Kezdő vagyok, sikereket akarok

Megy? Nem megy? Nézzük!

Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy elakadt az élet egy bizonyos területén, és bizony nincs ez máshogy a HKK-ban sem, mindenkinek vannak jobb és rosszabb időszakai. De mi van akkor, ha nem jönnek az eredmények? Egyáltalán mennyi idő szükséges ahhoz, hogy az eredmények elkezdjenek szállingózni, illetve mi számít egyáltalán sikeres eredménynek a HKK-ban? Ezeknek próbálok utánajárni a mai cikkben.

A siker illúziója

success-980x655Egy átlagos budapesti versenyjátékos életútjának kezdete jelenleg a következőképp néz ki: valahogy rátalál a játékra – vagy megtalálja, hogy pénteken van toborzás, és eljön kipróbálni a játékot, vagy valamiért felmegy a padlásra, ott megtalálja a régi lapjait, lesöpri róluk a port, rákeres a neten és meglepődik, hogy még mindig van HKK. Ezek után vagy elkezd cikkeket olvasni, vagy letéved egy ligára, ahol megtetszik neki egy koncepció, összerakja a saját elképzelése szerint, majd elkezd versenyre járni, és már az első versenyek alkalmával jó eredményt érhet el, még ha a pakli olyan is amilyen. Persze a következő ligán lehet, hogy az utolsók között végez, és nem érti, hogy mi a baj.  Itt most arra próbálok rávilágítani, hogy azért, mert kezdő játékos vagy és egy-két eredmény beesik, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy kitanultad a kategória minden fortélyát, rögtön ugorhatsz egy szintet. A HKK a legbonyolultabb játék amivel valaha játszottam, több játékos hotrunját is láttam már (ugyanannyira nehéz kezelni szerintem, mint a downswinget, sőt, rosszabb hotrunban kezdeni talán, mert az ember az utána következő időket  nehezebben éli meg), amikor elmúlik van, aki azonnal feladta, és olyan is aki ma is játszik. Lényeg a lényeg: bár ezt kezdőbbként főleg nehéz megítélni, de érdemes az embernek a realitás talaján maradnia, elgondolkodni azon, hogy miért nyert meg mondjuk egy versenyt, s akár megkérdezni erről másokat is.

Mi a siker?

Amikor elkezdtem HKK-zni, az első félévem teljesen uszoda volt. Bár egyáltalán nem éltem meg sikertelenségnek, de ennek a fő oka az volt talán, hogy csak azért mentem, hogy játszhassak, nem volt határozott elképzelésem arról, hogy mit is szeretnék elérni. Viszont ha így áll hozzá az ember, akkor nincs is rákényszerítve arra, hogy megtanulja azt, hogy egy pakli mitől fog működni, vagy mi volt az, ami miatt mondjuk nem ment jól egy korábbi verseny, mi a tempó, mi a kontroll, melyik spotokban hogy érdemes játszani. Éppen ezért azt javaslom, hogy érdemes minél korábban reális célt kitűzni magad elé, valami olyat, amiért azért küzdeni is kell, de elérhető. Hidd el, ha úgy állsz hozzá, hogy van célod, akkor gyorsabban jönnek majd az eredmények (de ezért persze tenni is kell, nem is keveset). Éppen ezért siker lehet az is, hogy kavlifikálódsz a Nemzeti Bajnokságra, dobogós helyen végzel a ligán, vagy a mezőny első felében végzel. Tőled függ, hogy mit könyvelsz el annak.

Adj időt magadnak!

ido.jpgA Téli kupa után kaptam egy üzenetet egy újrakezdő játékostól, hogy abbahagyja a kártyázást, mert nem jönnek az eredmények. Neki is azt javasoltam, mint előtte már több játékosnak: adj időt magadnak. Egyszerűen, aki több év után most tér vissza a játékhoz talán rá sem ismer már, mert bár a lapok felépítése még ugyanaz, maga a játék legalább 180 fokos fordulatot vett. Más lett a partik dinamikája, még akkor is, ha a tempót paklija válogatja. Ha feladod idő előtt, sosem derül ki, hogy mit érhettél volna el ebben a játékban. Ha az ember nagyon sokat foglalkozik HKK-val, akkor is több hónap kell ahhoz, hogy reálisan jó eredményeket tudjon elérni. És azt se felejtsétek el, hogy egy versenyt csak egy játékos nyerhet meg. Miért neked kéne ennek a játékosnak lenned? Te elemezted a legtöbbet a metát? Te optimalizáltad úgy a paklit, hogy a Tier 1 dekkek ellen is jó legyen, és a mezőny nagysága miatt bírja a Tier 2-3 matchupokat is? Te gyakoroltad a legtöbbet? Mennyi munkát raktál a sideod optimális elkészítésébe? Ezeket a kérdéseket (s még sok mást is) érdemes lehet időről időre feltenni magunknak.

Bár korábban foglalkoztam a mentális felkészüléssel, mai fejjel egy pár dolgot máshogy látok, mint két évvel ezelőtt, hamarosan erről is olvashattok majd. Remélem, hogy segítettem valamennyit abban, hogy reálisabban lássátok azt – főleg kezdők, hogy miért megy és miért nem megy.

Dév bácsi

41 thoughts on “Kezdő vagyok, sikereket akarok

  1. “És azt se felejtsétek el, hogy egy versenyt csak egy játékos nyerhet meg. Miért neked kéne ennek a játékosnak lenned?” Hatalmas igazság 🙂

  2. Nagyon jó gondolatok!

    Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy nagyon sokan annyival zárnak le egy meccset, hogy “behúzta XY lapot”. Nyilván a szerencse része a játéknak, ugyanakkor a fejlődés legbiztosabb módja szerintem az, ha képesek vagyunk arra, hogy megkérdőjelezzük saját magunkat, a pakliépítéstől kezdve a felkészülésen át egészen a konkrét döntésekig és meccsekig. Nagyon sokan nagyon sok mindent biztosra vagy természetesnek vesznek ebben a játékban, csak úgy záporoznak a meggyőződéses kijelentések, pedig valójában annyira mély és rétegelt az egész, hogy sokszor pont a legnyilvánvalóbb dolgok megkérdőjelezése hozza meg az eredményt.

    A másik pedig tényleg az, hogy nyilván mindenki sikerért versenyzik, éppen ezért tenni is kell azért, hogy jöjöjn. A sorozatos jó, illetve a sorozatos rossz eredményeknek pedig 90%-ban elég jól behatárolható oka van. Ennek felismerése már fél siker.

  3. Máskor más fórumon már leírtam, hogy szerintem minden másnál fontosabb a megfelelő “edzőtárs” és/vagy mentor kiválasztása, megtalálása. Enélkül nincs fejlődés, csak egyhelyben toporgás.

  4. Szeretem a hasonszőrű nem konkrét deckekkel foglalkozó cikkeket(is:P), még ha nem is első sorban én vagyok a célközönség. Köszönjük!!!

  5. +1 Zsolti HSZ-ére, emlékszem egyik meccsünk után hosszan gondolkodtál lehetett-e volna valamit másképp pedig te nem ma kezdted, de ebből látszik, hogy ennyi év után is érdemes elemezni a játékunkat

    Nekem is lenne két tanácsom: (ha van még energiám) akkor miután hazaértem versenyről és pihiztem kicsit, kirakom magam elé a paklijaim lapjait (függetlenül attól, hogy hányadik helyen végeztem) és megnézem egyesével mi működött, mi nem, mi az ami inkább a meta miatt nem jó, mi az amit alapból be lehetne tenni és mi az ami inkább side.
    Példa: sokáig játszottam Jaguval alapból kontrollban (kettővel), mert úgy voltam vele, hogy minden ellen jó és másik kontroll ellen meg eláramolható ha felhúzom korán.
    Aztán rájöttem, hogy mivel csak 2. körtől tudok áramlani, ezért ha nem én kezdtem, akkor van egy halott lap a kezemben (és amúgy is csak harmadiktól lehet kirakni). Nem égbekiáltó pakliépítési hiba, de több interakciót enged a pakli, ha egy olcsó counterrel/leszedéssel helyettesíti az ember (még tudnék ilyen példát hozni, de hosszú lenne a hsz)

    Másik tanács: érdemes vezetni a paklijait az embernek: egyrészt visszatekintve lehet belőle látni a fejlődést, hogy értelmesebben épít az ember, ami egy pozitív visszajelzés önmagunktól, másrészt később ha dekket csinál valaki, akkor ha valami olyat vesz elő, ami egyszer már működött és azt alakítja az adott metához, akkor hamarabb készül el, mintha nulláról kezdené.

    Nyilván mindkettő idő meg energiaigényes, de azt tapasztaltam, hogy hasznos.

  6. Nemtom én teljesen másképpen gondolom ezeket a dolgokat. Főként a mentális részét.

    Kb. 20 évvel ezelőtt is, amikor teljesen kezdő voltam, valamint kb. 8 évvel ezelőtt is, amikor újrakezdő voltam minden meccsre (komoly versenyen) úgy ültem le, hogy most én fogok győzni, legyőzöm az ellenfelemet. Ez szerintem nagyon fontos dolog és nagyon sok emberből ez a mentalitás hiányzik és ezért nem eredményes.

    Nyilván mindig megpróbáltam a legjobban felkészülni, tesztelni a paklit, megismerni a metát, a legjobb lapokat beszerezni, stb.

    Az elején nekem is voltak kudarcok, de nem adtam fel.

    Nagyon jó ötletnek tartom a ligát és az egyéb kezdőknek szóló lehetőségeket is. Régen ilyen nem volt.

    Még egy nagyon fontos tanács. Nem kell megijedni egyik ellenfeledtől sem, legyen az akár nemzeti bajnok, akár 300 pontos profi, akár olyan paklival induló ellenfél, ami ellen nem sok esélyed van. Erre a példa a hétvégi versenyt megnyerő Fruzsina. Soha életemben nem találkoztam még vele, nemrég kezdhette a játékot és mégis szinte tökéletesen játszott és a versenyt is behúzta veretlenül. Ezúton is gratulálok neki.

  7. Kezdőként gondolkodtam vajon mitől működik egy győztes dekk és miért van az, hogy a top 10-ben nagyon gyakori ugyan az a jópár játékos. Kellenek a spoiler lapok, ha meg van nekem miért nem megy úgy?
    Ami sokat lendítene szerintem egy Retro Zsolti vagy egy Pásztor Szabolcs féle olcsó paklival egy-egy verseny videó, amiben kommenttel(a pakli építés, miért, hogyan már mindketten leírták)bemutatva hogyan működik versenyen, a szituációkban miért döntött így side mit mire és miért stb. Olyat is ahol pancsi volt és olyat is ahol jól ment.
    Én ennek a hiányát érzem picit.

  8. Azt is hozza kell tenni, hogy baromi jo (es kenyelmes) most kezdonek lenni.
    Folyamat cikkek, beszamolok, paklileirasok, prekoncept paklik akar kiado, akar magan reszrol.

    Egy kezdo elso par honapja uszas, de ez igy van jol.
    En azt ajanlom a kezdoknek, hogy egy ido utan lepjen ki a komfortzonajabol (kezdoliga) es jatszon nala sokkal jobb ellenfelekkel.
    Ekkor fog megerteni sok dolgot, apro reszletet, ellesheti a taktikai fortelyokat, megismeri a jatek legmelyebb szabalyait, amit magatol nem ertene meg.
    Aztan jon az ellesett tudas hasznositasa, begyakorlasa.
    Jatszon minel tobb paklival, es ismerje meg a mukodeset, igy nem olvasgatassal telnek a meccsek, hanem tudni fogja mikor kell tamadni, mikor vedekezni.
    Ez is hosszu folyamat, es innen jon majd a stabil 50%-os eredmenyek, aztan majd a jobbak, vegul a top 5.

    Valahol en is itt tartok (videki ujrakezdokent 2 ev utan) meg mindig vannak bukok, de nem szegi kedvem, mert elso a jatek elvezete, azutan az eredmenyek.

  9. Jo es erdekes poszt es hsz-ek!

    1 aspektust tennek hozza: nekunk mint keszitoknek fontos feladatunk szerintem, hogy a kezdok/ujrakezdok reszere tamogassunk olyan paklikat (mint pl. Eben ijasz, ork, esetleg sarkany, Alfa-fejlesztesek) amikkel vallalhato penz belerakasaval (es sok gyakorlassal, pakliepitessel persze) “sikernek elkonyvelheto” tehat 6/4, 5/3-as eredmenyeket el lehessen erni. Akar ugy is, hogy a paklival kicsit konnyebb jatszani, mint a Tier 1 good stuffokkal.

  10. Nem kell leplezni, én írtam Dávidnak a kupa után, hogy bevenné-e a gyüjteményemet,és ha igen,mennyiért. Azt írta vissza, hogy nem így kell ehhez hozzáállni,és adjak magamnak időt. Ebben van valami, de valamiért azt érzem, hogy minden mást tudok hibáztatni, csak magamat nem. Valószínűleg nálam úszik el javarészt a dolog, de nem tudom mennyit kellene még gyakoroljak, amikor minden pénteken ottvagyok a Ligán – mellesleg innentől csak profiba indulok -, otthon pörgetem a decket, lapokat keresek, próbahúzok, lámpa ellen tolom,agyalok folyamat a side felett. Ezek miatt érzem azt,hogy a beleölt energia, idő, és a kártyákba beleölt pénz se hozza vissza azt amit kéne. Elég rosszul éreztem magam, amikorkaptam az arcomba egy varkaudar decket, és az egyik meccsen a kezemben lévő 4 lap többet ért, mint az Ő deckje (szia Kálmán 😀 )
    2006 óta játszom, de mindig voltak éves kihagyásaim. Valószínűleg sokkal többet kénefoglalkozzak a játékkal,de nincs rá alkalmam. Sokanvagyunk így,hogy időt ölünk bele,és nemjön az eredmény. Adokmagamnak egy évet, ezt a 2018-ast,de meg kell mondjam hogy a cél legalább párszor a mező első részében végezni. Van pár deck,amivel tudok játszani, azokat tolom.
    Köszi a cikket Dávid, mindannyiunk nevében jól esett.

  11. Na akkor en is elárulok egy titkot 😀 Ha van két paklitok amit teszteltek miert làmpa ellen gyakoroltok??? Ezt sose ertettem!

  12. @Patrik, itt JJ hsz-e lehet akkor a jo megoldas, kell egy mentor.

    En sokszor kuldok Devnek paklilistat, de volt mar hogy HD segitett otletelni, multkor pedig DK-t kertem meg, ha idejuk engedi atnezik a dekket, es adnak tanacsot.
    Es szerintem meg sok profi jatekos segitene neked szivesen.

    Nezd meg Acs Domit, a mentor program elott sem volt rossz jatekos, de most mindig ott van az elmezonyben – ehhez persze az is kell, hogy te is kello idot es energiat fektess bele

  13. Van akiből soha nem lesz top játékos ezt is el kell tudni fogadni. Attól, hogy valaki összevásárol egy drága (sokszor OP/inkorrekt) paklit és gyakorolgat vele, még egyáltalán nem biztos, hogy akár csak Top 10-et is tud menni. Mi van akkor ha valaki más, rutinosabb profi is elvitte ugyan azt a dekket a versenyre? Vagy egyszerűen csak rosszul húzol/az ellenfél jól húz? Vagy a mezőnyben lévő mindkét fixen kikapok tőle matchupot megkaptad? A játék gyorsasága miatt a szerencse szerepe extrém mód megnőtt. Már régóta nem jósolható akár csak a top 3-se. (Nyilván a Járj+Krag jelenleg egy jó tipp pláne pörgősön, de hol van ez a Trinigan-Dal korszaktól.)
    Sok olyan ember van aki már az előtt is járt versenyekre, hogy én elkezdtem és 1-2 év alatt bőven túlhaladtam. Nyilván vannak olyanok is akiket legfeljebb beérni/megközelíteni tudtam. Nem vagyunk egyformák. De ha belegondolok kb. mindenki akit ismerek és utánam kezdett el játszani 1-2 év alatt legalább 1 Top 3-at, vagy jobbat már összehozott. Irreális azt várni, hogy minden versenyt megnyerjen valaki vagy akár csak Top 3-ba kerüljön ugyan azzal a dekkel. És ez így van jól. (Mihelyt ez reálissá válik, ott jogosan vetül fel a nerf kérdése, mert ez egy eszméletlenül torz metát/túl erős dekket jelent.)
    Szerintem a létező legrosszabb hozzáállás kezdőként beruházni egy drága top deckbe és aztán várni az eredményeket. Ezzel a játékos gyakorlatilag átugorja a tanulási fázist (Ez embertől függően 0,5-2 év). Amikor a keret szűkössége miatt megtanulja felmérni és értékelni minden lap összes funkcióját, amikor tényleg küzdenie és agyalnia kell minden helyzetben, mert nincs ott a 2 Solisar, vagy az 1 körös végtelen ami megoldja helyette a rázósabb helyzeteket. Én pl. ezért szeretem a különböző kihívás dekkeket, amik kívül raknak kicsit a komfortzónán, mert ezt a korszakom idézik vissza. Máig emlékszem mekkora felfedezés volt életem első gyngy versenye előtt az Erős gyengéje 😀 (Köszi Pit).
    Sok kezdő/amatőr áll úgy a játékhoz, hogy nem ismeri a lapokat a metában. Rengeteget hallom ezt a kérdést: “És ez mit csinál?”. Ilyenkor a bevallottan kezdőbbeknek elmondom, hogy ezt soha nem kérdezzük meg az ellenféltől. Elveszed, elolvasod. Egyrészt tanulsz, másrészt tényleg felfogod, mit tud a lap, harmadrészt nem adsz fegyvert az ellenfél kezébe. Nem kell sietni kapkodni, senki nem fog azért rádpirítani, mert elolvasod a lapokat. A másik nagy probléma az, hogy a saját dekkjüket se mindig ismerik így nem tudnak mit kezdeni a speciálisabb ellenfelekkel, amikre nem készültek külön. Hiányzik a lapok funkcióiban való gondolkodás és sokaknál még az erőforrás takarékos hozzáállás is.
    Továbbá visszatérve az összevásárolt Top deck problémájára, azok akik végigjárták a szamárlétrát sokkal jobban megtanulnak dekket is építeni. Ezek a játékosok mind összehoztak már legalább egy saját dekket/koncepciót ami elég jól is működött nekik. Épp ezért senkinek sem javasolnám, hogy amíg nem növi ki a kezdő/amatőr ligát feljebb menjen. Inkább próbálja figyelni az ellenfelei és a saját hibáit. Amíg nem tudod a meccs végén megmondani, melyik hibás döntéseid vezettek(volna) vereséghez, addig ne erőltesd a profi kategóriát. Ha úgy érzed, hogy hiba nélkül játszottál akkor meg pláne. 😀 A tanulási időt el lehet csalni, csak nem érdemes. (Ez alól egy kivétel van, beholderes versenyen érdemes mindig draftolni, amikor csak lehet.) Remélem minden kezdőnek/amatőrnek segített amit írtam.

    Üdv: Kyb

  14. Még annyit hozzátennék, hogy a pörgős versenyekből nagy következtetéseket nem érdemes levonni (tudom, ez most nem az volt). Egyrészt mindig vannak paklik, amik kiemelkednek (korábban a gyujtogen, most a krag) és erősebbek mint egy hagyin, másrészt a sideolás adja meg a lehetőségeket, hogy korrigálj.
    Nem szeretném elvenni a pörgősöknek a jelentőségét, de sokszor ott eldől, hogy ki kezd vagy milyen narancslap jön szembe.

  15. Ez így van Domonkos, múltkor egy 3 lapos rúna-teremtőraksi deck elrakta a harangmesteremet, mert ő kezdett és én kicsit rosszabbul, ő kicsit jobban húzott.

    Másrészt úgy gondolom, hogy egy versenyen vannak nyertesek és olyan emberek, akik tanultak a hibáikból. Sajnos még az utóbbiba tartozom, viszont eddig elmondhatom magamról, hogy nem a győzelem volt a lényeg, ha elmegyek egy versenyre, hanem a játék. Én játszani megyek egy versenyre, nem a díjakért. Mellesleg tanulni a saját és mások hibáiból.

  16. Vicces (de nem feltétlenül rossz) látni azt, hogy néhányan mennyire komolyan veszitek ezt a játékot.
    Nekem ez mindig csak egy játék marad, egy szórakoztató időtöltés.
    Néha kevesebb kedvem/időm van, olyankor 2 hónapig nem jutok el egy versenyre sem, máskor egy hónap alatt 10 versenyt letolok.

    Nekem a legnagyobb sikerem az, amikor az ellenfél a 3. körben még mindig nem tudja mire számítson, mert soha életében nem látott még olyan decket, amivel játszom. Meg a nagy fejtörés és hümmögés sideolás közben, hogy “hát, nem ellened készült a side-om”. 😀
    Meg az elképedt arcok, az alábbi párbeszéd után:
    -Cselekszel?
    -Nem.
    -Akkor 17-ért Nagyobb kívánság, nem lehet rá reagálni. 😀

    Ezek a szép dolgok ebben a játékban, amiért érdemes játszani, nem a versenygyőzelem.

    Pont ezért nem mentem el tavaly a nemzetire sem, és ha valami véletlenből kifolyólag idén is bejutnék, akkor sem indulnék. Az nekem már túl feszült, túl komoly.

    Sosem játszottam még top deckekkel, pedig a gyűjtim alapján le tudnék innen a Blogról netdeckkeln szinte bármilyen győztes paklit, de nem teszem.
    A versenyek 90%-án a saját magam által kitalált, és összerakott paklikkal játszom. A legtöbb-bel ha 50%-ot megyek egy versenyen, az már jó eredmény, de így érzem magam jól.

  17. Ha már kezdők, meg gyakorlás, meg motiváció megtalálás, akkor nem lehetne ismét egy mentor-programot indítani, felkarolni pár tehetséges embert? Hátha megragadnának a “felsőbb asztalokon” és nem kallódnának el, mint amúgy, megfelelő pszichés vezetés hiányában.

  18. Nem hinném, hogy Dévnek belefér az alanor menedzselése mellett (főleg, mert még mindig relatíve kezdeti státuszban van) és Szati/Zsolti feltételezem egyszeri alkalommal vágott bele ilyenbe (Dév a “stabil”-már amennyire 2 (+1) mentoráltat annak tekintünk)

  19. Én nem is konkrétan Dévre gondoltam, tudom, hogy Alanorral sok dolga van. De van egy elég népes profi bázis Pesten, 1-2 ember tutira van, akitől a “fiatalok” tanulni tudnának ezt-azt és az illető is acceptábilis a dologra 🙂

  20. Jó volt olvasni mind a cikket, mind a hozzászólásokat.

    Meglátásom szerint a legfontosabb az, hogy meghatározzuk, hogy milyen elvárásokat támasztunk a játékkal szemben, milyen célokat szeretnénk elérni.

    Legjobb példa erre, hogy ne várjuk el azt, hogy versenyeket nyerünk ha nem teszünk bele elég energiát az elején.

    A saját példámból tudom azt, hogy (újra)kezdőként a legfontosabb első körben a meta megismerésre és nyilván ennek függvényében válasszunk paklit, persze nem baj, ha tetszik is a dekk ˇˇUgye maximalizáljuk az esélyeinket, nyilván azokra vonatkozik ez, aki szeretne nyerni is 🙂

    A pakli minden egyes lapját gyakoroljuk be (mit, mikor, miért, mi ellen), úgy hogy automatizmussá váljon. Természetesen a kérdéses, meccsdöntő szituációknál álljunk meg egy perce és gondoljuk át a következő cselekvést. A gyakorláshoz, amit sokan előttem is említettek egy jó társ is kell, akivel tudtok gyakorolni lehetőség szerint magatoknál jobb, tapasztaltabb legyen. Lehet a következő mondat kiveri pár embernél a biztosítékot, de azért is leírom. Ez a lámpa elleni játék… semmit nem ér, de legalábbis nem sok értelme van. Pasziánsz dekknél megtanulod az automatizmust és csókolom, a játék sokkal több interakciót igényel, hogy ezt egy lámpa ellen gyakorolni lehessen.

    A fentiekből következően meta-jó társ-automatizmusok egy jó side is dukál. A mai játékban, mindamellett, hogy egyre inkább húzásfüggő a győzelem végső kimenetele, rengeteget számít a pakli optimalizálása. Merj kérdezni más profi játékosokat adott lapokkal, dekkekkel kapcsolatosan. Lehet, hogy sokszor fájni fog, amikor a szeretett lapodat elhordják, na de én is ilyen vagyok /voltam 🙂

    Ezek után a mentális felkészültség. Zsolti vagy Dév emlékeim szerint írt erről korábban, ha szépen megkéritek talán belinkeli (én most erre nem fáradok, hogy kikeressem). Ahogy Ákos korábban leírta és saját tapasztalatommal is meg tudom erősíteni, hogy SOHA ne ijedj meg az ellenféltől legyen bármennyire is jó. Aki ezt nem tudja leküzdeni, nagyon kicsi az esélye, hogy sikeres legyen hosszú/rövid távon. Nálam is hasonlóan volt eleinte, de aztán a kedves és befogadó közösségnek köszönhetően a kezdeti ijedtségem csökkent, majd teljesen elmúlt.

    És, amit a cikk is említ adj időt magadnak, de inkább máshogy fogalmaznék fektess bele elég időt és energiát és az eredmény nem fog elmaradni.

  21. Remek cikk volt. Alap dolgok, amiket gyakran még a régi motorosok is elfelejtenek. Meg is jött a kedvem metát elemezni.

    Egyébként…legbonyolultabb játék? LOL Bonyolult, azt aláírom, de azért még mindig nem szokták a sakkal egy kalap alá venni.

  22. Nehéz lenne a bonyolultságnak olyan definíciót találni, ami alapján a sakk bonyolultabb, mint a hkk.

  23. Remélem ez utóbbi csak vicc. Te vagy nem sakkoztál soha életedben alapfokunál magasabb szinten, vagy nagyon komoly bajok vannak.

  24. Arra az érvelésre azért nagyon kíváncsi lennék, ami levezeti, hogy a 2*16 db, összesen 6 féle figura egy 8*8-as táblán, ahol minden bábunak 1 féle lépése van + a gyalog duplázása illetve van 1 szabály az ütésre, van a sakk, a matt és a sáncolás, hogyan lehet akár bonyolultabb, mint a HKK ahol van 7000+ lap és csak képességből jóval több van, mint sakkbábúból összesen.
    Én aláírom, hogy a sakk a zéró szerencsefaktora miatt nagyon mély és alapos logikát kíván és gyakorlatilag előre számítható minden lépése (azaz minél inkább robot vagy, annál jobb tudsz benne lenni) és válaszlépése de könyörgöm, őszintén, hogy a fenébe mondhatsz olyat, hogy bonyolultabb, mint a HKK? Az, hogy 1 adott cselekvés előtt a HKK-ban kevesebb lehetőség van, mint a sakkban, ahol kb. minden lépés előtt ki lehet számolni előre az egész játszmát, az oké. De, hogy összességében a sakk a bonyolultabb, azt nem hiszem. Nehezebb lehet, bonyolultabb biztos nem.

    Üdv: Kyb

  25. Gyerekek, most almát akarunk körtéhez hasonlítani?…
    Az egyik egy kvázi “fix”, betanulható játék, amit egy számítógépbe is be tudsz progamozni. Kevésbé interaktívabb, persze, reagálsz az ellenfeledre, de kb. már előre lejátszottátok fejben az egészet.
    A HKK sokkal emberibb, sokkal több a tényleges interakció, ami gyakran váratlan. Nem tudhatod, mi van a másik kezében, mit akar, mit tartogat még mindig a kezében. Mind a kettő játéknak más a nehézsége. Ezért szerencsés az emberi lét, ahogy a Sas kabaré is megmondta “még szerencse, hogy nem vagyunk egyformák”.

  26. Azért nincs értelme vitatkozni, mert a hsz-ék alapján nektek a sakkról nincs fogalmatok, nekem meg a hkk-ról.
    El is engedtem a témát, nem húzom fel magam.
    Azért annyit megjegyeznék, hogy Erdős Viktor és Kahn Evarth kivételével bármelyik hkk-s ellen kiállok vakon egy partira, pénzben.

  27. Szerintem nem kihívás egy sakkal foglalkozó embernek egy kívülállót csukott szemmel megverni. A jobbak több táblán tudnak játszani, táblának háttal ülve. Ez kb. olyan, mint én azt mondanám, hogy a kevés orvosit végzett HKK-son kívül bárkit kihívok egy anatómiai kérdezz felelek-re és csukott szemmel elverek bárkit… Kb. ugyanolyan releváns a kettő. De ha megindokolnád, hogy miért gondolod úgy, ahogy…

  28. Az, hogy mi az, hogy “bonyolult” vagy “nehéz” azt nem tudom, de az biztos, hogy játékokat lehet egymáshoz hasonlítani mélység alapján, ami biztosan némi összefüggésben áll a bonyolultsággal. Tehát ilyen értelemben az almát a körtével igenis össze lehet hasonlítani.
    Egy klasszis különbség van 2 játékos között, ha az egyik mondjuk 75%-ban megveri a másikat. Így meghatározható egy játék mélysége, ha veszünk egy kezdőt aki éppen csak a szabályokat tudja és vesszük az aktuális “legjobb” játékost (mondjuk nemzeti bajnokot vagy HSZ bajnokot, de tulajdonképpen mindegy kit) és megnézzük a köztük lévő láncolat hosszát (ahol tehát két láncszem között pontosan 75 %-os nyerési ráta van). Ez lesz a HKK klasszis mélysége. A sakk mélysége nagyjából 9 a góé, 13-15 közötti. Bár a HKK komlex és igen nehéz játék, nem hiszem, hogy a mélysége 9-nél nagyobb lenne.

  29. Jopofa, en olyan 8-9-re tennem a HKK melyseget ebben a definicioban (termeszetesen 1-1 jatekos kozott nem 3, hanem tobb 100 meccset nezve kulonbozo paklikkal, amiket ok maguk raknak ossze)

  30. Na igen jogos a mosoly Jánostól(persze ha jól èrtem)A hkk szabályait nincs olyan játèkos aki akar 90%ban is tudná(sztem).

  31. Főleg,hogy a szabályok folyamatosan változnak. Tehát, ha van egy játékos, aki a játék szabályait tudja és még ezt a gyakorlatba is levetíti… Hát, hm… Nos, ja. A sakk szabályait egy 8 éves is már akceptálja, míg pl. a HKK Kódexet, a FAQ-kat, nerfeket fejben tartani…
    Ez a játék “mélysége” téma meg már annyira elméleti síkon történik, hogy nagyon.
    De persze, mindenki a saját szemszögét írja le, mindeninek a sajátja a nehezebb-bonyolultabb-stb. Ez így van rendjén.

  32. Pusztán a HKK alapjainak elsajátításához (körök, fázisok, alapfogalmak, lapok részei) is legalább 40-50 különböző, egyszerűbb-bonyolultabb szabályt kell ismerni. Ahhoz, hogy valaki elmenjen egy versenyre, és ott lenyomjon egy egész napos turnét, szerintem további 50-60 apróbb részletszabályt tudni kell, és ez a mennyiség, amit említettem a HKK valamennyi szabályának kb. a kétharmada.
    Nem hiszem, hogy van még egy játék a világon, aminek ennyire sok szabálya lenne. (De ha van, valaki mutassa meg, és írok hozzá egy Kódex-et 🙂 )

  33. Szeretném jelezni, és ezennel Dávidnak is megköszönni a támogatást.
    Bár szerintem profi játékos soha nem leszek ( vagy nem mostanában) a mai amatőr ligát sikerült behúzni az egyik kedvenc deckemmel. úgy mentem el rá, hogy hátha bejön, de egy jót akarok játszani. Sokat számít, hogy mennyire állok hozzá, hogy akarok nyerni. Ma nem akartam nyerni, csak tolni egy jó pár meccset, és sikerült 4/4-et hozni.
    Bár a liga maga egy kis baráti játéknak is mondható verseny, ez adott egy löketet hogy belevágjak komolyabban. A legnagyobb hibám, hogy túlságosan elizgulok mindent, mert túlságosan akarok nyerni. Sajna sokszor ez okozza a vesztemet.
    Száz szónak is egy a vége: Köszi Dave és a többieknek is 🙂

ÉN IS HOZZÁSZÓLOK!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.