Interjú Bíró Tamással – A Börtönbe tért vissza, hogy nyerjen

A márciusi HKK Blog verseny győztesével beszélhettünk.

Úgy tűnik, hogy mostanság jó idők járnak a HKK Blog szerkesztőségére, hiszen rövid időn belül a második “belsős” interjút van alkalmunk elkészíteni. Bíró Tamást kaptam ezúttal mikrofonvégre, aki részletesen beszámolt friss élményeiről.

HKK Blog: Szia Tomi! Engedd meg, hogy sokadszorra is gratuláljak a győzelmedhez! Több mint másfél éve már, hogy abbahagytad a játékot, most azonban visszatértél, és rögtön a második versenyedet be tudtad húzni. Mit jelent számodra ez a diadal?

Bíró Tamás: Szia Zsolti, köszönöm a gratulációt, és üdvözlök minden kedves olvasót! 2011 végén, amikor tesztelést, versenyzést és az akkori blogot hátrahagyva kiléptem a HKK világából, nem gondoltam volna, hogy valaha még játszani fogok, azt meg pláne nem, hogy versenygyőztes játékosként válaszolok majd a kérdésekre. Hogy mit jelent egy ilyen diadal? Minden egyes verseny megnyerése óriási elismerés, formátumtól és helyszíntől függetlenül. Aki átélte már az tudja, miről beszélek. Amikor a te nevedet mondják ki utoljára, azt jelenti, hogy aznap valamit nagyon eltaláltál, megtérült a befektetett munka, és ha csak egy napig is, az emberek ott és akkor máshogy néznek rád. Az ilyen dolgok nagy lökést adhatnak az élet minden területén, legyen szó magánéletről vagy hobbiról. Hogy teljesen őszinte legyek, egyrészt meglepetésnek is tartom a győzelmemet, de valahol számítottam is rá. A pakli nagyon erős volt, bíztam benne, hogy vinni fog előre, ez volt a kiszámítható része. Ugyanakkor meg is lepett a végeredmény, főként annak fényében, hogy ekkora kihagyás után röpke két hónap alatt hoztam vissza magam egy igen komoly szintre, és súlyosabb hiba nélkül hoztam le a hat fordulót, végig koncentrált tudtam maradni, amivel magamnak is bizonyítottam valamit.

HKK Blog: Mik voltak a fő motivációd a visszatéréshez?

Bíró Tamás: Érdekes kérdés, hogy miért kezd el játszani valaki azok után, ha lényegében a legmagasabb szinten egyszer már abbahagyta. Azt hiszem nagyképűség nélkül állíthatom, hogy aktív játékosként rengeteget kaptam a HKK-tól, és nagyon sok mindent el is értem. Kétszer egymás után nyertem HSZ-t, minden városban, ahol versenyeztem tudtam nyerni, életem első Nemzetijén a top 4-be kerültem, méghozzá úgy, hogy az első két nap összesítését megnyertem, tesztelőként rálátásom és befolyásom volt a HKK jövőjére, hatalmas gyűjteményem volt és a Vigyázz Autó is nagyon pörgött. A visszatérésben azonban a hiúságom játszotta a legnagyobb szerepet. Ezeket az eredményeket ugyanis, amiket elértem, úgy gondoltam, hogy nem lehet kétségbe vonni. A HKK Blog megalakulása óta azonban, és főként az utóbbi hónapokban virtuálisan többektől, szemtől-szemben egyedül Krisztől éles kritikákat kaptam arra vonatkozóan, hogy inaktív játékosként a blogon szereplő cikkjeimnek nincs relevanciája. Hiszen ha nem követem testközelből a dolgokat, hogyan is formálhatnék róluk véleményt? Ezért elhatároztam, hogy a saját versenyeinken el fogok indulni, és tapasztalati úton tanulmányozom azt, amiről nap mint nap írok is, remélve, hogy ezzel minden akadály elhárul az általam írt cikkek hitelességének útjából.

HKK Blog: Milyen érzés ennyi idő után újból versenybe szállni? Változott szerinted valami az idők során?

Bíró Tamás: Érdekes érzés volt idén újra versenyezni, hiszen a játékos környezet rengeteget változott egy év alatt. Akiket én még amatőr kategóriában láttam viaskodni, már régen profik, az általam valóban profinak tartott játékosok közül pedig sokan már nem is játszanak aktívan. Ezzel a tendenciával nem is lenne gond, ha az amatőrökből is folyamatosan lenne utánpótlás, ez azonban nehezen valósul meg. Azáltal, hogy a Dungeonben külön amatőröknek rendezett viadalok is indulnak majd, cirka egy éven belül csak az nem fog 5 aktív profi ponttal rendelkezni, akinek nincs ideje játszani. Maga a játék is változott, de kellemesen meglepő irányba. Az állandóan harsogott gyorsulás abszolút nem érzékelhető az asztalnál ülve, minden paklinak egy közepes tempója van alapból, nem dőlnek el a meccsek az első három körben. A legújabb kiegészítőről pedig hosszasan zenghetném az ódákat: úgy vélem régen volt ilyen színes és változatos a mezőny, mindenki megtalálja a számításait a metagame-ben. Remélem ez idén novemberben sem változik majd, és egy újabb hangulatos kieggel gazdagodunk.

HKK Blog: Rengeteget foglalkoztál a pakliddal, hiszen már egy hónappal ezelőtt vadul építgetted és tesztelgetted azt. Engem is nagyon meggyőzött az egész, és a verseny előestéjén azt mondtam neked, hogy meg fogod nyerni a versenyt, és végül egyetlen egy játszmát leszámítva minden egyes meccset hoztál is. Számítottál ennyire elsöprő sikerre?

Bíró Tamás: Igazából magában a sikerben sem bíztam 100%-ig, hiszen a ködös erdő ellen esélytelennek gondoltam magam. Előzetesen abban bíztam, el tudom kerülni ezt a decket az elején, és akkor hátha kap egy Bilincset, vagy egy Csatamezőt, ami aztán kiejti a további küzdelemből. Más opciót nem láttam arra, hogy odaérjek a végén.

HKK Blog: Volt már részed egyáltalán olyanban, hogy ennyire simán verted az összes ellenfeledet?

Bíró Tamás: Gyakran poénkodunk azzal a meccsel, mikor az Edralianod ellen döntőztem a blokkolós Bilincs paklival, azon a Dungeonös versenyen például mindenkit 3-0-val vertem. Annál simább és szerencsésebb versenyem nem is volt, és valószínűleg nem is lesz. Az akkor egy agyontesztelt, jól bejáratott pakli volt, ami a Sokszínek és egyéb kontrollok tengerében vígan lubickolt. A mostani paklinál igazából a Bakánál és Bonyinál látott elv tetszett meg, amit aztán kicsit saját szájízre alakítottam, és bár erősnek tűnt, nem számítottam sima győzelemre tőle. Pár év múlva, ha elsöprő HKK győzelemről lesz szó, amiatt, hogy magamat is megleptem vele, biztosan ez a 18/17-es győzelem ugrik majd be.

HKK Blog: Szerencse, vagy a hosszas tesztelés eredménye egy-egy ilyen siker?

Bíró Tamás: Biztos vagyok benne, hogy rengeteg szerencse is kell hozzá, főként a sorsolásnál, illetve a harmadik meccs kezdésének eldöntésekor. Ezen kívül azonban már csak a felkészültség és a pakli számít, amit nem lehet eleget alakítani egy-egy verseny előtt. Szent meggyőződésem volt, hogy mindent kioptimalizáltam a paklimban, amit csak lehetett, ennek ellenére aztán akadt olyan lap, amit egyszer sem toltam ki a meccsek során, és gyakran ki is vettem két parti között. Illetve olyan is volt, ami egyszer sem került be side-ból, vagyis full feleslegesen jött velem. Én a magam részéről a hosszas tesztelés mellett szavazok, ha deck építésről van szó, nem szeretek impulzív módon elindulni semmivel.

HKK Blog: A paklidról és a side-ról már hosszasan értekeztél korábbi elemzésedben. De kik voltak a személyes kedvenceid?

Bíró Tamás: Az egyik kedvenc lapom a pakliból Raska, aminek tempója abszolút nem illett a pakliba, mégis tartottam neki 3 helyet is. Egyszerűen imádom, amit tud, és két lapos kezdésnél jó eséllyel maxosan fog elsülni, nem áll ellen neki holmi rezisztencia, és kicselezi a Pöfeteg típusú lapok valódi hasznát is. A tesztelés során a Goblin kutató és a Moa homokfutó nőtt még hozzám, akik aztán a versenyen is bizonyítottak, nem egy meccset nyerve nekem.

HKK Blog: Mesélj kérlek a hat forduló történéseiről!

Bíró Tamás: Készültem erre a kérdésre, és többször próbáltam már hűen felidézni a dolgokat, de biztos vagyok benne, hogy nem fog sikerülni. Ettől függetlenül lássunk neki!

Első ellenfelem a mindig jókedvű SiZo volt, akivel már régóta szerettem volna egy kiélezett küzdelmet vívni: ez úgy tűnik rögtön az első alkalommal, egy Csatamező-Börtön párosítással sorra is került. Nem éreztem esélytelennek magamat, de főként a side-omban bíztam. Kiszedtem 3 Kurtzot, 1 helyszínt és 3 Trokit, aztán lássunk neki. Már a keverésnél morális hátrányba kerültem, mivel elszakítottam SiZo egyik tokját, amiért nem győztem eleget szabadkozni. Ő viszont inkább kezdett, és az asztalon igyekezett megbosszulni veszteségét, egy második körös Hok Rakon képében ez meg is érkezett nála. A kör végén rengeteg lapot húzott, ebből a necces szituációból egy Antimágikus goblin kezdett kihúzni, és mivel manatermelést nem húzott ellenfelem, a jó tempóban érkező 2 manás lapok mégis az én oldalamra fordították a meccset. A Goblin kutató mindig kilőtte a lényeket, akik elénekelhették volna A pénz dalát, egy Sztatikus gólem terrorkodott csupán, akit az első Raska el is paterolt az útból. Side után bementek az anti-mágiás lapok és a Bilincsmesterek, akik közül innentől kezdve egyetlen Groboxot láttam csupán a kezemben. A második meccsen tudtam kezdeni, jöttek a xenók által erőltetett dobatások, és néhány counter a kézbe, ellenfelemnél pedig Vérfókuszok indították be a pörgést. Fölénybe akkor kerültem, mikor egy ötös Vérkeszeget sikerült Solatopolkáznom, ezzel pedig kemény VP-hátrányba taszítottam ellenfelem. A következő körben a maradék kézben lévő lapjait megoldottam, és innen már nem tudott felállni.

A következő meccsen egy olyan paklival találtam szembe magam, ami ellen semmi, de semmi ötletem nem volt, mit kellene csinálni, hiszen egyáltalán nem készültem ellene. Daku Gergő legfőbb követős paklija Homályúrral, Köd követővel, Manafammal és Mindentudóval nézett szembe velem, mint utóbb kiderült, 45 lapos paklijából 37 ködös kártyával volt felszerelve. Sikerült azonban a parti elején ezekből kettőt is behúznia, egy Álomvilág és egy Ganüid interruptor azonban nem okozott nagy fejtörést, hordáztam és nyertem az álomjelzők dacára is. A másodikban aztán elszenvedtem az egész verseny egyetlen vereségét, zseniális húzást produkálva húztam 2 beside-olt Bilincsmestert, 1 Xenomorf vadászt és 2 Homokfutót, ami elég egyértelművé tette ezt a harcot, Gergő javára. Az utolsó menetben aztán főként countereimnek köszönhettem a győzelmet, egy Homokfutóval megtámogatott Raska a harmadik körben felment és ütögetni kezdte ellenfelem ÉP-jét, innentől kezdve pedig 3 Hammurappit és 1 Solatopolkát húztam, ami jó volt Gergő körönkénti ködös próbálkozásaira.

Harmadikként Gergely Márk teknőseivel kerültem szembe, aki remekül húzott volna, ha játszom varázslatokkal. Első körben egy Káoszteknőc, másodikban egy újabb, valamint egy Édesvízi kolléga szállt be a játékba, a rengeteg leszedés és lopás ellen, amit húztam azonban nem tudott mit csinálni. Közelharcban még volt is esélye a lényeinek, de ezzel nem húzta sokáig. A másodikban hasonlóan mentek a dolgok, Bánatos és Édesvízi teknősök érkeztek, és meg is hajoltak a Goblin kutató leszedései előtt. A harmadikban hasonló volt a forgatókönyv, a kritikus helyzetekben rendre kevésnek bizonyult a két lapos kezdés miatt a teki sereg, azonban bármennyire is simának tűnnek ezek a meccsek, Márk jó helyezése a versenyen elárulja, más paklikat rendesen elintézett a rengeteg anti-mágiával.

Negyedik ellenfelem Erdős Viktor volt, akivel mindig jó hangulatú meccseket szoktunk játszani, ő volt az első ellenfelem aznap, aki ellen játszottam már valaha is versenyen ezt megelőzően. Viktor KF-es deckje a kevés kezdőlapnak hála nehezebben indult be ellenem, mint szokott, és amikor álomkezdést is produkált, egy remek ütemű Don Calonival keresztülhúztam, a számításait. Az utolsó fordulóban nagy izgalmak voltak a győztes kilétét illetően, Viktor még nyeregben is érezte magát az Ouitmlen, Raksa őrposztom ellenére is, egészen addig, amíg nem szóltam neki thargodan barátunk láthatatlanságáról.

Ötödikként következhetett a mumus, a 3 Bűvös erdős, Átkozott követős pakli, magyar hangja Bartus Gergely. Gergő ezer éve tökéletesítgeti versenyről versenyre ezt a koncepciót, amiért minden elismerés megilleti, de a side-omban lapuló Mágiagyilkosok már égtek a bizonyítás vágyától. Az első parti azonban meglepő forgatókönyvet hozott, ellenfelem ugyanis a legszerencsétlenebb tempóban húzta a lapokat. Kezdetben semmi köd, majd mikor már volt pénzem counterre, nem tudta kijátszani őket. Életszívások áramlásával és kijátszott lényekkel próbálta tartani magát, de a leszedésekben nem vehette fel velem a versenyt, keresni pedig nem minden körben tudott. Meglepetésre hoztam az elsőt, a másik kettőnél pedig kijött a side felkészültsége. A drágíthatatlan Mágiagyilkosok a második menetben simán, a harmadikban 1 ÉP-ből nyerve hozták a 3-0-t.

Utolsó ellenfélként András Bence várt rám öt lapos kontrolljával – igazából több szempontból is örültem, hogy vele játszom. Egyrészt jobbnak éreztem ugye a paklimat az előzetes esélylatolgatásnál, illetve bírom nagyon Bence stílusát, mindig veretes párbeszédek szoktak elhangzani egy-egy ilyen csörte alkalmával. Három lapból általában húzott mindig countert, leszedést vagy lényt, amivel okozott némi fennakadást számomra, de szép lassan mindig felém billent a mérleg nyelve. Side-ból nagyon nem tudtam sokat hozzátenni, drágább lapok helyett mentek be olcsóbb, anti-mágiás kártyák, amik aztán hasznosnak is bizonyultak.

HKK Blog: Mikor volt az, amikor tényleg elhitted, hogy megnyerheted a versenyt? Mi zajlik le egyáltalán a fejedben egy-egy verseny előtt, hogyan, milyen elvárásokkal mész neki az egésznek?

Bíró Tamás: Amikor az ötödik fordulóban 3-0 ra vertem el a mumus paklimat, már úgy gondoltam, semmi baj nem lehet. Tudtam, hogy rajtam kívül nincs más veretlen játékos, így ha az utolsóban ki is kapok, még ellenfélponttal befuthatok az első helyre. Egy döntetlen pedig már felér ugye a végső győzelemmel. Mikor leültem az öt lapos kontroll ellen, úgy éreztem, innen már csak egy nagyon erős side segíthet rajta. A megmérettetések előtt általában lejátszom magamban a nehéz párosításokat, felkészülve arra, hogy mit kell húznom ahhoz, hogy jó legyek. Végignézni az összes opciót, és kiszámolni, hogy járok a legjobban az adott partiban. Aztán mikor versenyen meglátom a felhúzott kártyáimat, a fejemben már kész forgatókönyvvel nézek szembe a körökkel. Verseny közben szintén rengeteg dolog pörög az ember fejében, és minden egyes forduló után új impulzusok érik. Benne maradnak a nagy pillanatok és a hibák is, fontos, hogy függetleníteni tudd magad ezektől. Ha a második fordulóban végig azon jár az eszed, hogy vajon kit kapsz a harmadikban, hibázni fogsz. Ha a „mi lett volna, ha” dolgokon keseregsz, csak még mélyebbre süllyedsz.

HKK Blog: Ha tanácsolhatnál egyetlen dolgot (bármit) egy kezdőbb HKK-snak, mi lenne az?

Bíró Tamás: Én azt vallom, hogy a versenyen való szereplésed több mint 50%-ban múlik azon, hogy milyen paklival vágsz neki a fordulóknak. A jó helyezés elérésének legfontosabb zálogai a kellő mennyiségű tesztelés, akár egyedül is, próbahúzásokkal, a side precíz összeállítása, és a kritikus párosításokra való felkészülés fejben. Az egyetlen dolog tehát, amit egy kezdő HKK-snak tanácsolnék nem is lehet más, mint hogy amíg nem bír ezekkel a dolgokkal, addig kérdezzen és tanuljon a nála felkészültebbektől. Ha össze kellene számolni, nem is tudom, hány órányi eszmecserét találnánk, amit Bonyival folytattam a pakliról. Kérdezni és a kapott tanácsot megfogadni semmibe sem kerül, és egyáltalán nem ciki, inkább pont hogy valamilyen fokú magabiztosságra utal elismerni, ha valamibe egy másik ember szava többet érhet a tiednél. Kérdezzetek tehát sokat, hogy minél előrébb jussatok!

HKK Blog: Változtatott valamit a HKK-val kapcsolatos hozzáállásodon ez a győzelem? Mit várhatunk tőled a jövőben?

Bíró Tamás: Blogos versenyeken jó meccseket ígérhetek ellenfeleimnek, más versenyen viszont ne számítsatok rám. Pusztán a blog színvonalának emelése volt a célom az újrakezdéssel, és ezen nem változtat a győzelem sem. Reálisan látom a dolgokat, nem lenne időm havi 3 versenyre felkészülni. Illetve fő szponzoromtól és jóakarómtól, Gáspár Tomitól sem várhatom el, hogy minden versenyre 70 lapot csak úgy kölcsönadjon. 🙂 A HKK-val való kapcsolatom viszont pozitív irányba változik az újbóli versenyzésnek hála, sok hasznos tapasztalat és kedves új ismeretség született már két alkalom után is, ennek további reményében várom tehát a folytatást!

Csető Zsolt

Hírdetés