[Varázslómesterek újratöltve] Jancsár János

A Blogos Beszűkült látókör győztesével, Janácsár Jánossal beszélgettem.

Szia János! Kérlek, mutatkozz be az olvasóinknak!

jj.jpg43 éves vagyok, és rendőrtiszt. Bűnügyek – elsődlegesen gazdasági jellegű bűncselekmények –nyomozásával foglalkozom. Nagykőrösön lakom, és Kecskeméten dolgozom. Nős vagyok, és van két felnőtt lányom. Idősebbik lányom, Zita régebben maga is indult pár HKK versenyen, öcsém, Zoltán pedig elég jó versenyjátékos volt. Ma már csak én játszom a családból.

Mikor ismerkedtél meg a játékkal, hány éve játszol?

A kezdetektől játszom. A Beholder-t ’95 tavaszán-nyarán ismertem meg a HKK-t. Ekkor indítottam első Túlélők Földje karakteremet, és előfizettem az Alanori Krónikára is. Aztán az egyik fordulómhoz mellékelve kaptam egy Egyszerűsítés nevű lapot… Soha nem fogom elfelejteni azt az érzést! Azonnal tudtam, hogy ezt a játékot meg kell ismernem! A HKK megjelenésének hetében – csak emiatt – felutaztam Budapestre, és vettem egy 1. kiadás alappaklit. Érdekes, hogy miért pont ezt a lapot kaptam elsőként…

Egészen az Ősök Városa kiegészítőig hárman játszottunk Nagykőrösön, és persze magus.jpgmegtanítottam öcsémet, és annak barátait is a játékra. Emellett voltunk páran, akikkel asztali szerepjátékot (M.A.G.U.S.-t) is játszottunk akkoriban. Őket szintén megismertettem a HKK-val. Sajnos a galetkik és a Hegymély világa a kártyalapokon nem nyerte el a tetszését a társaknak, így kis idő múltán tök egyedül maradtam Nagykőrösön a HKK-val. Pedig Cegléden már fantasy klubunk volt, még HKK versenyt is rendeztünk… Akkorra már komoly gyűjteménnyel rendelkeztem, és jópár vidéki és budapesti versenyre eljutottam. De nem sokáig tudtam úszni az ár ellen.

Egészen 2008-ig a polcon porosodott a gyűjtemény, csak néha játszottunk egy-egy partit öcsémmel. Aztán neszét vettem, hogy Kecskeméten HKK versenyeket rendez valaki… Egy ottani frissen bontottra elmentem. Innen meg már nem volt megállás.

Mi az, ami ennyi év után is odaültet a versenyasztalok mellé?

A HKK gyakorlatilag sport. Elmesport. Ugyanúgy kell az alapozás és a felkészülés, mint bármelyik sportban ahhoz, hogy a versenyen legyen esély a sikerre. Emellett persze minden szintjén és minden lépésében kihívás. A legnagyobb vonzerő a játék összetettségében rejlik. Szerintem, aki egyszer megtanult HKK-zni, annak már minden egyéb játék a „túl egyszerű” kategóriába esik. Talán emiatt nem tudom sehogy elengedni. A versenyasztal mellett a partik minden percét élvezem, nem érdekes, hogy nyerek, vagy veszítek éppen. A tét pedig csak tovább emeli a kihívást.

Gratulálunk a Blogos verseny megnyeréséhez! Hogyan készültél fel a versenyre?

Köszönöm. Általában elég sokáig készülök egy-egy versenyre. Igen sokat szoktam „lámpa ellen” is gyakorolni, mert legalább a saját paklim nyilvánvaló gyengeségeit ki szeretném szűrni az éles teszt előtt. Meglepő és tőlem szokatlan módon, szerdán még azt sem tudtam, hogy jövök a versenyre, mivel azon a héten a vasárnapi saját (kecskeméti) versenyünkre készültem. Aztán kiderült, hogy a versenyt nem tudjuk megtartani. Ad hoc pakliépítés, nulla teszt… Pénteken reggel még csak egy életjelzős lényekből álló pakli-kezdeménnyel rendelkeztem. Aztán elővettem – jobb híján – a januári exes jellemekre összerakott taktikpaklimat (bilincses ganüid), és az akkor szerzett tapasztalatokra építve elkezdődött a pakli gyúrása, formázása. Itt köszönném meg a hatékony tanácsokat Juhász Feri barátomnak. Elsőként leszűrtem a kitiltott lapokat. Nem volt túl sok. Aztán a bilincset vetettem el. Mindenki körbejátszotta a szabálylapomat még a pörgősön is, itt ráadásul még side-dal is készülhetnek ellene. Aztán kihajítottam a kéket (mivel Kurtz és Az elme hatalma off), és bekerült a szinte érintetlen Sheran az ő összes prémium reakciójával. Mivel volt egy üres slotom a színek terén, betettem a jó öreg krabbert, és Gomak úr megsemmisítő pillantását. A pakli többszöri átgyomlálás után innen már gyorsan elnyerte végső állapotát. A side lapjai is igencsak adták magukat. Leginkább a gyűjtőjátéktól tartottam, ezért az ellen fokozottan készültem. A követőcsere pedig valódi, és hatékony segítségnek bizonyult. Szerintem érdemes forgatni taktikus barátunkat.

A Beholderes jellemek harca már nem sült el ennyire jól. Mi lehetett az oka ennek?

Igazából nem tudom. A pakli a sötétzöld és a fekete elvesztése árán visszakapta a kéket, és két UR-ét is (Az elme hatalma, Italkeverés), de mégsem hozta ugyanazt az erőt. Ha számokban kellene kifejezni, akkor a blogos versenyen a pakli mondjuk 85-90%-nyi játékerőt képviselt. Jókora szerencsével ez elég is volt a versenygyőzelemhez, és noha a jellemekre összeállt verzió papíron ugyancsak jól mutatott – hogy Ferit idézzem: „letisztult” paklilista született -, a gyakorlatban mégis már csak kb. 65-70%-nyi játékerőt produkált. Emellett volt pár kapitális hibám is, ami tovább tetézte a bajt. A lényeg, hogy elúsztam hamar. Ezt a felkészülés rovására nem írhatom, mert volt egy teljes hetem rá. Szóval ez az így járás esete.

Szoktál utólag elemezni, hogy mi volt jó/rossz, vagy mit rontottál el?

Természetesen. Szerintem, aki ezt a lépést kihagyja, az nem is tesz mindent a teljes felkészülése érdekében. Hogy az előbbi sporthasonlattal éljek, ez az elemzés a verseny utáni levezetés. Sajnos amilyen hamar belelkesülök egy-egy koncepció miatt, olyan gyorsan el is tudom veszíteni az érdeklődésemet. Szóval az utólagos elemzés általában arra szokott ösztönözni, hogy alkossak egy teljesen más koncepciót. Igyekszem ezt a késztetést most félretenni, és korlátozott formátumokon meg fogom még pörgetni a ganüideket, ez biztos. Hogy a konkrét versenyen mi volt a probléma, igazából rejtély. Van úgy, hogy egy pakli papíron remekül mutat, de nem működik. Itt is ez történt.

Sokan talán nem tudják, de te is részt veszel aktívan a tesztelésben. Mi pontosan a feladatod?

Hát ez így nem teljesen pontos. A tesztelés folyamatában nem veszek részt, de a nyomdába szánt lapok lektorálását vállaltam tavaly. Idén ebből már kimaradtam, de talán nem is baj. Így legalább be tudok ülni a novemberi nagykieg bemutatóversenyére.

Ennél talán kicsit fontosabb, hogy a kérdezz-felelek rovatban kiadott iránymutatások, és kiadói állásfoglalások előtt konzultálunk a Játékvezetéssel. Ütköztetjük az álláspontjainkat, és igyekszünk egységes, a Kódex-szel is összhangban álló hivatalos véleményt kiadni. Innen is köszönöm, hogy részese lehetek ennek a folyamatnak.

Mi volt a legkedvesebb HKK-s élményed?

hod.jpgAmikor a három éves kislányom (Zita, fentebb már utaltam rá) ült az ölemben, miközben négyen ültük körül a kártyaasztalt. Ő fogta a lapokat, és én mondtam, hogy mikor melyiket tegye ki. Aztán egy kiélezett szituációban elkottyintotta, hogy „mikulás” van a kezemben (ti. a Hódolat Raia-nak lap). Ezt soha életemben nem fogom elfelejteni. Emellett persze a legnagyobb HKK-s élmény az volt, amikor hivatalosan is napvilágot látott a Kódex. Szívügyem, hogy a szabályok konzisztensek, egymással harmóniában állók legyenek. Persze voltak emlékezetes versenyélmények is, de mint mondtam, nekem a versenyzés elsősorban nem a sikerről szól, hanem a játék élvezetéről.

Mit gondolsz, meddig lesz még élvezhető a játék?

A HKK örök. Nem is ragozom tovább.

Lassan, de biztosan közeledünk a Nemzeti bajnoksághoz. Mennyit és hogyan szoktál készülni a versenyre?

Nehéz kérdés. Én a Nemzetire úgy készülök, hogy elsődlegesen ki kéne jutni… A hagyományosra az adott szezonban legtöbbet forgatott paklimat igyekszem felkészíteni. A Sokszínűség jutalma formátumot szívből gyűlölöm, tehát oda mindig valami egyedi ötletet próbálok meg elvinni, minden mindegy alapon.

Amúgy önálló versenyként tekintek mindhárom versenynapra. Mint egy-egy kapura, amin át kéne jutni. (Eddig nem nagyon sikerült.) Magukra a versenyekre ugyanúgy készülök, mint minden más versenyre szoktam. Talán épp ezen a hozzáálláson nem ártana változtatni, mert jó lenne már bejutni egyszer a 16 közé… A legnagyobb gond, hogy az éles teszteléseket rendkívül körülményes megoldanom, így az első napra a jól bevált, a második napra pedig „a papíron jól mutat” – paklival érkezem, bejósolható az eredmény…

Kivel olvasnál szívesen interjút a Varázslómesterek újratöltve rovatban?

Természetesen Juhász Ferenc (as JuFe) barátom, és mentorom interjúját olvasnám szívesen.

Köszönöm az interjút!

Én köszönöm a megkeresést.

Dév bácsi

Advertisements

11 thoughts on “[Varázslómesterek újratöltve] Jancsár János

  1. Nagyon örülök, hogy megszületett eme interjú drága barátommal!
    Nagyon sokat köszönhet Jánosnak az egész HKK közösség így abszolút megérdemelt az interjúra való felkérés. Köszi!!!!

  2. Jó interjú, a játékostábor egy ikonikus alakjával. Hiánypótló cikk.
    ” A legnagyobb vonzerő a játék összetettségében rejlik. Szerintem, aki egyszer megtanult HKK-zni, annak már minden egyéb játék a „túl egyszerű” kategóriába esik..” János ezzel mindent elmondtál, ez a lényeg. Ezért nem volt értelme pl. a szakértelmek és galetkik kivezetésének sem. A játékosok döntő többsége, pont az összetettséget szereti a HKK-ban.

    Üdv: Kyb

  3. Kyb: ez egy orok dilemma, hogy milyen foku osszetettseg ‘tartja meg’, ‘vonzza be’ ill. ‘riasztja el’ a meglevo es uj jatekosokat…

    (eleg jo peldak a sakk vagy a poker, amelyek az egyszeru es nemigen valtozo szabalyok dacara is igen melyek tudnak lenni…)

  4. 10 Éve próbálok megtanulni játszani. Elég bonyolult… A cikk nagyon jó lett , köszönjük János! Régen is a kedvenceim közé tartoztak a varázslómesteres cikkek.

  5. A galetkikért akkor sírjunk, ha lesz 3 különböző, versenyerős kalandozó deck, és ezek miatt nem jut hely nekik.
    A szakértelmek elég marginális szerephez jutottak az utóbbi években, szvsz
    bűbájként (Italkeverés) is ugyanúgy lehet értelmezni őket.
    Pl a regenerációt is lehetne ugyanígy egyszerűsíteni, hogy lehessen neki ÉP-t is áldozni, s nem kéne feltüntetni külön.

    A cikk jó, Jánosnak én is köszönöm a temérdek munkát! HHK foreva!

  6. Ahogyan már elhangzott, valóban az összetettség a játék legjobb része és java. Bármilyen más játék egyszerűen túl kicsi lehetőségekkel rendelkezik hozzá képest, legyen szó Hearthstoneról, vagy bármiről.
    A cikk tök jó lett, öröm volt olvasni, hogy immár 20 (lassan 21) éve foglalkozik valaki komolyan a játékkal a játékosok közül.

  7. Nagyon jó és érdekes lett az interjú! Hiába ismerem Jánost olyan régóta, sok új dolgot én is megtudtam belőle. Remélem még sok ilyen cikk lesz.

  8. Köszönöm mindenkinek a méltató szavakat.

    Annyit fűznék még az interjúhoz, hogy a játék megjelenése óta húsznál is több játékost tanítottam meg a HKK-ra, közülük nem egynek adtam induló lapkészletet is. Soha nem merült fel egyikükben sem, hogy a játék túl bonyolult lenne…

    (Megjegyzem, szerintem minden profinak, sőt, tovább megyek versenyjátékosnak kutya kötelessége segíteni a nála a szabályokban kevésbé jártas társainak a segítése, és tanítása.)

    Napi szinten support-álom a “HKK kérdések?” beho fórumot, és az egészen kezdők triviálisnak is mondható kérdéseit leszámítva, szerintem aggálytalanul kijelenthető, hogy a játékosok még az egészen nüansznyi kis részletszabályokat is (jól) ismerik.

    A probléma mindig a szabályok komplexitásával, és a szabálypontok egymáshoz való kapcsolódásában mutatkozik. Egy következetes szabályrendszert, legyen az bármilyen bonyolult, át lehet látni, és meg lehet érteni (urambocsá meg is lehet tanulni), míg ellenkező esetben ez szinte lehetetlen.

ÉN IS HOZZÁSZÓLOK!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s