“A cél: fejlődni, jobb lenni, hatékonyabb lenni” – interjú Nagy Gergellyel

Az egyik legnépszerűbb új illusztrátorral készítettünk interjút.

Húztuk, halasztottuk, de csak nem sikerült nem megcsinálni, kedves Gergely, kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

NGKöszöntöm az olvasókat! Először is, maradjunk a Gergő megszólításnál, ez a Gergely annyira hivatalos, anyám hívott így, mikor valami rosszat csináltam… És akkor néhány szót magamról: 1990-ben születtem Szombathelyen, jelenleg Kőszegen élek, fenn a hegyen egy nyugis kis házikóban a barátnőmmel és két kutyánkkal. A “nyugis” kifejezés már csak azért is megállja a helyét, mert sok minden nem történik itt az állandó alkotáson kívül. Meglehetősen munkamániás vagyok, kedvesem legnagyobb örömére… Simán rajzolok kora reggeltől késő estig is, ha hajt az ihlet. Szinte képtelen vagyok abbahagyni, elalváskor is az épp aktuális képeken agyalok. Nem tudok visszaemlékezni mikor is indult ez az egész; az mindenesetre biztos, hogy előbb rajzoltam, mint beszéltem. Kicsi koromban leginkább az oroszlánok és a dinoszauruszok irányába ment el a képzelőerőm, aztán később mikor általános iskolásként művészeti szakra mentem, eljöttek az emberi figurák, de a mai napig a kedvenc kompozícióim azok, ahol a képen együtt szerepel az állat és az ember. Szeretem azokat a témákat, ami kicsit közelebb hoz minket a természethez. Egyébként azt mondják, aki gyerekként sok állatot rajzol, annak élénk lesz a képzelőereje. El lehet képzelni, hogy a kizárólag állatos/dinós rajzok után nekem néhány éven belül már kopogtatott a fantasy.

A fantasy világa ezek szerint nem áll messze tőled. Melyik a kedvenc fantasy univerzumod?

Nem áll messze? Az egész életemet egy fantasy világban élem… Ez a civilizált hétköznapokban néha érdekes helyzeteket is tud szülni. A kérdésre rátérve: ez egy elég nehéz dolog. Nem igazán tudok kötődni egyik konkrét univerzumhoz sem, mert amióta az eszemet tudom, mindig az jár a fejemben, hogy mit csinálnék másképp, hogyan tudná az adott világ még jobban megközelíteni az én saját kis univerzumomat. Persze vannak kedvenceim, amik közel állnak a szívemhez. Nagyon fiatalon, 8-9 évesen ismerkedtem meg az úgynevezett felnőtt fantasyvel. A M.A.G.U.S. volt az első “fantasy univerzum”, amibe belecsöppentem, ezután jött a D&D, Dragonlance, Forgotten Realms, stb. Leírhatatlan hatás, és képzelettágítás is volt ez egy ennyi idős kisfiú számára. Igazából őszintén, én a gyerekemnek nem engedném ezeket olvasni ilyen korban… Egyébként a Harry Potter széria is akkoriban ütött be a moziba, de rettenetesen hidegen hagyott. A fejemben goblinok, fejvadászok, orkok jártak, és nem pálcával hadonászó korombeli gyerekek… Aztán jött a Gyűrűk Ura mozi… nem töltöttem még be a tizenegyedik évemet, mikor az első rész a mozikba került. A mai napig nem felejtem el, brutális volt és hihetetlen, hogy ami az elmúlt években csak a képzeletemben létezett, azt láthattam a moziban a saját szememmel. Orkok, elfek (tündék? wtf? 5 évbe telt mire megértettem), démonok, varázslók, trollok. Hú, ütős volt nagyon… Ekkor bátyám felvilágosított, hogy ebből létezik egy három részes könyv is. Hohóóó, ide vele! … Mai napig bánom. Szégyellem bevallani fantasy körökben, de én rosszul vagyok a GYU könyvektől. Háromszor futottam neki életem során, és képtelen voltam elolvasni. Sokáig titkoltam, mert a filmeket imádtam, de aztán rájöttem, hogy inkább felvállalom. Sajnos nekem nem jött be, túlságosan fekete fehér minden karakter. A jók szépek és kedvesek, a rosszak büdösek és csúnyák, ráadásul mindez annyira bő lére eresztve, és annyira terjedelmesen cifrán körülírva, hogy nálam elveszett a varázsa. Talán éppen ezért, de elkezdtem az ellenkező irányba kacsingatni, így jött képbe R. E. Howard munkássága. A Conan történetek kimerítik nálam a tökéletes fantasy fogalmát. Egyszerű, lényegretörő, nem cifráz, bemutatja az emberi lélektant a maga nyers valójában, egy elképzelt fantáziavilágban. A Conan könyvek azok, amik az életemet kiteljesítették akkor. Harc, kardozás, szörnyek, varázslók, szexi nők. Teljesen magával ragadott a világa. Minden félelmünk és minden vágyunk ott van ezekben a kis történetekben. A fantasy művészetem is itt indult rohamos fejlődésnek. Ötvöztem a korábbi orkos/elfes vonalat a nyers, kegyetlen, inhumán kultúrákkal és a gonosz elvetemült varázslókkal. Így kialakult a fejemben egy klasszikus fantasy mesevilág, de olyan karakterekkel, akik nem fekete-fehérek, hanem néha emberiek és gyakran embertelenek. A Conan könyvekkel persze beköszöntött a Frank Frazetta korszak is. Aki ismer az tudja, hogy számomra ő az etalon ebben a zsánerben, megkerülhetetlen, és mindenkinek, aki kicsit is fantasy művészettel szeretne foglalkozni, betéve kell ismernie a festményeit. Az ő képei szavak nélkül bemutatják azt a vad naturalizmust, ami maga az ember, ha leveti magáról a civilizáció álarcát. Óriási hatással volt rám, mikor megismertem a képeit. Rájöttem, hogy mindig is ezt akartam látni, csak nem tudtam elképzelni. Nagymacskák, harcosok, meztelen nők, dinók. Ez az én világom, ő fogta meg legjobban ezt. Szóval ha igazán kedvenc fantasy univerzumot mondanék, akkor az a Frazetta életmű képi világa lenne (hozzáadva néhány orkot :D).

Új neked a gyűjtögetős kártyajátékok világa? Ismered a HKK játékmenetét, kipróbáltad a játékot?

Kb. 9 éves korom körül kerültem kapcsolatba a M.A.G.U.S. kártyával. Amennyire bonyolult volt, annyira szerettem, sosem láttam előtte ilyen fajta kártyajátékokat. Aztán természetesen képbe jött a Magic, Yu-Gi-Oh!, és persze a HKK is megkerülhetetlen Magyarországon, de sok játékidőt egyikkel sem töltöttem. Minden játéknak inkább a művészi világa fogott meg jobban, arról álmodoztam, hogy majd egyszer Magic kártyákat fogok rajzolni. Egyszer le is másoltam egy lapot, már nem emlékszem mi volt a neve, de valamelyik minotaurusz. A naplementében ült. Hogy a HKK-ra is rátérjünk: természetesen alap, és a szabályokat is ismerem, bár már homályosan, de még megvan nagyjából. Sok barátommal ellentétben, én viszonylag kimaradtam a TCG-k világából, de azért képben vagyok a legtöbbel, és ha le kéne ülni játszani, még talán menne is.

Hogyan kerültél a HKK illusztrátorok közé?

ganuidEgy-másfél éve lehetett, hogy böngészgettem a neten, teljesen céltalanul. Sok volt a  szabadidőm, és valami TCG kártyákat keresgéltem, bár sosem voltam nagy játékos, gondoltam valami mégis jó lenne, akár valami online is. Kis idő múlva a Beholder honlapjára tévedtem, ahol megláttam, hogy “Hatalom Kártyái”. Na ne már! Legalább 10 éve nem hallottam róla. Ebben sajnos közrejátszik az is, hogy nem Budapest vonzáskörzetében élek, Szombathelyen pedig rég megszűnt a fantasy könyves- és kártyabolt. Valahogy teljesen elfelejtődtek ezek a klasszikus magyar TCG-k…. De mikor megláttam, hogy a HKK él és virul, úgy döntöttem, hogy ha már fantasy művészettel foglalkozok, nekem mindenképpen jelentkeznem kell ide. Egy próbát megér, gondoltam… Nem sokra rá, meg is kaptam az első képleírásaimat.

Amikor az első illusztrációidat megláttuk leesett az állunk. Melyik volt az a HKK-s illusztráció, amin a legszívesebben dolgoztál?

Komoly kérdés ez. Az előző kiegészítőnél nagyon nehéz volt a stílusomat a HKK világába illeszteni. Általában azért én keményebb, nyersebb illusztrációkat készítek. Nem feltétlenül 18+osok, de van bennük erőszak, vér, erotika, vagy akár ezek ötvözete. Nyilván ismertem a HKK illusztrációkat, és tudtam, hogy ez itt nem működik. A kihívás az volt, hogy megpróbáljak jó képeket készíteni, de mégis lightosabb és erőszakmentesebb képi világgal. Olvastam a fórumot a legutóbbi kiegészítőnél, és láttam, hogy volt egy képem (Kimerülés, azt hiszem), ami kiverte a biztosítékot akimerules torokvágással és a fröccsenő vérrel. Utólag belegondolva, meg lehetett volna ezt oldani máshogyan is, de azt kell megérteni, hogy nálam az eltúlzott erőszak teljesen magától értetődő. Nem azért mert erőszakos személyiség lennék, hanem mert a képeimben ezek által a túlzások által mutatom be minden világ (akár a mienk, akár elképzelt) kegyetlen mivoltát. Én nem akartam megbántani senkit, igyekeztem a lehető legkevesebb korhatáros elemet rakni a képekre. Utólag is elnézést mindenkitől, akit esetleg zavar az a kép. Egy idő után persze ráéreztem, és tudtam, hogy mi lesz, az ami nyerő lehet. A mostani kiegészítőnél például igyekeztem a személyiségem másik fontos oldalát is megmutatni, ami pedig a humor. kekveruEgy-két képnél próbáltam kicsit poénosabbra venni a témát, vagy legalábbis könnyedebb koncepciókkal operáltam. Ezt eleve a kiegészítő témája is megkövetelte persze. És akkor, hogy az igazi kérdésre is rátérjek: A Kékvérű oroszlán a kedvenc képem. Minden pillanata egy élmény volt, az oroszlán a kedvenc állatom, és eddig ez az első olyan oroszlán képem, amiért pénzt kaptam, pedig kiskorom óta erről álmodozom, szóval mindenképpen ez a number one favoritom. De egyébként sok van, amit nagyon szeretek. Jelenleg most az új kiegészítőbe készült képeim közül van több kedvencem, de spoilerezni nem akarok. Általában véve azt szeretem a HKK képekben, hogy a klasszikus fantasy TCG vonalra szépen rá lehet menni sokszor: van egy random háttér egy adott karakterrel, ami általam kitalált pózban van, és nagyon jól lehet játszani a színekkel, a kompozíciókkal. A háttér színeivel kiemelni a figurát, stb. Bírom az ilyet nagyon.

Átlagosan mennyi időt vesz igénybe egy grafika elkészítése? Milyen módszerrel dolgozol?

Teljesen egyszerű a módszer: megkapom a leírásokat, pihentetem magamban egy napig, ilyenkor mindig alszok rá egyet. Elalvás előtt fejben kitalálom, melyik képhez milyen kompozíció lenne a leghatásosabb, aztán mikor másnap felkelek, már ott van minden a fejemben, csak neki kell állni. Mivel nem kell előre vázlatot küldenem a kiadó felé, ezért szárnyalhat nyugodtan a fantáziám. Keresek magamnak pár referenciát, hátterekről, felszerelésekről, ruhákról, vagy amiről épp kell. Aztán nekiállok: feldobok magamnak egy vázlatot az első rétegen, és ha nagyjából átlátom mit akarok, először megfestem a hátteret. Utána jöhet a figura/figurák és az előtér. Mivel kártya méretű képekről beszélünk, viszonylag kis felbontásban, nem szoktam sokat tökölni. Nekiülök, elkezdem, folyamatosan haladok fázisról fázisra, és kész is. Nem vacakolok, nem próbálgatok dolgokat, vizuálisan már rég elképzeltem előtte este, tudom mit akarok, a kép minden részletét átlátom, igazából csak meg kell festeni. A mai rohanó világban egyébként sem lehet szerintem egy napot ülni egy képen. Persze tudom, hogy ez csak az én véleményem, és sokan másképp gondolkodnak, de kártyaképekről beszélünk, nem kell aprólékoskodni. Lehet szórakozni a részletekkel és gyönyörű poszter méretű képet festeni, de amikor egy játékos a kezébe veszi a kártyát, nem fogja nagyítóval végignézni a képet, hanem ránéz, és “wooow, ez nagyon királyul néz ki” vagy éppen “ez most nem sikerült annyira jól.”. Teljesen mindegy, hogy szét van-e textúrázva meg 60 layerből áll, az utolsó kis övcsat is gyönyörű metal texture-t kapott, pár centiben ez senkit nem érdekel. Persze én is sokkal jobban örülnék, ha eltölthetnék egy napot egy képpel, és ha valami nagy fantasy plakátot kéne festeni, több napot is eltöltenék vele. De kártyaképeknél szerinte nincs idő apróságokkal szöszölni. Ha monitor méreten jól néz ki, és elég részlet van rajta, akkor az a kártyán is jó lesz. Nyilván az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy volt, amikor én is szívesen elszöszmötöltem egy-egy kártya képpel, mikor éppen volt időm, és nagyon jól eső érzés, mikor az ember olyat ad ki a kezéből, amire azt mondja, hogy “na, ez megállja a helyét nagy képként is”. De azt nem lehet megcsinálni, hogy van ezer kártyaleírásod, és egy nap csak egy képet festesz meg. Én annyi képet csinálok meg egy nap, amennyi az energiámból kitelik. Nem kell persze sokra gondolni: ha már egy nap alatt kettő megvan, az is tökéletes. Ha könnyebbek a témák, és három is belefér, akkor miért ne férhetne bele. Ha este 10-kor még ezután is pörgök, ugorjunk neki egy negyediknek is… Ha kell, inkább teljesen hullaként bedőlök az ágyba, de félbe nem hagyok egy képet/témát. Amíg tart a lelkesedés, csinálni kell, nem számít hogy éjfél múlott, nem számít hogy 6-kor keltél. Reggel jobb lesz úgy felkelni, hogy “na nézzük miket alkottam tegnap, mit kell még módosítgatni”… Ja igen, másnap mindig átnézem az előző napi képeim, és belenyúlok friss szemmel, ahol valami nem tetszik. Főleg a késő esti képeknél akad több javítanivaló is, addigra már az ember nem lát úgy, ahogy kéne. Igazából nagy vonalakban ennyi a munkamódszer. Elképzelni, megalkotni, és kész.

Kik azok a HKK-s illusztrátorok, akiknek szereted a munkásságát? (és miért)

dharoszkincse.pngBodnár Balázst tudnám kiemelni, ő azon kevesek között van Magyarországon, akinek azonnal fel lehet ismerni a stílusát, bárhova is készít illusztrációt. Szerintem ez az egyik legfontosabb dolog ebben a zsánerben, hogy ha az adott játékosok/fanok ránéznek egy képre, rá tudják vágni rögtön, hogy ki készítette. Nála ezzel nincs probléma. Bár igaz, hogy teljesen más stílusban alkotunk, össze sem lehet hasonlítani az én világomat az övével. Ennek ellenére úgy gondolom, neki van egy nagyon jól kitalált saját stílusa, minden kép önmagát marketingeli. Az ő alkotásait semmi szín alatt nem lehet összekeverni mással, és ez manapság, mikor már mindenki fantasy illusztrátor akar lenni, nagyon nagy előny. Egyébként jelenleg is több projekten dolgozunk együtt, jól ki tudjuk egészíteni egymás látásmódját, szóval talán mégsem különbözünk annyira.

A HKK-n kívül hova készítesz mostanában illusztrációkat? (könyvek, kártyajátékok, internetes grafikák)

Nem rég zárult le egy nagy projekt. Legalábbis részemről, a fejlesztőknek még csak most indul az igazán izgalmas időszak. Ez a Runes of Mayhem nevezetű két személyes társas/kártyajáték a viking korba helyezve. A játék képi világáért én felelek, az összes illusztrációt én készítettem hozzá. Ez kivételesen nem fantasy, nehéz is volt átállítani az agyamat néha, de élveztem. Ezen kívül jelenleg van minden, ami a kérdésben fel lett téve: könyvillusztrációk, kártyajátékok, videojáték, internetes grafika pedig akkor, ha valami promó anyag kell valamelyik projekthez.

Üstökösként robbantál be a legnépszerűbb HKK illusztrátorok közé. Számítottál ekkora sikerre, amikor belekezdtél?

Tényleg ekkora lenne a siker vagy ez csak költői túlzás? Igazából nem tudom miért van ez; valóban sokan szeretik a képeimet, de a miértre még nem sikerült rájönnöm. Persze a Beholder fórumon belefutottam egy-egy dicséretbe, ami nagyon jól esik, de valójában azért akad jó pár igencsak középszerű képem. Bár én mindig nagyon kritikus vagyok magammal szemben, ezért is nézek néha furcsán, ha dicsérnek. Mindenesetre nagyon örülök neki, hogy nagy sikert arattam a játékosok körében, nekem mindig az az elsődleges, hogy a fanoknak bejöjjön az adott dolog, amit csinálok. Nyilván az sem utolsó szempont, ha a megrendelőnek tetszik, és kaptam pozitív visszajelzéseket a kiadótól is, ami szintén nagyon jól esik. Ahogy én látom, a sikerem titka az, hogy gyorsan dolgozok, és ennek ellenére teljesen vállalható képek készülnek. Bár a játékosok sokat nem látnak a munkatempómból, szóval náluk biztos nem ez a siker kulcsa. Egyébként a mostani kiegészítőben is lesznek munkáim, szerintem egyre jobbak lesznek mindig, szóval remélem, ezek is tetszeni fognak. 🙂 Igaz, kicsit nehezebb volt ez az időszak, volt amikor kellett egy kis kihagyás is, mert a szemem nem bírta már a sok monitort, de amennyi belefért, annyit megcsináltam.

Merre tovább? Mik a terveid a jövőre nézve?

tuztomboloUgyanarra tovább, amerre eddig is tartottam, és mindeközben igyekszem mindig egyre jobb lenni, és fejlődni. Sosem vagyok elégedett 100%-ban egy képemmel sem, valószínűleg nem is leszek az életem folyamán, de legalább szeretném megközelíteni azt az állapotot, hogy már ne kelljen utólag agyalnom a képeimen, hogy min változtatnék, ha most csinálnám. Egyébként a legnagyobb életcél, mint sokunknak ebben a szakmában, a Magic-be illusztrálni. Az még azért messze van, és nem is egyszerű bekerülni, de mindig a lehető legmagasabb célt kell kitűzni, és azért dolgozni éjjel-nappal. Ha nem is sikerül végül soha, akkor is van egy cél, ami motivál, hogy jobb és jobb legyek. Az legalábbis biztos, hogy az elmúlt egy évben több, mint 200 kártyaillusztrációt megcsináltam, szóval a munkatempóval és a határidők betartásával már nem lenne gondom 🙂 Az ember folyamatosan tanul, és kitalál magának technikákat, amivel meggyorsíthatja a munkáját. Ezek a technikák akkor is jól jönnek, ha komplex részletes képeket kell festeni, mert 20 óra helyett 12-14 alatt megvan. Én ezt is egyfajta fejlődésként értékelem. Szóval a cél: fejlődni, jobb lenni, hatékonyabb lenni, és olyan alkotásokat létrehozni, ami a fantasy kedvelő emberekre hatással van. Akár egy pillanatra, akár egy hosszasabb nézés erejéig.

Köszönöm az interjút, további sikereket kívánok!

Dév bácsi

Reklámok

9 thoughts on ““A cél: fejlődni, jobb lenni, hatékonyabb lenni” – interjú Nagy Gergellyel

  1. Nagyon jó interjú lett.

    A Kékvérű oroszlán nekem is személyes kedvencem, az nagyon szép lett.

  2. Köszi az interjút Gergő, nagyon jó volt olvasni! A képekről meg azt hiszem leírt mindent Dávid a kérdésekben… 🙂

  3. Nagyon klassz az interju, jo volt arcot tarsitani a nevhez.
    Sok-sok Nagy Gergely (Gergo) kepet a nepnek, mert nagyon-nagyon jok!
    (reszemrol ezen leszek, a masik 2 kedvencem pedig Zelenak es Bodnar)

  4. Nagyon orultem, hogy az AO ennyi Nagy Gergo lapot kapott, szerintem az illusztraciok nagyban hozzanarulnak a jatek nepszerusegehez (foleg a jatekkal ismerkedoknek lehet fontos szempont, hogy igenyes lapok legyenek a kezuk kozott)

    Nagy Gergo, Juhasz Erno es Boros – Szikszai rajzok szamomra a legigenyesebbek. Orulnek ha az AO szinvonal mar allando lenne kiegrol kiegre, valamint klassz lenne ha a vednoki program ujraindulna – szivesen adnek par melot a kedvenceknek 🙂

  5. Szuper az interjú, az illusztrációk fenomenálisak, csak így tovább! 🙂

    Különösen köszönöm az Arzol, a keverőmester illusztrációját, nagyon megtetszett, kidolgozás, színek… és a macskát is, zseniális 🙂 (ezer köszi még egyszer love at first sight! :))

  6. Köszönjük a zseniális kèpeket.Csak így tovább remèlem sokáig bontogathatom mèg a Te általad kèszült új lapokat.

  7. Remek illusztrációk, gratulálok, még sok ilyet szeretnénk. Részemről amúgy semmi gond nincs a realistább, nyersebb képekkel, a játék már rég nem kisgyerekeknek szól. Sőt én nagyon szívesen vennék pár ilyen zordabb lapillusztrációt is, az alkotó saját stílusában, gyengítés nélkül.
    Dévnek pedig köszi az interjút, szívesen olvasnék még ilyet, pl. a következő illusztrátorok egyikével:
    Ruzsinszki Zsolt, Mazán Enikő, Gőgös Károly, Juhász Ernő és persze Fischer Tamás. (Zelenák Anikóval azt hiszem készült már, illetve ha jól tudom ő betegeskedik.)

    Üdv: Kyb

  8. Gratulálok a cikkhez, s persze a szép képekhez. Olvasni kell David Gemmelt is. Árnyjáró saga (3 kötet), vagy a Legenda jó kiindulópontok.

ÉN IS HOZZÁSZÓLOK!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s