem. Utánna meg elég sűrün csak a középmezőnyig sikerült felverekednem magam, és csak októberben sikerült az exben egy 3. helyet összehoznom. Tavaly sokat tanultam és szerintem sokat is fejlődtem és idén már az eredmények is jobban jönnek. Még bőven van hova fejlődnöm, de minél többet játszok, annál jobban megy a játék. Figyelni kell a metát, mikre lehet számítani. Viszont úgy gondolom, hogy akinek nem sikerül egy baráti kört kialakítani maga körül, akikkel a hétköznapokban akár csak telefonon is tud a játékról beszélgetni( milyen paklit tervez, mivel megy legközelebb, milyen paklik jöhetnek szembe, milyen jó kombót találtam…) azok könnyebben elkallódnak, főleg ha a sikerélmények se úgy jönnek, mint várná.

  5. Ezt a beszélgetést én is lefolytathattam volna az első évem után, meg a második és a harmadik után is:)
    Amennyire én látom ,ha az első évedben beleraksz egy csomó energiát, lelkesedést és nem nyersz meg legalább egy versenyt (amatőrt de inkább vegyest) akkor nem leszel soha top játékos. Nincs meg benned hozzá a “véna”.
    Ettől még nem vagy hülye, nem is fog rosszul játszani, még egy-egy versenyt is behúzhatsz néha, de csak max. egy közepes szintig fogsz eljutni.
    Sok tényezőnek kell egyben lennie, hogy folyamatosan jó legyél: IQ, lapismeret, kombinációs készség, memória, koncentrációs készség, folyamatos felkészültség. Ha egy nem stimmel benned – úszol.
    Ha ezt elfogadod, és tudod élvezni a játékot és a társaságot Itt maradsz. Ha nem-nem.
    A versenygyőzelmen kívül azért van más jutalom is a hkk-ban. Maga a szellemi kihívás,egyenlők között a sportszerű megmérettetés élménye, és persze a mindig jó hangulatú, igencsak heterogén de mégis homogén társaság – ez mind mind azok az élmények amiért megéri lemenni játszani a többiekkel.
    Persze erre oda lehet bökni, hogy a vesztesek vigasza, de ezek segítenek túllendülni a holtpontokon.
    Sok játékoson az sem segít, hogy túlzottak az elvárásai a sikerrel kapcsolatban. Ez is lehet kerékkötője a fejlődésnek.

  6. 20 éve kezdtem, kb. a harmadik hónaptól az első asztalokon. 5 év játék és a második nemzeti megnyerése után megunva, full lapkészletet eladva kiszálltam.
    3 évvel később nulláról ugyanoda tértem vissza, majd még 3 év játék plusz még egy nemzeti után végleg szevasz.
    Kb. azért képben vagyok, de ez a HKK már nem AZ a HKK. Inkább pokemon, vagy yugio, egy olcsó MTG klón helyett.

    És akkor a válasz a kérdésre:

    Mennyi idő alatt lehet egy közepes játékos jó profi?
    Soha az életben.

    Pont ahogy egy közepes futó se lesz soha Usain Bolt, egy közepes fizikus se lesz Albert Einstein, és Hörcher se lesz Michelangelo.

  7. Épp aktuális téma, most járok ott hogy eladnám gyűjteményemet és kiszállok, aztán ha véletlenül versenyezni támad kedvem kérek kölcsön paklit. 2 éve játszom vidéken, volt pár versenygyőzelmem, mostanában jöttek sikerélmények mégis számomra a befejezés oka, hogy munka mellett már nem fordítok annyi időt a pakliépítésre, illetve a játék iránya sem kedvemre való (+ szeretném visszakapni a gyűjteményem értékét). Ha mégis megbánnám később és visszatérnék, a források adottak ahol újra gyűjteményt lehet építeni. + ugyanitt bojler eladó

  8. Érdekes témát boncolgat a cikk.

    A HKK irtó komplex egy “sport”. Kicsit,mint a többi sportnál “régebben”, itt is megmutatkozik a centralizálódás. A vidéki helyszínek vegetálnak, tetszik vagy sem. Innen sokkal nehezebb kiemelkedni, kisebb a cserélési-gyakorlási lehetőség (persze tudom,lehet neten is cserélgetni,de az nem ugyanolyan). Az ember hiába rak össze egy dekket és teszteli a lámpa ellen,amíg “élesben” nem tudja lemérni mit tud,addig semmit se ér az elméleti “csodadekk”. Pesten erre van sok lehetőség,míg vidéken akár 1-1 tesztelésre is nehéz összezendíteni 3-4 embert, hogy ne csak 1 dekk ellen tudja gyakorolni.

    Ha már dekképítés: szerintem 3 fő “csapásirányű” van a játékosoknál:
    1. Kitalál valamit magától és próbálja fejleszteni, esetleg beszámolókból ötleteket szerez hozzá
    2. Aki netdeckkel,de próbálja saját szájíze szerint alakítani a dekket,hogy feküdjön a stílusának
    3. Aki netdeckkel valamit és ha nem működik,akkor is makacsul ragaszkodik az “eredtihez”,mert “az már működött valakinél”.

    Sokan tényleg elhiszik,hogy elég csak “lenetdeckkelni” valamit és máris “ismered a paklit”. Lehet a lapokat ismeri az ember,de mire átlátja a pakli működését az egy hosszú és olyankor nem zökkenőmentes tortúra.

    Itt jön a képbe az,hogy azért kell ehhez a játékhoz egy kicsit “más” gondolkodásmód. Előre kell gondolkozni,óriási anyagismeret kell, sokat kell elemezni, mikor mi jöhet szembe és néha akár már egy “narancslap” alapján meg kell tudnod neszelni,mire számíthatsz, mik a kulcslapok,stb…

    Én megértem azokat,akik abbahagyják, bár főleg szerintem ez a vidékieket érinti. Egyszerűen nincs mindenkinek szabad kapacitása feljárni a pesti versenyekre,ahol azért valljuk be a játék “lényege” folyik. Lehet bohóckodni a vidéki 4-6-8-10 fős versenyeken,de “AZ NEM UGYANOLYAN”. Ezt csak tovább rontja az,ha a “vidéki közösségben” van pár ember,akit nem kedvel az ember és akkor máris “nem is olyan jó versenyre járni”.

  9. Úgy gondolom, ha valaki komolyra veszi a figurát, nagyon jó eredményeket akar,és aztán nem jön össze, és emiatt eszébe jutna, hogy abbahagyná, a felturbózott energia-idő-pénz kombó helyett, inkább vegye kicsit lazábbra. Ha idő,energia hiány miatt akár kölcsöndekkel, pénz hiánya miatt olcsópaklival elmész versenyre, és tudod élvezni azt, akkor neked való és ne hagyd abba. Az, hogy nem érsz el eredményeket nem szabad hogy összefüggésben legyen azzal, hogyan éled meg a játékélményt.
    Én vidéken, és Pesten is mindig nagyon jól érzem magam a versenyeken, mindig találok alkalmat a játékra és még soha nem dőltem a kardomba amiatt, ha hátrébb végeztem a vártnál. Egyszerűen visszagondoltam miért voltam eredménytelen, javítottam a dolgon ha tudtam, és megpróbáltam újra. Pesten is,mikor kvalifért akartam teperni a behós versenyeken, nem “felejtettem el” élvezni a játékot.Mégis azt gondolom,annak ellenére, hogy többségében nem az eredményeket tartom szem előtt, felfelé ívelnek azok.

    Szóval ja,nem szabad feladni!

  10. A téma nagyon jó és aktualitását sosem veszti el.

    Saját magam is kissé úgy érzem, hogy nem maga a játék a vonzóerő (legalábbis számomra biztos nem), hanem a társaság. Erről nem szívesen mondok le.

    Meglátásom szerint ez a közepes játékos profi szintre való ugrása elég nehézkes.

    Mindenképp kell egy “mentor”, aki segít. Persze nem zárom ki, hogy vki magától is le tudja vetkőzni a közepes játékosokra jellemző berögződéseket. Gondolok itt főként a “szerelemlapokra” esetlegesen a játékstílusra (fullba ne nyomd a kretént, mert Oscar bácsi nem gyün).

    Egy adott pakli folyamatos fejlesztése és az azzal való játék nagyon hasznos. Vesszőparipám, hogyha nincs meg egy lap nyomtasd ki, próbálgasd, utána ha jól működik szerezd be.

    A szintlépéshez leginkább a meta ismerete kell manapság. A virtuóz játék egyre kevésbé számít, mert sokszor fortuna dönt. És igen optimalizált dekkel is szépen be lehet szopni… Nem is tudom hányszor húztam be kezdőkézre Misztikust és hasonlókat.

    Végül pedig, aki abba akarja hagyni, az hagyja is abba. Ha jól érezte magát, úgyis vissza fog jönni, ha meg nem, akkor mindenkinek jobb.

  11. Sziasztok!

    Imádom az ilyen gondolat ébresztő cikkeket még ha a jelen esetben az alap témát sajnálom is.
    Ez játék ISZONYATosan összetett mint már sokan boncolgatták előttem is.
    felsorolhatnám én is újra azon dolgokat amit már előttem megtettek,de nem fogom.
    A lényeg, hogy rengeteg és folyamatos munkát kell beletenni ha ott akarsz ragadni az első 5-10%ban. Az elemzések, megbeszélések más aktív játékosokkal elkerülhetetlenek. Csakhogy egy közelmúltbeli példát hozzak fel Jánossal a párosra kb egy bő hónapig készültünk.Ami annyit jelentett hogy heti 4-5 napot chaten egyeztettünk a paklikról.A saját paklink is teljesen kicserélődött t kb az első hét után,de utána is több komolyabb változáson esett át az adott pakli is,de elemeztük a várható ellen deckeket is természetesen.A chates megbeszélés mellett utolsó 2 hétben összesen kb 4-5 telefonos megbeszélés is zajlott ahol példa leosztásokat is elemeztünk akár adott deckek ellen is mind side előtt mind side után. A versenyen végül 2. helyre futottunk be és egy olyan paklitól kaptunk ki a döntőben amire egyszerűen nem számítottunk és nem is volt érdemi esélyünk ellene. Ebből is látszik, hogy mindig van tovább. Hiába tűnik esetleg soknak a belefeccőlt energiánk mégsem sikerült tökéletesen a felkészülés.

    A játéknak hatalmas megtartó ereje a társaság ez vitán felül áll. Nagyon érdekes, hogy mennyi féle beállítottságú/korú embert fújt össze a szél innen onnan,de mégis mennyire jól tud működni ez a közösség(pl a most következő tábor létszáma elég beszédes ilyen szempontból is).De ha a játék maga nem lenne ennyire összetett és élvezetes valószínűleg a társaság kevés lenne, hogy megmaradjon ez az egész.

    Csakhogy a kérdésre is válaszoljak:Sztem ahhoz, hogy igazi profivá váljon valaki nem kell mást tenni csak mint a legtöbb sportban, hogy előrébb juss. Edz,elemezz keményen a megfelelő emberekkel,járj el versenyekre és idővel jönnek az eredmények is. Nyilván vannak mindenkinek korlátai ezt be kell látni. Pl én se leszek sosem az a player aki mindig minden partyját időbe befejezni(aki ismer tudja nem a leggyorsabbak egyike vagyok),de törekedni lehet rá hogy javuljon ez a skill is.

  12. Igencsak tanulságos írás.
    Én azt látom, hogy sokan azért ragadnak meg egy bizonyos szinten, mert nem gyakorolnak eleget náluk jobb játékosokkal. Sokat fejlődni és tanulni úgy gondolom csak így lehet, ha viszont valaki rászánja az időt, általában nem marad el az eredménye sem.

  13. Én máshonnan közelítenék. Szerintem az a szomorú az egézben, hogy miért hagyja abba a játékot? Mert nem nyer versenyt. Na gratulálok! Ha azt mondaná, hogy szar a társaság vagy nem tetszik a játék, akkor ok, dehát ezért? Erre mindenki azt kezdi bizonygatni, hogyha sportként fogod fel, akkor jönni fognak az eredmények. Mindezekből az jön le, hogy ha nincs időd “sportként” felfogni a játékot, akkor nem is érdemes játszani. És pont ezért hagyja abba. Szánalmas.

  14. Jó cikk, köszönjük!🙂

    Tamással az elmúlt 20 évben sosem értettem egyet, de most nagyon hajlok rá…

    A közepes játékos megmarad közepes játékosnak, nem lesz belőle erős profi versenyző. Az idő haladtával ugyan csiszolódhat a játéka, de akkor sem lesz az.

    Ha valakiben megvan a tehetség, hogy top játékossá váljon, az már látszik az első néhány versenyén.

    Ez így volt 20 éve és így van most is. (Személyesen szívesen sorolok Nektek neveket pro és kontra is.)

    Sokan említik a ráfordított időt, pénzt, energiát – ami kell is, ez alap.

    Egy játékos “sorsa” eldől már az első néhány hétben / hónapban.
    Ez egy kicsit olyan, mint amikor egy gyerek először rúg labdába az edzésen: azonnal látni, hogy lehet-e belőle korszakos zseni, vagy nem.

  15. Ehhez a játékhoz szerintem 3 dolog kell:
    1, jó hozzáállás
    2, jó logikai érzék
    3, pénz

    Mindhárom, dolg javítható és ez csak egyén függő kinek mennyi idő és hogy képes-e rá(vagy akarja-e leginkább).

    Ezért nem tudok ebben egyet érteni Tamással vagy crull-al. Ebben a játékban nem kell különleges adotság, tehetség, hogy jól menjen.

    Aki azért hagyja abba, mert nem jönnek az eredmények megbukott az első ponton🙂

  16. Abszolut ugy gondolom, hogy lehet fejlodni ebben a jatekban, az elmult 21 evben rengetegen megtettek – akar ‘gyengebb-kozepes profi’ statusbol Nemzeti Bajnokka, HSZ gyoztesse is.
    Amit el kell donteni egy adott versenyen es hosszabb tavon is: mennyire fontos a verseny-nyeres szamodra
    – mennyi idot, energiat, penzt akarsz beletenni
    – a legerosebb paklival akarsz-e indulni, vagy az aktualis kedvenceddel (ez neha egybeesik, neha – be kell latni – nem)

    A legtobben ugyesen laviroznak a ‘versenyt nyerek’ es a ‘jol erzem magam’ megfelelo kombinalasaval🙂.

    Ja es sose becsuld le a jatekot, ahogy tobben is irtak, joval osszetettebb profi szinten, mint ahogy sokan gondoljak. Mint a poker: persze, fugg a szerencsetol, de hosszutavon ki fog jonni az elonyod, ha tenyleg figyelmes, kreativ, jo jatekos vagy.

  17. Ha valaki azert kezd bele a HKK-ba, mert verprofi akar lenni, akkor mar a kezdet kezdeten fel kell keszulnie a sikerekre es a kudarcokra egyarant. (Megjegyzem, szerintem a sikereket a nehezebb feldolgozni…)
    Ha valaki keptelen belatni, hogy neha (sot, viszonylag gyakran) rajta kivulallo tenyezok akakitjak a versenyeredmenyt, annak tenyleg nem ez a sport lesz a jo valasztas. En a kezdetektol (ertsd: a HKK megjelenesetol) jatszom. Sosem tartottam magam jo jatekosnak. De nem is az a celom h verprofi legyek. A sikerekhez kell egy mentor. Pont. Anelkul mindenki megreked a hetvegi HKK-s szintjen. A mentornak legalabb egy szinttel jobb jatekosnak kell lennie mint a tanitvanynal. Azonos szinten levo jatekosok lehuzzak egymast. Senki nem fejlodik hanem mindenki egyhelyben toporog. Ha pedig megesik h a tanitvany tulno mesteren uj mestert kell keresni.

    A HKK az altalam ismert legosszetettebb legbonyolultabb jatek. De emiatt nem kell minden jatekosnak matematikusnak vagy zseninek lennie. Sot. Neha a “tulgondolas” a halala az egesznek.

    Remelem, vedhetonek latszik a velemenyem. En annak gondolom…

  18. “Azonos szinten levo jatekosok lehuzzak egymast” – szerintem ez a mondat abszolút nem igaz, a többi részével nagyjából egyet tudok érteni.

    Nagyon érdekesek ezek a kommentek amúgy.🙂

  19. Én többé kevésbé egyet tudok érteni azzal ha valaki abbahagyja a játékot mert úgy érzi mindent megtett de nem jönnek az eredmények.
    A Hkk egy játék amit rengeteg dolog befolyásol. 15 éve bár nem voltam nagy játékos de sok vidéki versenyen voltam top 3ban. Jókat, fordulatos meccseket vivtam.
    Kb 1 – 2 éve visszatértem és azt látom hogy a játék mocsokmód felgyorsult. Az Exben nyomtam egy két versenyt voltak kellemes mérkőzések (többségében vesztettem) de összességében nem élveztem. Aztán gondoltam elmegyek egy kezdő versenyre. Na az szörnyű volt. A 4 meccsből 2ben a 2. körben már halott voltam (ellenfél kezdett), 1ben a 3. körben haltam meg (ellenfél kezdett ezt már kicsit jobban élveztem), 1et nyertem (én kezdtem) az ellenfél a 3. körtől már csak vegetált nagyon nem élveztem.
    Én annak örülök ha egy meccsben mindenkinek van esélye a győzelemre a 3.körben is. Nehéz jó stabil paklit összetenni manapság a versenyek nem a játékról szólnak hanem az ellenfél földbe döngöléséről.
    MÉGIS meg tudtam találni azt a versenytípust ami bejön: frissen bontott. Melyen a meccsek hosszabbak, a paklik kiegyenlítettebbek természetesen a szerencsének van egy kis szerepe.

    Az egésszel azt akartam sugalni, hogy a HKK jó dolog mindenki meg tudja találni azt ahol az általa befektetett erőforrásoknak megfelelően mégis jószájízzel tud versenyezni, vagy játszani. (Pár sráccal akik abbahagyták 15 éve még most is összeülünk egy két meccsre a régi lapokkal)

  20. full egyetértek a felettem szólóval és majdnem tökéletesen egyezett az eddigi pályafutásunk hkkailag…
    Elég csak megnézni a mostani amatőr liga dönjőrőé készült videót. 2 kör, a fehér srácnak az első húzása erős, amikor már tökmindegy volt, ha viszont a kezében van, akkor meg a másiknak tökmindegy. Persze nem értek már hozzá, de nekem nagyon ez látszik a videóból. Ennek a meccsnek sztem aztán végképp köze nem volt a játéktudáshoz😦

  21. Szerintem meg nagyon is volt. Ha húzok egy erőst az első körben keltető mellett nem tudom milyen elhatározásból rakom ki az inkvizíció küldöttét a nagy semmire. Nem tudom kisütni a képességét, csak passzívan tudom kitenni ergo az ősmágusok tornyával sem tudok counterelni. Köv körben ugyanúgy ki lehetett volna tenni akár 2 manáért is, az erős megvédte volna és még a kövi lapot is megfogja a toronnyal. Kisül a képessége is, tehát van egy manája is és ki tudja milyen lapot húz rá. Aki meg azt mondja, hogy ezt nem lehez tudni úgy, hogy nem látom az ellenfelem kezét annak csak azt tudom mondani, hogy akkor is ez lett volna a helyes play ha a keltetőnek mondjuk varázslat counter is van a kezében, a másik dolog meg hogy a kalandozókra építő keltetős deck eléggé be van határolva counterek terén. Ilyen dolgok miatt nem értek egyet Dévvel az “egydimenziós” témán. Ha egy ilyen paklival játszik az ember mint a raia követős, tuti nem tanul meg játszani mert a pakli magától nyer. Ha meg belövik a követőmet, vagy netán megfogják az első lapom akkor elfogyott a tudomány.

  22. Fish, gondolom egy profival van dolgom, biztos jobb vagy nálam. De azért nézd meg szerintem mivel fogta meg mindkét lapom és rájössz, hogy nem tudom megvédeni erőssel.(segítek kalandozókra nem lehet 0-ás alap idézésű lappal reagálni és Creshi kalandozó, tehát blankot húztam.)Amikor a 2. lényemet is megfogta be is dobtam. Nem volt értelme folytatni.

    Mivel ahogy Te is fogalmaztál be van határolva cunterrel és az első körben elég jól kiépült, bíztam benne, hogy nincs cunterje ezért kockáztattam.(mint kiderült tök mind1 volt mit játszok ki.)
    Amúgy ha belegondolsz elpasszolom kapok 9-et. kijátszok az inkvizíciót 1 vagy kettőért tök mind1 és meg is tudom védeni erőssel. hurrá van 1 lényem lent több lényt nem tudok miből kitenni. vagy feláldozom a küldöttet vagy megint legalább 9-et kapok.(vagy akármennyit 3 dobótörrel reccs van úgy is)

    Tehát egy szónak is 100 a vége itt nem volt jó opció.Szerintem ebben a szituban ez volt a legjobb lépés.

    Valuka, ha a kezemben van az erős, akkor nem végzünk olyan hamar és még akármi lehet. Itt szimplán OP-n húzott az ellenfelem, ez viszont a játék velejárója.

  23. Első körben Sivara keresés

    Másodikban 2 mana: egyikért sivara kirakása (nem tudja megfogni mer +1 reagálni rá), utána küldött passzívan, ha jön rá egy counter akkor ősmágia tornya sivara építéséből—>visszakap 1 manát, 2 életet és egy lapot

    Én így csináltam volna

  24. oks,
    2. kör kiteszem megvédem, megint 9 élek kettőben.ez sem sokkal bíztatóbb…nem kapom vissza mert a torny jön létre és utána a küldött.

  25. Valóban nem, de minimum egy fokkal jobb helyzet. 3. körben rögtön 4 manával indítasz a 2 hátsó lény miatt

    4 manából egy vmi tuti kifér (legrosszabb esetben sylvanat megfogja, marad 2 mana abból ujra sivara keresés és rakás)

    innentől–>4 ÉPben vagy (és ugye nincs 2 tőr csak 1 jöhet szóval nem tud ledobni), van 3 aktív lény ami torlaszolja az őrposztot és igen sok lap kézben +1 mana a küldöttből

  26. Benéztem a követőt, az én hibám. A komment második részét tartom. Arról hogy milyen játékos vagy egy szó sem esett, de visszavágtál. Gg

  27. Hát az baj, mert Domonkos írása alapján még talán picivel többet is ki lehetett volna hozni a dologból és pont ilyenekből lehet tanulni még egy magától nyerő pakli esetében is🙂 Ezek azok az apróságok mik kellenek egy bonyolultabb pakli kezeléséhez.

    nem visszavágásnak szántam, csak észrevételnek.

    Domonkos,
    Így van a 3. kört így túlélem, csak a 4. körében legalább 2 lapomat leszedi, és ha nem lényt húzok akkor vége. Viszont valóban amit írtál lett volna a helyes, csak fel is adtam már igazából…🙂

  28. Mivel az előző kb 8 komment sokat tett hozzá a vitatott kérdéshez….jah nem… (#spammeljmásholpls), így én is kifejtem a véleményemet.
    A lényeges kérdés itt szerintem az, hogy mi is az a “jó profi”. Mikor érjük el azt a szintet, amikor megelégszünk magunkkal, hogy igen így már jó lesz, profin játszom?!
    Jómagam is nemrég kerültem ebbe a szituációba, hogy a profi környezetben kicsit megtört a teljesítményem, a kedvem és megkérdőjeleztem a létjogosultságomat ebben a kategóriában. A megoldás végül a célok állítása, idő és energia befektetése volt. Folyamatosan menedzselni kell a fejlődésemet és törekedni a “jó profi” titulus elérésére, bármi is legyen az. Van hova fejlődni (“ahhhj csak mákolással nyersz” by részegPit😀 ) és úgy gondolom ez a folyamat nem is nagyon ér véget, de bizonyos mennyiségű idő és tapasztalat után el lehet érni az ehhez közeli szintet (erre törekszem én is). Sok ilyen játékost ismerünk, akiktől lehet tanulni és érdemes megfigyelni a játékhoz való hozzáállását, decképítési tervezetét vagy meghallgatni a véleményét.
    Itt jön a második elengedhetetlen összetevő: egyedül sosem lehet elérni, pusztán csak akaratból. Barátok, profibb játékosok, sőt van, hogy kezdők, amatőrök szervesen hozzájárulnak ehhez. Segítség, tanácsok, paklitervezések vagy éppen a csúfondáros versenyek után egy sör, esetleg dudushot. Szükséges, hogy legyenek olyan személyek körülöttünk, akik játékunkat elemzik, felhívják a hibákra a figyelmet. Mert másik nézőpontból lehetnek sokkal jobb opciók. Ez persze kiterjeszthető a paklitervezésre, versenytaktikákra, stb.
    Ezeken felül a motiváció megtalálása és fenntartása, ami nélkülözhetetlen. Számomra a társaság és a játék élvezete a húzóerő. Ha egy vesztes partit is tudok élvezni (ofc nem a két lapból behúztam a végtelen kombót esetek) és elemezni, máris a “jó profi”-sághoz jutottam közelebb. Sok mókajáték, baromkodás is nagyban tudja javítani a játékhoz való kedvet és a túllendülést.
    Összességében ez az időszak nehéz, de ha megtaláljuk a társaságunkat és ezzel a motivációnkat is, majd hajlandóak vagyunk időt és energiát rááldozni, továbbá alázattal tekintünk a játékra és leadunk kicsit az arcunkból jó eséllyel elérhetjük a “jó profi” szintet. Na de mikor….

  29. Sz. Krisz: #részegPit hashtaget le kell védenem ^^. De erre szokták mondani, hogy részeg ember mindig őszinte és nem hazudik. Az más kérdés, hogy nem biztos, hogy igaza van ehehehe. Attól még tartom a véleményem, hogy mákkal nyersz, nyertél adott szituban🙂

    És, hogy vmi érdemi hozzászólás legyen: HUN-AUT: 2-0!!! Fack yeaaaaaaaaa

  30. János kommentjével valamelyest egyet kell értenem. Ha hétvégi kártyások társaságában vagy, akkor ők jó eséllyel nem fogják elemekre szedni a paklit otthon, pláne nem szétszedni a tied, és kísérletezni új lapokkal. Ez mind idő és energia, amikből a hétköznapokban nem biztos, hogy akad felesleges.

    Mentor kell, igen. Azonban Dév blogos felajánlásain és a deck-klinikát leszámítva, én még csak egy olyan profival találkoztam, aki vette a fáradtságot és magyarázatának hála jobban megértettem a játékot. Az eddigieket a magam kárán tanultam meg, ahogy sokan mások is hozzám hasonlóan.

    Például a deck-építés maga, és annak koncepció szerinti leírására nagy szükség volna véleményem szerint. Mitől működik egy pakli? Milyen arányban kellene bele erőforrások, leszedések, counter-ek stb.

    Emiatt várom egy kicsit a Dungeon-ös fejtágítást, bár a csütörtöki időpont miatt csak a “vállakozó szellemű” HKK-sban bízhatok, aki felteszi youtube-ra a videókat.

  31. Én ebben a “közepesből jó profi” kérdésben a két vélemény között vagyok. Vitaoktatással foglalkozom, és nagyjából e téren komoly párhuzamot látok a Hkk és a disputa között: kell hozzá egy nagyon erős tehetség, érzék a játékhoz, jó memória és a megfelelő képességek (ezek persze mindkettőnél mások). Viszont kemény munkával, komolyabb metaelemzéssel, sok játékkal, és a paklink 100%-os ismeretével szerintem igenis jócskán lehet kompenzálni a tehetség hiányát. Az más kérdés, hogy erre megvan-e a megfelelő motiváció az emberben. Mert én is azt tapasztalom, hogy rengetegen “feladják”.

    Egyébként azt is észrevettem, hogy sokszor rutintalanabb játékosok megijednek a legnagyobb profik ellen, és nem játszanak olyan figyelemmel, olyan bátran, ahogy kellene. Ezt is fontos levetkőzni.

  32. Visszajelzés: Kezdő vagyok, az is maradok | HKK Blog

ÉN IS HOZZÁSZÓLOK!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s